Egy évvel később, 1998-ban a Magyar Rádió Bartók adó-főszerkesztőség által kiírt tehetségkutató versenyen – amelyet abban az esztendőben Füsti Balogh Gábor emlékére dzsesszzongoristák számára szerveztek – első helyezett lett. A magyarországi verseny egyik fődíjaként tizenkilenc éves korában a Berklee College of Music öthetes nyári mesterkurzusán vehetett részt, ahol azonnal kétéves tanulmányi ösztöndíjat ajánlottak neki. Akkoriban a nyári kurzuson csak lopva, a hátsó bejáratokon beosonva járt klubokba zenélni, mivel nem érte még el a tengerentúlon ehhez szükséges huszonegy éves korhatárt, ezért úgy gondolta: a felajánlott kétéves ösztöndíj idején se tehette volna ezt legálisan, így nem tudta volna eltartani magát, s a nyári kurzus után inkább hazajött. Igaz, csak átmenetileg.
A Cumó Trió – amelyben a névadó zenekarvezető zongorázott, Jelinek Emil „Emilio” dobolt, Horváth „Plutó” József nagybőgőzött – az első jelentős nemzetközi sikert 2001 nyarán, a németországi Wilshofenben aratta, ahol megnyertek egy rangos szakmai dzsesszversenyt. Ezt követően részt vettek Brüsszelben a 23. Jazz Hoeilaart versenyen, amelyet a legjelentősebbek között tartanak számon. A megmérettetésre tizennyolc országból ötvenöt muzsikus jelentkezett. A magyar trió hatalmas sikert aratott: a verseny huszonhárom éves történetében korábban még egyszer sem fordult elő, hogy egy zenekar elnyerte volna az összes fődíjat. A Cumó Triónak viszont sikerült: átvehették a legjobb szólistának, a legjobb triónak és a kötelező számok közül a legjobb előadású belga darabért járó elismerést. Ráadásul a verseny szervezői azzal jutalmazták a három fiatal magyar zenészt, hogy lemezfelvételt ajánlottak nekik.
A brüsszeli három fődíjnak köszönhetően sorra kaptak koncert- és fesztiválmeghívásokat. A verseny után egy héten át ott is maradtak Belgiumban, ahol több koncertet adtak, köztük egy élő rádiós hangversenyt, amit Belgiumon kívül Franciaországban és Németországban is közvetítettek. Mindezek után az EMI Zenei Kft. – amely korábban nem adott ki magyar dzsessz CD-t – 2001 novemberében megjelentette a Cumó Trió albumát My Time címmel.
Oláh Cumó Árpád kilenc éven át klasszikus zongorát tanult a Weiner Leó konzervatóriumban és magánúton, s bár nagyon fiatalon játszott már dzsesszt, a klasszikus zenét azóta is szereti, tanulja. Igaz, tizenkilenc évesen még nem tudta elfogadni a Berklee College of Music nyári mesterkurzusán felajánlott kétéves tanulmányi ösztöndíjat, később azért visszatért Bostonba, s ott tanult. A Berklee-n egyébként jól ismernek sok magyar dzsesszzenészt, ott tanított például a kitűnő magyar gitáros, Zoller Attila, Pat Metheny egykori tanára.
Oláh Cumó Árpád barátai bíztatására egy év elteltével, 2003-ban jelentkezett a rangos Thelonius Monk Institut-ba, amelyet Herbie Hancock, Terences Blanchard, Wayne Shorter és ifjabb Thelonious Monk alapított a University of California-n belül. Nem csoda, hogy minden fiatal dzsesszzenész álma, hogy itt tanulhasson, hiszen egy évfolyam egyetlen zenekar, azaz kétévente mindössze hat főt vesznek fel: minden hangszerhez egyetlen tanítványt.
Oláh Cumó Árpádot Herbie Hancock, Terence Blanchard, Wayne Shorter és Ron Cartrer hallgatta meg (az előzetes válogatás után húszan jutottak be a meghallgatásra). A négyes a felvételizők közül a magyar zongoristát választotta, íÍgy lett Oláh Cumó Árpád 2003 őszétől Herbie Hancock egyetlen tanítványa. Közben lett „Cumó”-ból „Tzumo” is: megváltoztatta nevét, mivel a tengerentúlon nem tudták kiejteni. Két éven át tanult az intézetben, ahová minden fiatal dzsesszmuzsikus álma bejutni. Játszott neves muzsikusokkal – most pedig ismét itthon tartózkodik, s november 17-én önálló esten játszik a Szépművészeti Múzeum csütörtök esti sorozatában.
hírlevél
