Jazz/World

Örök érvényű pillanatok

2010.11.17. 18:00
Ajánlom
Joshua Redman és Brad Mehldau duója az év egyik legígéretesebb kamara-jazz koncertjének ígérkezik. A korábbi fellépéseikről szóló beszámolók egybehangzóan állítják, hogy a két művész közti kivételes összhang lenyűgöző magasságokba repíteti zenéjüket. Budapesti koncertjük lesz az utolsó turnéállomás, ami várhatóan számukra is ünneppé emeli az estét.

Amikor a szaxofonos Joshua Redman és a zongorista Brad Mehldau jazzklubokban együtt kezdett játszani, még 1993-at írtunk. Mehldau ekkor még csak kísérő szerepeket vállal: Redman kvartettjén kívül Jimmy Cobb, Jesse Davies, illetve Jackie McLean zenekaraiban csillogtatja tehetségét. Redman éppen berobban a jazzköztudatba, miután - a már szinte minden jazzkedvelő által ismert Hamupipőke-történet szerint - a Harvard orvosi karának elvégzését és a Yale jogi karára megszerzett felvételét követően szinte minden előzmény nélkül megnyeri a Thelonious Monk Institute jazzszaxofon-versenyét többek közt Chris Potter előtt. Pedig édesapja, a legendás Dewey Redman tenorszaxofonos nemhogy nem igyekezett fiát zenei pályára terelni, még csak nem is élt együtt a kéttagú családdal, mely Joshuából és táncosnőként dolgozó édesanyjából állt. Ennek ellenére a kis Josh sok jazzt hallgatott, sőt szülővárosa, a kaliforniai Berkeley középiskolájának jazzbandájában is játszott. Bevallása szerint viszont alig gyakorolt, mely állapot még sztárléte kezdeti időszakában is fennállt. Ahogy mondja: eleinte még lett volna ideje rá, kedve viszont alig, s miután versenygyőzelmét követően a Warner Brothers azonnal lemezszerződést kínált számára, ideje nem maradt arra, hogy tökéletesítse játékát.

Ha épp nem úton van két koncertállomás közt, interjúkat ad vagy lemezcégével tárgyal. Van miről. Matt Pierson, a Warner jazzrészlegének A&R embere (vagyis aki új tehetségek levadászásáért és szerződtetéséért felelős) már a Monk-verseny előtt kiszúrja magának Redmant, és 1993-ban mindjárt két lemez megszületésében is segédkezik mint producer. A Joshua Redman című, csak az évben harmincezer példányban fogyó albumon Kevin Hays zongorista, Christian McBride bőgős és Gregory Hutchinson dobos a partnerei - utóbbit tizenhat évvel később megjelent, máig legfrissebb Compass című lemezén is üdvözölhetjük -, a még fényesebb eredményeket elérő Wish pedig a szaxofonos hőseit, Pat Methenyt, Charlie Hadent és a 2001-ben eltávozott Billy Higginst vonultatja fel. Redman Amerika-szerte a legkülönbözőbb helyszíneken lép fel Haysszel, McBride-dal és Hutchinsonnal, s míg gyerekként az iskolai órákon jelentkezni sem akaródzott neki, húszas évei elejére az egyik legfelszabadítóbb élménnyé válik számára színpadra állni, figyelő szemek és fülek kereszttüzébe kerülni.

Egy évvel később napvilágot lát a Moodswing, Redman első lemeze Mehldau-val, s a doboknál immár egy másik feltörekvő tehetség, Brian Blade ül. Amint első két albuma, úgy ez is dobogós helyre kerül a Billboard jazzlistáján, bizonyítva, hogy az egyik leglelkesebben és legtöbbet ajnározott „young lion" (a kilencvenes évek elején felbukkant, egyszerre tradicionalista és kísérletező ifjú jazzistagenerációt nevezték így) nem kalandorként érkezett New Yorkba és lépett a muzsikusi pályára.

Ahogy Mehldau sem, aki ugyan végül a nyugati parton köt ki, ambíciói kezdettől fogva óriásiak. Ő 1995-ben készíti el bemutatkozó lemezét, s mint kollégája, a Warner üdvöskéje lesz és marad mind a mai napig. 1997-es első, The Art of The Trio-lemeze címét, de művészi vállalásait tekintve sem szerény. Hogyan is lehetne, ha maga olyan intellektuális és művészi érzékenységgel lett megáldva, amely képes - ahogy ő fogalmaz - a zenének, egyszersmind a létnek a pillanatban létező, szükségszerűen mindig elveszített és pillanatokra mégis mindig megszerzett lényegét megidézni. Képes erre szólóban, ahogy Elegiac Cycle albumán mutatta, trióban, mint azt munkássága legnagyobb részében, különösen az ötkötetes The Art of The Trióban bizonyította, duóban - nemcsak Redmannel, hanem crossovernek is bélyegezhető produkciókban, Anne Sofie von Otter vagy Renée Fleming oldalán -, illetve nagyzenekari munkákban, a Largo vagy a Highway Rider elnevezésű gyűjteményekben.

Ez utóbbinál már 2010-et írunk, Joshua Redman megint csak felbukkan Mehldau partnereként, olyannyira, hogy néhol kettesben maradnak a mehldau-i hangzó víziók megjelenítésében. Nem először jegyzi a teljes tételsort a zongorista, ugyanakkor a jazztörténet óriásai, a klasszikus zene nagyjai és poplegendák is elkísérnek az utazás során. Újabb kapcsolódási pont a szaxofonos és a pianista között: rendre jelzik, hogy a saját darabok, valamint jazzstandardek és fajsúlyosabb popszámok átértelmezései egyaránt alapvető önkifejezési formának számítanak nekik. Redman Timeless Tales (For Changing Times) című opusa és Mehldau Anything Goes-a egy-egy kiragadott példaként állhat előttünk. S hogy visszatérjünk az intellektuális muzsikus képének magrajzolásához: Mehldau irodalmi inspirációi közvetlenül (például egy Goethe-karakterhez köthető kompozíció által) és közvetetten (egyebek közt Rilke Orfeus-szonettjének mélységét átérezve) egyaránt hatnak zenéjére, attitűdjére.

Egy általa idézett, bújtatott önvallomásként is értelmezhető gondolat szerint, mely Harold Bloom irodalomkritikustól származik, a művészi nagyság vajmi kevéssé függ a művészt körülvevő kulturális közegtől. Bloom Shakespeare-re, Mehldau többek közt Beethovenre és John Coltrane-re gondolt. Mi pedig gondolhatunk Brad Mehldaura és Joshua Redmanre.

2010. november 25. 19:30 - Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Brad Mehldau (zongora) - Joshua Redman (szaxofon) duó

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

„Atyaúristen” – Ilyen volt nekem idén Kaposfest

„Atyaúristen” – nyögte a templomi csöndben egy hölgy két tétel között. Ugyanis jó zenét hallott, meg én is, sokat. Naplószerűség Kaposfest első két napjáról.
Zenés színház

Sonya Yoncheva kiáll Domingo mellett

A fiatal bolgár szoprán, Sonya Yoncheva szerint, aki majdnem tíz éve dolgozik a spanyol tenorral, Domingo igazi úriember. Anna Nyetrebko vagy Daniel Barenboim viszont hallgat. Európában nem mondták le az énekes koncertjeit.
Színház

Elhunyt Boda-Szász Kriszta színművész

A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház művésze 42 éves volt. Két gyermeket hagyott hátra.
Könyv

Előkerültek Saint-Exupéry rajzolt vázlatai a kis hercegről

Rábukkantak Antoine de Saint-Exupéry világhírű regényéhez, A kis herceghez készült rajzok vázlataira egy ódon házban a svájci Winterthurban.
Plusz

Összeköt és feszültséget teremt – Dejcsics Konrád bencés szerzetes az Arcus Temporum csendjéről 

Egy pillanatnyi csendre hív meg a művészet és az élet forgatagában az Arcus Temporum művészeti fesztivál augusztus 23. és 25. között Pannonhalmán. Dejcsics Konrád fesztiváligazgatóval beszélgettünk a Főapátság és a kortárs kultúra kapcsolatáról, és a fesztivál eszmeiségéről.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World videó

Zseniális: dalban mondanak híreket

A Hírek dalban projekt az online térben kavargó híreket szórakoztatóan, akusztikus zenei kísérettel tálalja nekünk. Az első részben a Lóci játszik frontembere, Csorba Lóci öltötte magára az énekes-bemondó szerepét.
Jazz/World ajánló

Mintha Provence-ben járnánk - minifesztivál a Diszeli Kúriában

Új igazodási pont a Balaton-felvidék kulturális kínálatában a nemrég nyílt 18. századi műemlékegyüttes, a Diszeli Kúria. A Hosszúahétvége elnevezésű minifesztiválon fellép a Dés László Free Sounds Quartet, Bereményi Géza és Másik János pedig közös estjét adja elő.
Jazz/World lapszemle

A nap, amikor az egyik leghíresebb filozófus faggatta a legnagyobb jazz-szaxofonost

Milyen kapcsolatot talál nyelv és improvizáció között az egyik legnagyobb 21. századi posztmodern gondolkodó, nyelvfilozófus és a korszakalkotó free-jazz szaxofonosa? Ez is kiderül Jacques Derrida Ornette Colemannel készített 1997-es interjújából.
Jazz/World magazin

Ó, az az énekes! - 10 éve hunyt el Cseh Tamás

Tíz éve, 2009. augusztus 7-én hunyt el Cseh Tamás Kossuth-díjas énekes, zeneszerző, előadóművész, egy korszak hangulatának legendás tolmácsolója. Az évforduló alkalmából több megemlékezést is tartanak. 
Jazz/World magazin

Hogyan próbálta a jazzt felhasználni a saját céljaira Hitler?

Amerika fekete hangja beszűrődött a náci Németországba is, ezért a leleményes propagandisták saját finanszírozású jazz-zenekart hívtak életre.