- Miért különleges ez a cd-sorozat?

- A nemzetközi etnomuzikológia jelenlegi ismeretei szerint ez a sorozat a világon egyedülálló abban a tekintetben, hogy soha ilyen rövid idő alatt, ennyire koncentráltan, ilyen nagy mennyiségű adatot, ilyen szakavatott gárda segítségével még nem rögzítettek. Természetesen voltak gyűjtések szerte Európában, de azok többnyire a helyszínen történtek, ami behatárolja a gyűjthető anyag mennyiségét például azért, mert a gyűjtő a legritkább esetben tud egy-egy helyszínen napokat eltölteni. Ráadásul ezeknek a gyűjtéseknek általában évtizedekben mérhető a kifutása - a lengyel rádió lemezsorozatához például az 1950-es években kezdték felvenni az anyagokat, a kiadás még a 90-es években is tartott, így viszont nem összehasonlíthatóak a felvételek, hiszen akár negyven év is eltelhetett közöttük. Az Utolsó Óra 1250 órányi anyagát négy és fél év alatt rögzítettük, vagyis ez a gyűjtemény a hozzá hasonló méretű kollekciókhoz képest pillanatfelvételnek számít. Ezért hihetetlenül értékes ez az anyag nemzetközi viszonylatban is.
Fontosnak tartom kiemelni azt is, hogy Európában sok olyan vállalkozás volt már, amelyik egy-egy közösség, régió, ország vagy nyelvterület monográfiáját eredményezte, de arra, hogy a hagyományos kultúra valamely ágának értékeit areálisan (vagyis nyelvhatárok fölött átívelő módon) vizsgálták, kevés példa akad.

- Milyen a sorozat szakmai visszhangja?

- A hazai kollégák körében egyértelműen pozitív, a környező országokban pedig nemegyszer csodálkoznak, hogy a lemezeken színtiszta szlovák, vagy épp román zene is hallható, a hozzájuk tartozó leírásokból pedig nem olvasható ki semmilyen „birodalmi elv". Számukra szokatlan, hogy felvállaltuk az ő népzenéjük értékeit, a kulturális hasonlóságot is. Nekünk viszont Bartók Béla, vagy Lajtha László szellemében ez természetes. De más előképeket is említhetnék, ilyen munka Vargyas Lajos A magyar népballada és Európa című monográfiája, vagy Martin György A magyar körtánc és európai rokonsága című könyve, amelyek a vizsgált jelenséget szélesebb, a nyelvi-etnikai összefüggéseken is túlmutató földrajzi-történeti keretekben mutatják be. Minket sem csak a területi kiterjedés érdekelt, hanem az is, hogy milyenek a történeti összefüggések: a vonós zenefolklórt, illetve a népi vonószenekart állítottuk középpontba, amely nem más, mint az európai kései barokk vonós zenei formációk folklorizált változata. Ez kizárólag a Kárpát-medence területén, illetve két kisebb, szomszédos régióban, a goráloknál és a morváknál tudott a mindennapok szerves részévé válni.
A sorozat tehát számos aspektusból érdekes lehet a kutatók, de a „hétköznapi" érdeklődők számára is.

- Akik egész Európában hozzájuthatnak a kiadványhoz, hiszen 400 sorozatot európai könyvtárak, szakmai intézmények kapnak meg. Hol tart ez a munka?

- Nem is volt olyan könnyű megtalálni azokat az intézményeket, amelyekben ezt az anyagot a maga valós szakmai, illetve eszmei értékén tudják kezelni. Nekünk ugyanis fontos, hogy munkánk gyümölcsei értő kezekbe kerüljenek. Ma Európában sokféle intézményben zajlik a népzenével kapcsolatos feltáró vagy elemző tevékenység. Mi ezek közül igyekeztünk kiválasztani azokat, amelyekben látható a fogékonyság a számunkra oly fontos kulturális összefüggések meglátására, illetve láttatására. Emellett az is fontos volt, hogy lássuk, az adott intézményben nem csak mondjuk Indokína és Óceánia hagyományos zenei kultúrájával foglalkoznak, hanem a mi, közép-európai térségünk zenefolklórja iránt is érdeklődnek. A térképet és ezzel együtt az adományozásra szánt kontingenst három részre osztottuk. Magyarországon és a szomszédos, Kárpát-medencei területeken 250 csomagot szándékozunk szétosztani, míg a maradék 150-et az egyéb európai országok különféle intézményeinek szánjuk, Portugáliától kezdve Oroszországig. A szomszédos országok kijelölt intézményeinek, civil szervezetinek 70-80 százalékához már eljuttattuk az adományokat, jelenleg a magyarországi és európai címlisták véglegesítésén dolgozunk, de a kézbesítés párhuzamosan már ezekbe az irányokba is megindult.