Jazz/World

Pangloss mester hű diákja

2011.11.28. 10:05
Ajánlom
Stacey Kent énekesnő és együttese másodszor látogatott Budapestre. Öt évvel ezelőtt a Művészetek Palotájában lépett föl, s egyenetlen színvonalú, orgánumának szépsége ellenére egyhangú koncertet adott. Ezúttal a zenéjéhez jobban illő Budapest Jazz Club látta vendégül a sztárt.

Budapest egy hosszú hónapokig tartó Amerikán kívüli turné utolsó állomása volt. Aki személyesen ismer zenészeket, tudja, mit jelent ez a legtöbb muzsikus számára: fáradtságot, unalmat és közönyt a milliószor játszott repertoárral szemben. Stacey Kent azonban nem a többséghez tartozik: ő továbbra is a 242 éves professzor, Pangloss mester hű diákja, vagyis minden szavával és gesztusával azt érzékelteti, hogy a lehető legjobb világban él, és minden csakis azért történik, hogy egy még jobb cél megvalósuljon. Az énekesnő imád turnézni, rajong a muzsikusaiért, szerelmes a brazil zenébe, odavan a pesti közönségért és nyilván még rengeteg más dologért, de azokról most nem beszélt, pedig szokása hosszabb bevezetőket tartani a megszólaló dalok előtt. Műsorába ugyan több keserű hangvételű számot is felvett, de nem győzte hangsúlyozni, hogy ő e darabokban a kiábrándultság, a bánat és a csalódottság mellett ott hallja a remény szólamát is, és épp ez az, ami megragadja egy-egy néhány perces, egyszerűnek tűnő, mégis komplex és mély szerzeményben. Röviden: Kent az örök optimista, aki az élet és a sokszínű világ feletti elragadtatottságát igyekszik megosztani közönségével.

Humanizmusát és töretlen lelkesedését azonban zenekara tagjai mintha nem osztották volna. A ritmusszekció kissé enerváltan és igen közepes színvonalon kísért, megismételve az öt évvel korábbi hangverseny ritmikai baklövéseit, és a muzsikusok - Jim Tomlinson (tenor- és szopránszaxofon), Graham Harvey (billentyűk), Matt Skelton (dob), Jeremy Brown (bőgő) csendes egykedvűséggel reagáltak Kent mosolygós, visszajelzést váró gesztusaira. Ők érezhetően nem vallják a Candide professzorának leibnizi-wolffi alapokon nyugvó optimizmusát, nekik mintha mindegy lenne, hogy amerikai standardokat, brazil bossa novákat vagy francia sanzonokat kísérnek. 

Két élőben hallott Kent-koncert, valamint a Mezzón látott hangversenye és néhány lemezének végighallgatása után is úgy érzem, az énekesnő nem találta még meg az igazi nagy előadás kulcsát. Elbájolhat, megmosolyogtathat (jó humora van), de énekléseiből hiányzik az igazi bűvös tűz. Mindez természetesen nem zárja ki, hogy Christine Albanel francia kulturális miniszternek igaza volt, amikor a Stacey Kent művészetét elismerő, 1957-ben alapított, és „a francia kulturális örökség gyarapításához" való „jelentős hozzájárulás"-ért adományozható Ordre des Arts et des Lettres lovagkereszt átadásakor mondott laudációjában az „érzelmek festő"-jének nevezte az énekesnőt. Bizonyára találó fogalmazás, különösen a francia sanzonok jazzes tolmácsolása kapcsán. Ennek a „hangfestészetnek" ezen a koncerten is (akárcsak a Müpában) a záró Jardin d'hivers című dal előadása felelt meg a legjobban. Repertoárjának brazil fővonalára (Antonio Carlos Jobim: Vivo Sonhando és Aguas de Março, Caetano Veloso: Coração Vagabundo és Marcos Valle: Samba de Verão), vagy olyan dalok feldolgozására, mint az It Might As Well Be Spring vagy a They Can't Take It Away From Me ez a jellemzés már nem annyira illik.

A zenekart irányító szaxofonos, az énekesnő „legjobb barátja és férje", ahogy maga Kent nevezte a BJC-ben, öt évvel ezelőtt nem sokat mutatott a Stan Getz-hangzásból, amely pedig várható lett volna tőle, legalábbis a Jobim-számokban. Mostani játéka már lényegesen közelebb állt a nagy elődéhez, különösen az Insensatez-ben, melyet Kent angol változatban (How Insensitive) adott elő. Itt Tomlinson szellősen fújt és melankolikus ellenpontot nyújtott, de tenorjátéka más számokban is meggyőzőbb hatást keltett, mint a régebbi koncerten. Szopránszaxofonon sokkal kevésbé megragadó a fújása. Kedvetlensége és hangszerváltása ellenére ő volt az előadás kellemes meglepetése. Stacey Kent zenekara és repertoárja igazából mind jobban kezd emlékeztetni a Getz/Gilberto lemezen (1963) hallhatókhoz, és a BJC-beli koncert egy Astrud Gilberto-Stan Getz kettős „kentesített" új változataként is hallgatható volt.

Számottevő eredmények nélkül. Az 1963-as lemezen a João és Astrud Gilberto házaspár egy egészen új hangot honosított meg a jazzben, egy olyan előadásmódot, amely nagyon különbözött az amerikai showbizniszben megszokottól. Kent nem hajt végre forradalmi változtatásokat a számokon, az új arrangement-ok semmi említésre méltót nem tesznek hozzá az eredeti dalokhoz, csak a Gilberto-féle keresetlenség veszik el belőlük. Kent valóban szép portugál kiejtéssel (egykor nyelveket és összehasonlító irodalomtörténetet tanult) és érdekes hangsúlyokkal énekli például a Corcovado-t, mégse sikerül egy „új dalt" elénk varázsolnia, mint a holland Laura Fyginek (aki szintén gyönyörűen énekel portugálul); azt a lenyűgöző élményt se találjuk a Kent-Tomlinson páros előadásában, amely Susannah McCorkle és Scott Hamilton közös felvételein épp brazil dalok tolmácsolásakor ér minket. A BJC-ben fellépett énekesnő kellemes, szórakoztató, alkalmasint bensőséges hangversenyt adott, de ezentúl se az ő interpretációjában akarunk majd bossa novákat hallgatni.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Egy vidám tekintet, egy izgalmas száj – és a kettő között az évek múlása

Évtizedekig kutatta Törőcsik Mari arcait. Fotózta színpadon és magánéletben egyaránt, közel hetven esztendőn át. Kivételes szakmai kapcsolat és mély barátság fűzte a nemrégiben elhunyt színésznőhöz a Kossuth- és Balázs Béla-díjas fotóművészt, Keleti Évát, aki személyes történetei és képei segítségével járult hozzá, hogy fölidézhessük Törőcsik Mari különleges alakját.
Klasszikus

„Így kell dolgozni, így kell élni” – Tallér Zsófiára emlékezünk

A Fidelio felkérésére Tallér Zsófia három egykori tanítványa – ahogy ő fogalmazott, Petrovics unokák – emlékezik a fiatalon elhunyt Erkel-, Bartók–Pásztory-, Fonogram-, valamint Artisjus-díjas zeneszerzőre.
Vizuál

Catherine Deneuve és Gérard Depardieu új filmjeivel jön a Frankofón Filmnapok

Online rendezik meg a 11. Frankofón Filmnapokat április 22. és május 2. között. A tíz napon át látható válogatásban nyolc olyan játékfilm kapott helyet, amellyel a magyar közönség először találkozhat.
Vizuál

Hartung Dávid és Réder György is a legjobb operatőrök között

Hat kategóriában adták át Kovács László-Zsigmond Vilmos Operatőr Verseny díjait szombat este a Pesti Vigadóban. A közönség a Facebookon nézhette élőben a rendezvényt.
Plusz

Új kutatás bizonyítja a komolyzene felszabadító hatását

A válaszadók 82 százaléka érzi úgy, hogy a komolyzene megnyugtatja, 67 százalékukat pedig inspirálják a klasszikus dallamok - derül ki a Liszt Ferenc Kamarazenekar megbízásából készült reprezentatív felmérés adataiból.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Igazi francia dzsesszcsemege Thomas de Pourquery új lemeze

Korlátoktól mentes, felszabadult, improvizatív zene hallható a francia dzsessz aktuális színfoltja, Thomas de Pourquery új albumán. Az énekes, szaxofonos Droles de Dames című anyaga a magyar BMC gondozásában jelent meg.
Jazz/World podcast

„A jazz passzol a lázadáshoz” – Harcsa Veronikával indul a Fidelio új podcastja, a Fülbemászó

Örök kísérletező, akinek nem kell kompromisszumokat kötnie, ha jazzről van szó. Pályája szorosan összefügg a budapesti Fringe Fesztivállal, ahol először adhatta elő saját dalait közönség előtt, mégpedig komoly sikerrel. Harcsa Veronikával Tompa Diána beszélgetett a Fülbemászóban.
Jazz/World ajánló

Prince egykori zenésze is a Müpa Home fellépői között

Három egyedülálló online koncertpremiert kínál április 16-17-én és 30-án a Müpa Home. Tzumo Árpád zenekara, a Solati Music és a Blahalouisiana mellett látható lesz a basszusgitár dán ikonja, Ida Nielsen koncertje is.
Jazz/World interjú

„Szíven üt, hogy EP már soha többé nem ülhet itt” – Interjú Lukács Miklós cimbalomművésszel

Esterházy Péter születésnapján, április 14-én az E(gy)P(ercesek) – Esterházy-fragmentumok című online produkcióval tiszteleg a Katona József Színház az író emléke előtt. EP írásai Máté Gábor hangján szólalnak meg, játszótársa Lukács Miklós cimbalomművész.
Jazz/World interjú

Vers és elektronika a költészet napján – páros interjú Pátkai Rozinával és Fenyvesi Mártonnal

Elektronika teszi emlékezetessé Pátkai Rozina új lemezén a magyar verseket. Elektronikai eszközökre Fenyvesi Mártonnak is szüksége van, aki az utóbbi időben hangmérnökként és producerként legalább annyit dolgozott, mint gitárosként. Az életben egy párt alkotnak, kézenfekvő volt, hogy együtt ültetjük őket mikrofon elé.