Palya Bea a zárt körű lemezbemutatón (Fotó/Forrás: Palya Bea Produkció)
Most nagyon nyugodt vagyok, de nem szabad elfelejteni, hogy ebben a fázisban elsősorban egy zenei projektről, tizenegy dalról van szó. Éppen az előbb zenéltünk két dalt a csodás zenészeimmel, és ez iszonyú biztonságot ad.
Maga az éneklés ténye és a zenélés olyan, mint egy folyómeder, amibe belevethetem magam és áramolhatok. Felemel és megnyugtat.
Ahogy hangsúlyoztad is, magával a lemezzel azt is üzened, hogy a kreatív alkotófolyamat milyen hasznos segítség a gyászmunkában. De eljön-e az a pillanat, amikor a dal már leválik rólad, és nem a fájdalmat visszhangozza?
Kérdezd meg ezt egy fél év múlva, most még nagyon friss ez az egész élmény. Persze valamennyi távolság már azzal is született, hogy kikanyarintottam a válás fájdalmas, de egyébként szabadságérzésekkel is tarkított masszájából ezeket a dalokat, mint egy mézeskalácstésztából a süteményeket. Már ezáltal jobban rá tudok nézni erre az élményre, de nyilván nem vagyok ettől még távol. Nem véletlenül választottuk most a Volt szeretőm című dalt a sajtótájékoztatóra. Szerettem volna, ha azt üzenetet viszitek el magatokkal, hogy rengeteg a hála és a megköszönnivaló bennem. És persze számtalan egyéb üzenet van, amivel nem tudtunk itt foglalkozni. De már most sokkal jobban vagyok, és nem tudok elég hálás lenni a zenének, hogy létezik, hogy vannak hangszerek, zenészek, és hogy a kreativitás, az alkotófolyamat mennyire segíti a növekedést, mennyire zseniális eszköz a traumák feldolgozására.
Mekkora volt az átfedés az alkotófolyamat és a válás kimondásáig vezető út között?
A Hazatalálok én című dal elejét tavaly augusztusban írtam meg, és tavaly októberben fejeztem be.
Akkor magam is megdöbbentem, milyen erős alakzat ez a lelkemben.
Aztán még eltelt pár hónap a válásig. És nagyon fájt, óriási kudarcnak éltem meg az elszakadást, viszont rengeteg szabadságot és megkönnyebbülést is hozott. A dalok pedig másban és másban segítenek: a Volt szeretőm például abban, hogy a másik felé szeretettel vissza tudjak fordulni, vagy akár a gyerekemet meg tudjam támogatni.
Szokolay Dongó Balázs, Palya Bea, Orbán György a zárt körű lemezbemutatón (Fotó/Forrás: Palya Bea Produkció)
Sok helyen elmondtad, hogy másokkal való beszélgetések által próbáltál újabb és újabb nézőpontokat megismerni a válás témájában. Ezek a beszélgetések mennyire írták át az egyéni meggyőződésedet?
Általában véve az összes beszélgetésnél találtam azonosságokat a saját tapasztalatommal, de azért vannak egyéni formák. Például a férfiakkal való beszélgetések, ahol nagyon sok újat tanultam. Meglepő volt, hogy a férfiaknak mi a legfőbb fájdalma, mi az ő bajuk. Ezért két olyan dal is született, ahol férfibőrbe bújok: a Még itt van apukád, és a Jóravaló nő. Ez utóbbinak pontos tükre az Amúgy egy jó ember. Az egyik a nőket veszi górcső alá, hogy mivel marasztalják magukat egy rossz kapcsolatban, a másik pedig a férfiakat. Mások a formák, de
ha mindezt lecsupaszítom, akkor rájövök, hogy ezek emberi témák és egyetlen közös pont van, hogy fáj.
Érdekes tapasztalat volt az is, amikor gyerekekkel beszélgettem, természetesen a legtöbbet a saját nagylányommal. Ott megint tanultam újat, méghozzá, hogy mennyire lassú a lélek, és milyen hosszú a gyerekeknél a gyásznak a tagadás szakasza. Nem akarja elhinni, hogy apa tényleg elköltözött. Nagyon kell szeretni ilyenkor a gyerekeket, még törékenyebbek és védtelenebbek. A Két ház című dal – amit Lili lányomnak dedikáltam – ebből a szempontból egy szimbolikus darabja a lemeznek.
Ahogy mesélted, ez a dal a Lilivel való beszélgetésből, közös rajzolásból született. Mennyire tudja ő hasznosítani ezt a dalt a saját gyermeki gyászmunkájában annak ellenére, hogy felnőtt szemszögből szól a különköltözésről?
Nagyon szereti, énekli velem. Arra a félelmére szerettem volna keresni neki valami gyógyírt, hogy mi lesz vele, ha a másik szülő is elmegy és egyedül marad. Illetve mentesíteni az alól, amit a gyerekek ilyenkor gondolnak, hogy nekik kell segíteni. Nyilván kicsit felnőtt nézőpontból íródott ez a dal, de van benne egy trükk: szándékosan meghagytam gyerekdalszerűnek, iszonyúan játékos zenei nyelven született. Röhögtünk is a fiúkkal azon az ellentmondáson, hogy miközben arról szól, hogy apa elköltözött, ők vidáman játsszák ezt az afrikai groovot. Közben nem tagadhatjuk, hogy a valóságban is több pár megy szét, mint amennyi együtt marad. És erről érdemes beszélni, és értelmes, használható fogalmakat adni róla a gyerekek kezébe.
Palya Bea a zárt körű lemezbemutatón (Fotó/Forrás: Palya Bea Produkció)
Az egész zenekar férfiakból áll. Ők hogyan reagáltak az olyan szövegekre, mint például az Amúgy egy jó ember című számban, ahol már-már sztereotip férfiviselkedések vannak felsorakoztatva?
Először is röhögnek, hogy „te most tényleg azt mondtad, amit?” De nagyon szeretik. Iszonyatosan hálás vagyok, hogy mellém állnak, és ezáltal ezeket a tartalmakat így ki tudom mondani. Másrészt ezek a szövegek mindig nagyon jó beszélgetéseket eredményeznek. Mindenki elkezdi a saját történetét beletenni a közösbe.
Én pontosan azt csinálom, mint az ősi énekesek: a közös tudatalattiban mozgó történeteket az egyéni szűrőmön keresztül kiéneklem, és ezáltal formát adok nekik, amit már lehet ide-oda rakosgatni, értelmezni. Meggyőződésem, hogy pusztán már az is óriási segítség, hogy ki-ki elmondhatja a maga érzéseit, és rájön, hogy nincs egyedül a saját harcaival.
A Hazatalálok én című első videoklipben a föld és a víz jelennek meg központi motívumként, a CD borító és booklet viszont a tűz alapelemre épít vizuálisan. Miért?
Van egy dal, a Tüzet fogok rakni, ami nagyon megfogta az art direktorunkat, Gryllus Ábrist, akivel tíz éve dolgozunk együtt. Ez a dal azt bontja ki, hogy milyen, amikor széttépjük és eldobjuk a jövőnkről alkotott idilli képeket, például hogy amikor megöregszünk, mint a német nyugdíjasok, járjuk majd a Kanári-szigeteket és együtt állunk a gyerekeink ballagásán. Egyfajta főnix madári megsemmisülésről és újjászületésről szól. Olyan, mint egy modern sámánének: a tűzzel kezdődik, majd megjelenik a víz („folyóba sírom a könnyeimet”), a levegő („elszállok a széllel”), míg a végén „visszahullok a földre” – így történik meg az újjászületés. Valamiért nagyon tetszett Ábrisnak a tűzmotívum, és én is azt éreztem, hogy átégek ebben a folyamatban. Sokkal inkább volt ennek a szakasznak égető, égési seb jellege, mint bármi más elemhez kapcsolható mibenléte.
Milyen élmény volt számodra a klipforgatás?
Azt éreztem, hogy az egész forgatás alatt nagyon közel vagyok az elemekhez.
Rengeteget adtak nekem azok a pillanatok, amikor konkrétan leástak nyakig a földbe, vagy a kisoroszi szigetcsúcsnál a hajnali, jéghideg Dunában fürödtem. Ezek az élmények segítettek közel kerülnöm a csupasz önmagamhoz, a belső magomhoz, a fölösleges rétegektől mentes valóságomhoz.
A volt párod hallotta már a lemezt?
Még nem, de ugye online még csak a Hazatalálok én jelent meg, azt pedig már ismerte. Ő nagyon-nagyon remek első fül volt az egész kapcsolatunk alatt. Ezt is beleírhattam volna a Volt szeretőm című hálaénekbe, hiszen ezért is rettenetesen hálás vagyok neki. Kíváncsi vagyok, hogyan fog majd reagálni.
Palya Bea Hazatalálok című albumának lemezbemutató koncertje december 14-én lesz az A38 Hajón.
(címlapkép: Emmer László)
hírlevél
