Egy dolog zenészként népszerűséget szerezni, de más dolog olyan elismerést kapni, mint amilyet Pat Metheny a kritikusoktól és a kollégáktól kapott. Az évek során számtalan „Legjobb jazz gitáros”-szavazást és díjat nyert, köztük három aranylemezt a Still Life (Talking), a Letter from Home és a Secret Story című albumokért. Emellett 20 Grammy-díjat nyert különböző kategóriákban, többek között a Legjobb Rock Instrumental, a Legjobb kortárs jazzfelvétel, a Legjobb Jazz Instrumental Solo, a Legjobb Instrumental Composition,
egy alkalommal pedig hét egymást követő Grammy-díjat nyert hét egymást követő albumért.
Metheny élete nagy részét turnézással töltötte, gyakran több mint 100 koncertet ad évente. A jazzközösség egyik legfényesebb csillaga, aki mind saját projektjeire, mind a feltörekvő művészek és a már befutott veteránok kezdeményezéseire egyaránt időt szentel, segítve őket abban, hogy elérjék közönségüket, valamint megvalósítsák saját művészi elképzeléseiket.
Pat Metheny az alábbi gondolatokat osztja meg a legújabb projektjéről, amit a közönség élőben október 8-án ismerhet meg az Erkel Színházban a Jazzfest Budapest szervezésében.
„A Dream Box számomra szokatlan lemez; néhány év alatt felvett szólószámok gyűjteménye, amelyeket turnézás közben fedeztem fel. Az intenzív turnéidőszak alatt, amely számomra 2022 nagy részét kitöltötte, találtam egy elfelejtett mappát a merevlemezen. Gyakran készítek gyors felvételeket, egy új dallamot, egy új (vagy régi) gitárt, egy standard dallamot, vagy csak azért, hogy kipróbáljak valamit. Van egy hely a laptopomon, ahová ezeket a dolgokat elrejtem. És az igazat megvallva, gyakran azért, hogy soha többé ne halljam őket.
Általában csak útközben van alkalmam meghallgatni a saját dolgaimat. Gyakran mondom, hogy kifelé élek, és alig vagy egyáltalán nincs időm a befogadásra. Ez megváltozik a turnékon, ahol hirtelen úgy tűnik, hogy több szabad órám van a nap folyamán, még ha egy buszon vagy egy távoli hotelszobában is. Alkalmanként ezek a pillanatok lehetőséget adnak arra, hogy átkutassam a fájlokat, hátha van ott valami érdekes.
Az elmúlt év különösen intenzív volt számomra, körülbelül százhatvan koncerttel világszerte.
Az utazások során sokszor visszatértem a felfedezett mappához, és őszintén meglepődtem, hogy miket találok benne.
Ezekből a hallgatózásokból fokozatosan emeltem át részeket, hogy ez a sok felvétel, ötlet egy összefüggő egészként bontakozhasson ki. Rájöttem, hogy akaratlanul is egy olyan helyre jutottam, amit nem terveztem, és izgatottan várom, hogy megoszthassam, mi van ott eltemetve.
Ez a kilenc szám volt a kedvencem, és számomra valami egyedivé állt össze. Az itt szereplő kezdeti számok közül soha nem játszottam egyiket sem egynél többször. Ezek valóban pillanatok az időben, és valójában szinte semmilyen emlékem nincs arról, hogy ezeket valaha felvettem volna. Csak úgy felbukkantak.
Egy kivételével minden szám egy olyan felvételi módszert tükröz, amely számomra a Bright Size Life-on található Unity Village című számmal kezdődött, amely egy harmonikus résszel indul, majd egy dallamos és improvizatív rész követi.
A hangsúly az elektromos gitáron van, de talán még inkább a halk elektromos gitáron. Ez a terület különösen érdekel engem.
Mindig is az volt a célom, hogy az elektromos gitáron olyan fogásom legyen, amivel a lehető legközelebb kerülhetek ahhoz a dinamikához, ami egy akusztikus hangszerrel természetesen előfordulhat.
Valójában az elektromos hangszer ilyen módon való használata sokkal nehezebb, mint ami egy akusztikus hangszeren természetesen megoldható.
Balladák. Úgy tűnik, naponta írok egyet – igazából többet, mint amennyit számon tudok tartani. Charlie Haden volt az a fickó, aki arra bátorított, hogy ne csak írjak egy lead sheetet, hanem dokumentáljak minden egyes dolgot, amit írok, akár csak egy egyszerű felvétellel is. Szóval, még egyszer köszönöm, Charlie!
Ami a címet illeti, a box a zenészszlengben az üreges testű elektromos gitárt jelenti. Ezt a fordulatot használva, van néhány szuper klassz Dream Box-hangszer, ami ezen a felvételen szerepel, beleértve annak az új hangszernek a prototípusát, amin az Ibanezzel dolgoztam, és ami a háború előtti Charlie Christian-stílusú hangszedők iránti érdeklődésemet tükrözi.
De az álmok a legtágabb értelemben véve alkotják a hangulatot ezzel a szettel. A zene számomra egy megfoghatatlan állapotban létezik, és gyakran akkor a legjobb, amikor bármilyen konkrét szándéktól függetlenül felfedezik.
Remélem, hogy az emberek megtalálják a saját álmaikat ebben a zenében.”
Fejléckép: Pat Metheny (forrás: Jazzfest Budapest)