Jazz/World

Pokoli éter

2009.11.30. 19:53
Ajánlom
Modern-törzsi, eksztatikus és apokaliptikus zenét hallhattunk Nils Petter Molvaer koncertjén: volt punk, metál, elektronika, ambient és még sorolhatnánk, de a legfontosabb a hitelesség volt.

Bevallom, kicsit tartottam a koncerttől, hiszen amikor pár évvel ezelőtt ugyanezen a helyszínen adott koncertet zenekarával a norvég vízionárius trombitás, nagyon az volt az érzésem, hogy beköszöntött nála a zenei midlife crisis. Ami egykor egy ismeretlen terület felfedezésének bizonyult az elektronikus trombitahangzás korlátokat nem ismerő világában - ebben leginkább Jon Hassell nyomai lehettek a segítségére -, az érzésem szerint idővel egyre inkább ketreccé vált Molvaer számára. A kilencvenes évekbeli zabolátlan kreativitása tetten érhető az ECM kiadónál megjelent Khmer című debütáló lemezen, de ez a nyers erő talán csak a 2004-es Streamer live albumon szelídült meg és öltött valóban érett és kifinomult formát. Sajnos az ezután felvételre került anyagokon épp ez az egyéni hang válik szerintem egy idő után elcsépeltté, és nemcsak az improvizációs részekben, hanem a különböző témákban is bárki joggal érezheti úgy, hogy Molvaer jó pár éve önmagát ismétli.

A koncert előtt pár nappal állandó gitárosától, Eivind Aarsettől tudtam meg, hogy nemrég kilépett a zenekarból, ezzel egy nagyon gyümölcsöző, több mint tíz éves együttműködést szakítva meg, így egyre fokozódott bennem a kiváncsiság, hogy vajon kik lesznek Nils Petter zenésztársai (sajnos a Millenáris honlapjáról ez nem derült ki).

Bár a koncert nem lemezbemutatóként lett beharangozva, de minden bizonnyal a 2009 tavaszán napvilágott látott lemez (Hamada) anyaga képezte az előadás alapját. Ez azért nem olyan biztos, mert az egyes számok olyannyira egymásba folytak, hogy a két órás koncerten mindössze két néhány másodperces szünet volt, és az improvizáció állandó túlsúlya - ami részben a már említett tagcserének is tulajdonítható - amúgy is kérdésessé teszi, hogy egyáltalán szükséges-e az egyes darabokat beazonosítanunk.

Az előadás a zenekarvezető livesampling szólójátékával kezdődött, és legnagyobb meglepetésemre Arve Henriksen módjára a trombita mikrofonjába is énekelt egyszerű és szép dallamokat - Molvaertől ilyet élőben még nem hallottam, lemezen is csak a legutóbbin -, közben a háta mögött a hatalmas vászonra vetített videoinstalláció hozta lassú mozgásba a színpadképet, kezdetben kék és fehér kúszó-mászó vonalakkal, később élő kamerafelvételek manipulálásával. A már megszokott lebegő ambientes hangzás megközelítőleg negyedóráig röpítette a hallgatókat az egekbe, amikor is Audun Kleive, Nils Petter állandó dobosa, valamint egy számomra ismeretlen zenész (Stian Westerhus) vonult be és csatlakozott a játékba. Először azt gondoltam, hogy az illető lemezlovas, mivel a színpadon térdepelve, furcsán hullámzó mozgással használatba vette a földön heverő technikai arzenált, amit a monitorláda pont eltakart a szemem elől. Különféle sercegő, kopogó és torzított ipari hangokat generált, mellette pedig Audun Kleive erősen effektelt, ritkás, de monumentálisan dübörgő dobja szólalt meg. Csak akkor derült ki, hogy Stian Westerhus valójában gitáros (tagja például a Jaga Jazzist-nek), amikor néhány perc múlva nyakába akasztotta hangszerét, és pokoli mélységű hangokat küldött a hallgatóság felé - feltehetően a szokásosnál mélyebbre hangolta a húrokat, de az is lehet, hogy valamelyik effektpedálját használta minderre. Csak a technikai felszereltsége hasonlítható Eivind Aarsteéhez, játéka viszont teljesen eltérő volt: kevésbé gondolkodott harmóniákban és dallamokban, inkább a különféle zajokra koncentrált, és hangszerét egyáltalán nem úgy kezelte, mintha gitár lett volna. Erre jó példa, hogy többször vonót ragadott, és azzal csalogatott elő hangokat, sőt egyszer az is megtörtént, hogy gitárcsere közben a kábel végét fogdosta és az effektpótméterek állításával hozott létre furcsa zörejeket.

A dobos játéka lenyűgözött, mindvégig csapatszellemben zenélt, nagyon odafigyelt mindkét zenésztársára, és csak a vágtató részeknél került előtérbe. Mindössze egyszer szólózott, azt sem a dobfelszerelésén, hanem kezében egyetlen cintányérral előrejött egy speciális állómikrofonhoz, és olyan hangokat csalt ki belőle, mintha tibeti éneklő edényen játszana, majd ujjaival olyan pörgő ritmusokba kezdett, hogy azt bármely indiai kandzsirás megirigyelhette volna.

Molvaer társaihoz hasonlóan az egész koncert alatt hihetetlenül koncentrált maradt, és egyértelműen az volt az érzésem, hogy sikerült túllépnie a saját árnyékán. Bár hallhattunk tőle egy-két új dolgot - énekelt és használt érdekes hangszíneket is -, mégis úgy érzem, elsősorban Westerhus jelenlétének köszönhető a továbblépés: az a frissesség, ami a három zenész közös játékát jellemezte. Modern-törzsi, eksztatikus és apokaliptikus zenét hallhattunk, volt punk, metál, elektronika, ambient és még sorolhatnánk, de a legfontosabb a hitelesség volt: érezni lehetett, hogy az egész legbelülről jött.

Nils Petter Molvær 2009. november 20. Millenáris Teátrum

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Plusz

„A jövő itt van és sose lesz vége!” – így született a legendás Mocskos idők című Európa Kiadó-dal

Az Európa Kiadó énekes-gitárosát, Menyhárt Jenőt kérdeztük arról, hogyan született az egyik leghíresebb daluk, amely A besúgó című sorozat főcímdalaként vált még népszerűbbé egy új generáció körében.
Színház

A jelenlegi főigazgató mellett egy operettszínész és egy zeneszerző pályázik a Szegedi Nemzeti Színház élére

Barnák László ötéves mandátuma 2023. június végén jár le. A színházvezetői kiírásra az övén kívül két pályázat érkezett.
Vizuál

Dürertől Picassón át Damien Hirstig – A grafika történetének hatszáz évét öleli fel a bécsi Albertina három új kiállítása

Három kiállítását is a grafikának szenteli a bécsi Albertina: a Dürer.Munch.Miró című tárlat már látogatható, februárban nyílik az Andy Warhol bis Damien Hirst című kiállítás, márciusban pedig Picasso műveit mutatják be.
Jazz/World

Beyoncé megdöntötte Solti György Grammy-rekordját

Az amerikai énekesnő immár harminckét díjjal büszkélkedhet, ezzel neki van a legtöbb Grammyje. A legjobb album díját Harry Styles kapta meg a Los Angeles-i ceremónián.
Klasszikus

44 formációból választották ki a legjobbakat a Weiner Leó Országos Kamarazene Versenyen

A megmérettetés január 30. és február 5. között zajlott a Zeneakadémia Weiner Kuratóriuma támogatásával és a Kamarazene Tanszék szervezésében, a legjobbakat három kategóriában díjazták.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Jazz/World hír

Beyoncé megdöntötte Solti György Grammy-rekordját

Az amerikai énekesnő immár harminckét díjjal büszkélkedhet, ezzel neki van a legtöbb Grammyje. A legjobb album díját Harry Styles kapta meg a Los Angeles-i ceremónián.
Jazz/World magazin

A fiatalok útkereséséről szól a Bolyki Tamás Quartet első lemeze

A GPS című album személyes értékek és élmények gyűjteménye. A lemez borítóját mesterséges intelligencia készítette, a megadott „hívószavak” alapján.
Jazz/World ajánló

Afousis Kréta szigetéről – megjelent a Meybahar új online kislemeze

Online kiadványként napvilágot látott a görög-magyar gyökerű Meybahar újabb single-je Afousis címmel. A zenekar első, Abyss (2019) című albuma rögtön a nemzetközi toplistákra került, az új kislemez klipje pedig azonnal nagy elérést produkált az online felületeken.
Jazz/World ajánló

Máshogy szól a Cimbaliband – remaster koncert a Fonóban

A többszörösen nemzetközi toplistás és Fonogram-díjas zenekar legnépszerűbb műsorában régi slágereiket keverte újra, igazította jelenlegi hangzásvilágukhoz. A dalok január 28-án két nagyszerű vendéggel együtt szólalnak meg: Maszkurával és Lócival.
Jazz/World ajánló

A jövő jazztehetségeit ismerhetjük meg a Müpa Jazz Showcase programján

2023. január 27. és 29. között ismét jelentkezik a közép-európai régió egyik legjelentősebb zenei tehetségbörzéje, a Jazz Showcase. A fiatal jazzcsapatok bemutatkozására is a Müpa Fesztivál Színházában kerül sor.