Örömóda három húron

– Korábban volt már hasonló felkérésed? Kellett azon gondolkodnod, hogy milyen lehetett a Beethoven korabeli magyar népzene?

– Igazából ez az első alkalom. Tavaly született meg az ötlet, amikor az előző fesztiválon feleségem, Czébely Beáta zongoraművész játszott egy Beethoven-zongoraversenyt. Akkor beszélgettünk Nagy Gábor Tamás polgármester úrral, aki felvetette, milyen érdekes lenne Beethoven zenéjét a népzenével ötvözni. El kellett keserítenem, hogy Beethoven esetében magyar népzenei vonatkozásról mondhatni nemigen beszélhetünk.

Pál István "Szalonna"

De aztán azt javasoltam, hogy szép ötlet lenne valamilyen módon a kor muzsikáját feleleveníteni, vagy azt felfejteni, hogy ha Beethoven az útja során betért egy fogadóba, vajon milyen zenével találkozhatott. Ezt a koncertet lényegében két csapásirány mentén képzeltem el: Beethoven korának falusi és városi muzsikáját szeretnénk megidézni. Ekkor épp a nemzeti romantika felé vesszük az irányt, így a koncerten az autentikus anyag mellett igyekszünk kéziratos könyveket, Lajtha-gyűjtéseit, mint például a Tendl-féle gyűjtést is használni, és eljutni a verbunkos korszak végéig.

– Mit tudhatunk az 1800-as évek budai népzenéjéről és cigányzenéjéről?

– A cigányzenészek kezén a verbunkos stílus nagyon szépen megmaradt, így a koncertre vendégként meghívtam Radics Ferencet, a Magyar Állami Népi Együttes cigányzenekarának prímását, aki nagy mértékben segíti a munkámat, de még lesz egy csavar is a műsorban: Erdélyben van néhány falu, úgy mint Szászcsávás és Magyarpéterlaka, ahol van egy nóta, amit Beethovennek hívnak. Egy gyönyörű halottkísérőről van szó egyébként, és olyan érzésünk van, mintha a klasszikus zenének valamiféle maradványa lenne a folklórban, de egyelőre nem találtam semmi kapcsolódást a komponista zenéjével. Ezt szászcsávási muzsikaként fogjuk játszani. Az is nagyon különleges, ahogyan folklorizálódik a mai korban Beethoven muzsikája: például a csávási zenészek egy-egy táncrend vége felé elmuzsikálják szászcsávási szökőben az Örömódát: hihetetlenül érdekes hangzása van háromhúros brácsán. A verbunkosnak és a csárdásoknak sok kéziratos könyve létezik, amelyekben, ahogyan mondani szoktam, kódex-jellegű dallamok találhatók, de Haydn munkásságának népi leképződéseit is használnánk a koncerten, valamint megpróbáljuk megmutatni, hogy a verbunkos ritmusai hogyan alakultak, fejlődtek ebben a korszakban. Nagyon színes lesz a program.

Pál István "Szalonna"

– Mennyire különült el a korban a városi és a falusi zene? Milyen formában beszélhetünk külön cigányzenéről, népzenéről és verbunkosról jóval a bartóki parasztzene-meghatározás előtt?

– Az az igazság, hogy sokkal elenyészőbb ennek a kornak a bartóki meghatározás szerinti színe, mert jóval egységesebb volt a Kárpát-medencében a népzenei kultúra. Ezzel tanárnőm, Tari Lujza vagy Jánosi András barátom nagyon sokat foglalkozott. Egy erdélyi kéziratos gyűjteményben legényes-szerű dallamokat, barokk eredetű forgatósokat találhatunk. A nemzeti romantikánál már sokkal jobban elkülöníthető a falusi és a városi zene: amint úri világba kerül a táncmuzsika, sokkal finomabb, elegánsabb lesz, míg a falusi zenében, csúnya szóval élve, földszagú, ritmusában is rusztikusabb.

– Díszítettebb zene a városi?

– Inkább egységesebb. Tájegységenként ugyanaz a dallam különböző díszítéssel, körülírással található meg falun, több az egyéni változat. A városi muzsikában egy debreceni cigányzenekar vagy egy budai banda által játszott verbunk sokkal egységesebb, hiszen figyeltek és hatottak egymásra.

– A cigányzenét talán Czinka Panna felől lehet megközelíteni, aki 1772-ben halt meg, pont Beethoven születése után két évvel. Állítólag nem tudunk biztosan neki tulajdonítani egyetlen dallamot sem. Hogyan lehet mégis felfejteni ezt a zenei réteget?

– Én mindig abban látom a fogódzót, ha megnézzük például a cigányzene elmúlt száz évét, vagy legalább nyolcvan esztendejét. Ha eljutunk egy mai prímástól, például Radics Ferenctől 36. Rácz Lászlóig vagy Magyari Imréig, akik az 1900-as évek fordulóján muzsikáltak és maradt fenn tőlük felvétel, pontosan lehet látni a stíluselemek változását, a zene modernizálódását. Ez alapján valamennyire vissza lehet következtetni az előtte lévő száz évre is. A cigányzenében azért van most óriási változás, mert kiszorult a funkciójából. Amint elveszíti a táptalajt ez a zene, vagyis nem tánc alá kell muzsikálni, hanem csak az étteremben hátul, halkan, kopnak a ritmusok, kopik a dinamika, ami természetesen nem a zenész hibája. Az említett régi prímások funkcióban muzsikáltak, így őket próbáljuk követni mi is a rekonstruálásnál. Persze, senki nem tudja megmondani, hogy mi lehetett ténylegesen Czinka Panna, de Dankó Pistánál már tudjuk, és ez nagy segítség. Van egy pont, amikor a városi és a falusi muzsika találkozhatott: ezt próbáljuk megmutatni a koncerten.

Pál István "Szalonna"

– A korabeli népzene rekonstruálásában esetleg segíthetnek a korabeli műzenében hallható népi ihletésű elemek?

– Akár Esterházy, akár Haydn magyarországi évei alatt komponált művei jelenthetnek fontos kiindulási alapot. Segítségemre volt Jánosi András előzetes munkája, például a 77 Magyar Tánc című lemez vagy akár az általuk feldolgozott Haydn-zene. A dallamok ugyan nem ismerősek a népzenei hagyományból, de a díszítések és a formák nagyon érdekesek és jelentősek. Pár évvel ezelőtt muzsikáltam a Menuhin Fesztiválon, ahol elkezdtünk székelyföldi forgatósokat játszani, és ott volt egy zenekar, amely korhű hangszereken barokk zenét játszott: szinte nem akarták elhinni, hogy mi népzenét játszunk, azt gondolták, ez komponált muzsika. Elmondtam nekik, hogy a mi hagyományunk nagyon szépen megőrizte szinte valamennyi kor zenei rétegét a barokktól a klasszikuson át a nemzeti romantikáig. És még csak a falvakban való gyűjtésekről beszélünk. Annak nem lett volna értelme, hogy ezen a koncerten Beethoven-dallamokat játsszak kalotaszegi hajnaliban. Mindenképpen hitelesen szeretnénk tolmácsolni a korabeli zenét, és nem szeretnénk levonni messzemenő következtetéseket azért, mert egy Beethoven-szimfóniában van verbunkosra emlékeztető ritmus. Számomra óriási segítség Lajtha gyűjtői munkássága, például Szombathely környékéről Tendl Pál és Csejtei István zenekara. Ha a lemezüket meghallgattatnám veled, azt mondanád, hogy ezek az emberek klasszikus zenét tanultak és klasszikus műveket játszanak. Hallatszik a zene egyszerűségén, hogy egy másik kort őrzött meg. Erre szeretnénk mi ezt a koncertet kihegyezni.

– Az autentikusság kérdése a régi zenei gyakorlat mellett a népzenében is jelentkezik. Ha ilyen régi népzene után nyomozunk, mi lehet autentikus? Egyáltalán fontos-e ez, hiszen nemrég Malcolm Bilson is azt nyilatkozta, hogy szerinte az autentikusság nem megvalósítható.

– Nagyon nehéz ezekről a művekről, dallamokról azt mondani, hogy így vagy úgy vannak, mert milyen alapon tehetném meg? Minden embernek van elképzelése egy adott korról, utána olvas, próbálja rekonstruálni, de nem tenném le a nagy esküt semmi mellett sem, hogy száz százalékosan úgy volt, ahogyan én gondolom. Ezért fontos, hogy mi a népzenei oldalt próbáljuk megközelíteni, mert ahhoz olyan archívumunk van, amire támaszkodhatunk. Mi már a saját szemünkkel láthatunk egy száz éves időszakot, akár egyetlen település belső életében. Egy-egy régi prímás stílusa, aki még nyolcvanéves korában tanított engem muzsikálni, merőben más, mint amit egy mai harmincéves produkál, más a játékosság, a díszítések. Azért tartom fontosnak a hagyományt, mert közvetítői vagyunk. Ha mi nem tartjuk fontosnak ennek a felelősségét, akkor a fiatalságnak mit mondhatunk? Ma már ott az internet, ahol megtalálsz mindent, de amikor nekem egy kazettám volt egy népzenei gyűjteményből, azt én betéve tudtam. Ma, amikor egy terrabyte van a gépemen, szívem szerint ugyanazt az egy kazettát hallgatom. Az adatmennyiségben elvesznek az emberek. Fontos a hitelesség, a hagyományhűség, és ugyan revival zenészek vagyunk, nem abban a falusi közösségben élünk, de ha mi ezt kihagyjuk, nem lesz táptalaj a fiataloknak, hogy megtudják, mi az autentikus, mi a feldolgozás, mi a világzene és mi Bartók Béla. Pontosan attól Bartók Bartók, mert mindegyik zenei stílust ugyanúgy ismerte. A világzenei zenekaroknak az a rákfenéje, hogy ha én jazzt tudok játszani, te meg népzenét és mindenki a sajátját nyomja, az még nem lesz világzene. Csak ha tudom mindegyik zenének a rendszerét, működését és kíváncsiak vagyunk egymásra, abból születhet valami új, aminek ott van a hagyománya. Szerintem ez a legfontosabb.