Jazz/World

Pályám emlékezete

2007.11.08. 00:00
Ajánlom
Chicagóból címzett levelében Zvonimir Tot jazzgitáros arra kért, adjam át üdvözletét Berkes Balázsnak, akire különös szeretettel emlékszik vissza budapesti diákéveiből. A magyar és külföldi diákjai között egyaránt tisztelt és népszerű bőgős negyvenkét évi jazzoktatás után idén nyugdíjba vonult.

Berkes Balázs

- Váratlanul érkezett a hír: negyvenkét év jazzoktatás után visszavonultál. Miért?

- Tizenegy éve nyugdíjasként láttam el egyetemi bőgőoktatói feladatomat a Jazz Tanszéken. Most eljött az ideje, hogy átadjam a helyem egy szakmailag felkészült, s oktatóként is jól dolgozó fiatalembernek, Barcza Horváth Józsefnek. Egészségileg győzném még a munkát, de igazság szerint egy picit elfáradtam. Annyira azonban nem, hogy a koncertezéssel is felhagyjak: továbbra is szívesen játszom régi partnerekkel és fiatalokkal egyaránt. Munka nélkül nem igazán élet az élet. Gyakran eszembe jut édesanyám példája, aki tizennyolc éves korától dolgozott, és nyugdíjasként - feladatok nélkül - öregkori depresszióba esett. Azon leszek, hogy velem ne történhessen meg ugyanez.

- Mire vagy legbüszkébb oktatóként és muzsikusként?

- Mint muzsikus, büszkeséggel tölt el, hogy hosszú pályámon játszhattam a magyar és nemzetközi jazz jó néhány jeles egyéniségével. A lista hosszú, elég, ha találomra most csak Teddy Wilson és Kenny Wheeler nevét idézem. Tanárként az érdeklődő diákok szerezték mindig a legtöbb örömöt, s büszke vagyok rá, ha bármilyen jelentéktelen vonatkozásban is sikerült hozzásegítenem őket, hogy előbbre jussanak. Kevés szomorúbb látvány van egy elsikkadt csodagyereknél. Gyakran a kevésbé tehetséges, ám szorgalmas diákok viszik többre - persze csak képességeik szerint. Azt hiszem, e kérdéshez tartozik az is, hogy mély hálát érzek minden tehetséges és kevésbé tehetséges növendékem, valamint minden kollégám iránt, akivel együtt játszhattam, ugyanis meggyőződésem, hogy valamennyiüktől tudtam valamit én is tanulni.

- Hogyan kezdődött zenetanári pályád?

- Talán onnan kellene kezdenem, hogy a Zeneművészeti Főiskola növendékeként megismerkedtem egy diáktársammal, Gonda Jánossal. Ő beszélt nekem egy álmáról, hogy be kellene indítani Magyarországon a jazzmuzsikus képzést. János álma 1965-ben valóra vált: a Bartók Béla Szakiskolában beindult a Jazz Tanszak. Mint ismeretes, 1988-tól Jazz Tanszékként működött az intézmény. Engem ő hívott oda oktatónak: előbb adjunktus, majd docens lettem itt. De meg kell mondjam, mindennemű tapasztalat és pedagógiai háttér nélkül kezdődött hazánkban a jazzoktatás. Elsősorban saját kútfőből dolgoztunk. Nagyon kevés nyugati segédanyag jutott el hozzánk, híján voltunk lemezeknek, szakirodalomnak és kottáknak.

- Tanári pályád során kialakítottál valamilyen általános, mindig alkalmazható módszertant?

- Természetesen mindig az egyénhez kell szabni az oktatást, legalábbis bizonyos vonatkozásaiban. De a tanítás évei során rendszeressé vált, hogy heti két jazz- és egy klasszikus zenei órát tartsak. Ez az arány alkalmasint felcserélődhetett. Ma már szinte nem létezhet képzett jazzmuzsikus klasszikus zenei alapismeretek nélkül: ez olyan axióma, amellyel minden jazzoktatónak érdemes számolnia. S ha már itt tartok, még egy adalék a büszkeségemhez: mindig jól esik, ha arra gondolok, hogy szinte valamennyi diákom megmaradt valamiképp a zenészpályán.

- Emlékszel még, ki futott be sikeres jazzpályát korai növendékeid közül?

- Minthogy a nálam fiatalabb generációk bőgőseinek legalább 70%-át én tanítottam, nehéz volna most egyetlen személyt kiragadni. Ha mégis, akkor Balázs Gábort említeném, aki utódom lett a Stúdió 11-ben.

- Miért épp a bőgőt választottad hangszeredül?

- Nálunk a családban rendszeresen volt házimuzsikálás. A két húgom játszott hegedűn és zongorán, én pedig már gyerekként is a csellószólamért voltam felelős. Majd évek teltek el. Jazzélményeim inspirálására kezdtem komolyabban foglalkozni a nagybőgővel. Jöttek a szokásos zenei tanulmányok: ezeknek a megkoronázása volt, hogy a főiskolán Tibay Zoltán nagybőgőművész tanítványa lehettem. Ami a jazzt illeti: autodidaktaként kezdtem játszani, s a műhelytitkokat a zongorista partnerekkel való együttjátszás során sajátítottam el. És persze zenehallgatással: éjszakánként - akkor zavarták a legkevésbé az adást - Willis Canover amerikai jazzműsorát hallgattam.

- Szinte valamennyi, a jazzben létező összeállításban kipróbálhattad magad, mégis elsősorban a zongora-bőgő-dob triófelvételek és -előadások jutnak eszembe, ha a pályádra gondolok. Jól sejtem, hogy a klasszikus trió egyben a kedvenc formációd is?

- Így van. Középen helyezkedni el, a zongora és a dob, egy akkord- és egy ritmushangszer között számomra nem csupán technikai vagy stiláris jelentéssel bír. Középen lenni, s azt a bizonyos nehezen megfogalmazható kommunikációt gyakorolni a másik két zenésszel, illetve hangszerrel - hitvallás is. Én mindig "alulról" hallottam a zenét, vagyis kísérőként, bár mint tudjuk, a bőgő is lehet szólóhangszer. A szólisták inkább "felülről" közelítenek a zenéhez. Én a bőgőnek ezt a középen levő fundamentum-jellegét szeretem a legjobban. Azt, hogy a társaimmal állandó párbeszédben lehetek szavak nélkül is. Ezt a párbeszédet a klasszikus, megírt zenében is átérezhetjük, de az improvizatív muzsikában megnő a jelentősége a spontán válaszolgatásnak. Csodálatos érzés, amikor egymás anyanyelvét nem beszélők összekerülnek jazzt játszani, és azonnal értik ezt a közös, univerzális nyelvet. A jazz, mondják, zenei eszperantó.

- Milyen élményeid vannak más formációkról?

- Tizenhét évet töltöttem el a Rádióban, ahol "zenei mindenevő" lett belőlem. Játszottam nagyzenekarban, különböző combókban, egyik alapítója voltam a Stúdió 11-nek. Részben a rádiós munkák kapcsán eljutottam színházakba, filmstúdiókba is zenélni. A tizenhét évet szakadatlan tanulási folyamatként is ábrázolhatom. Például rengeteget kellett basszusgitáron dolgoznom, a végén már vigyáznom kellett, hogy el ne felejtsek bőgőzni. Klasszikus előadások részese is voltam, játszottam többek között Bach János-passióját és Mozart Requiemjét. Az, hogy rengeteg zenei műfajt kipróbáltam, azzal a tanulsággal járt, hogy kerülöm a skatulyázást, a címkézést. Jó és rossz zenéket ismerek.

- Milyen zenét hallgatsz szabadidődben?

- Mindenfélét. Többek között a volt növendékeimtől kapott, különböző műfajokban készült CD-ket. De szívesen hallgatok mai sztárbőgősöket is. John Patituccit például emberileg is nagyon tisztelem. Maga mesélte, hogy ma is hetente jár klasszikus zenét tanulni egy szakemberhez. Nekem nagyon rokonszenves ez a zenei alázat és őszinteség.

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Kortárs írók kedvenc EP-idézetei lepték el Óbudát

Köztéri plakátokkal, 40 hazai író, költő kedvenc EP-idézetével, korábban nem publikált fotókkal és felolvasással ünnepli a harmadik kerület Esterházy Péter születésnapját.
Vizuál

„Ahol csak tomboló ováció van, ott valami bűzlik” – Interjú a szobordöntésben érintett alkotóval, Szalay Péterrel

Egy műalkotás élete nem ér véget az alkotó műhelyében, a befogadók által válik egésszé, teljessé. A mű hatást vált ki, ami párbeszédet generál közönség és alkotás között, de meddig tart a szólásszabadság joga és mi védi a szabad művészi alkotás méltóságát?
Klasszikus

Domingo támogatásával jutott mesterzongorához Balázs-Piri Soma

A Virtuózok ifjú tehetsége évek óta gyűjtött egy mesterzongorára, végül Plácido Domingo támogatása révén teljesülhetett a zongorista dédelgetett álma.
Vizuál

Az újrakezdés filmjei

Egyre közelebb kerül az újranyitás gondolata, bár a bemutatókat még halogatják, de előbb-utóbb moziba is mehetünk. Addig is öt olyan klasszikus magyar filmet ajánlunk a Filmio kínálatából, amelyekben a hősök élete teljesen más irányt vesz.
Színház

Elhunyt Törőcsik Mari

A Kossuth-nagydíjas, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színésznőt életének 86. évében, hosszas betegség után pénteken hajnalban érte a halál.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Prince egykori zenésze is a Müpa Home fellépői között

Három egyedülálló online koncertpremiert kínál április 16-17-én és 30-án a Müpa Home. Tzumo Árpád zenekara, a Solati Music és a Blahalouisiana mellett látható lesz a basszusgitár dán ikonja, Ida Nielsen koncertje is.
Jazz/World interjú

„Szíven üt, hogy EP már soha többé nem ülhet itt” – Interjú Lukács Miklós cimbalomművésszel

Esterházy Péter születésnapján, április 14-én az E(gy)P(ercesek) – Esterházy-fragmentumok című online produkcióval tiszteleg a Katona József Színház az író emléke előtt. EP írásai Máté Gábor hangján szólalnak meg, játszótársa Lukács Miklós cimbalomművész.
Jazz/World interjú

Vers és elektronika a költészet napján – páros interjú Pátkai Rozinával és Fenyvesi Mártonnal

Elektronika teszi emlékezetessé Pátkai Rozina új lemezén a magyar verseket. Elektronikai eszközökre Fenyvesi Mártonnak is szüksége van, aki az utóbbi időben hangmérnökként és producerként legalább annyit dolgozott, mint gitárosként. Az életben egy párt alkotnak, kézenfekvő volt, hogy együtt ültetjük őket mikrofon elé.
Jazz/World pályázat

Támogatást nyújt a zeneipari háttérmunkásoknak a Fábián Juli Emlékalapítvány

A Fábián Juli Emlékalapítvány ismét pályázatot ír ki a koronavírus-járvány, az elmaradt koncertek, rendezvények és a tervezhetetlen szakmai jövő miatt nehéz helyzetbe került zeneipari háttérmunkások számára.
Jazz/World videó

A Nagymező utcáról énekel Bolyki Sára

Nagymező utca címmel jelent meg a két fiatal jazz-zenész – Bolyki Sára és Bolyki Tamás – első közös dala, amelyben felidézik a Bartók Konziban töltött éveket.