Jazz/World

Pokoli éter

2009.11.30. 19:53
Ajánlom
Modern-törzsi, eksztatikus és apokaliptikus zenét hallhattunk Nils Petter Molvaer koncertjén: volt punk, metál, elektronika, ambient és még sorolhatnánk, de a legfontosabb a hitelesség volt.

Bevallom, kicsit tartottam a koncerttől, hiszen amikor pár évvel ezelőtt ugyanezen a helyszínen adott koncertet zenekarával a norvég vízionárius trombitás, nagyon az volt az érzésem, hogy beköszöntött nála a zenei midlife crisis. Ami egykor egy ismeretlen terület felfedezésének bizonyult az elektronikus trombitahangzás korlátokat nem ismerő világában - ebben leginkább Jon Hassell nyomai lehettek a segítségére -, az érzésem szerint idővel egyre inkább ketreccé vált Molvaer számára. A kilencvenes évekbeli zabolátlan kreativitása tetten érhető az ECM kiadónál megjelent Khmer című debütáló lemezen, de ez a nyers erő talán csak a 2004-es Streamer live albumon szelídült meg és öltött valóban érett és kifinomult formát. Sajnos az ezután felvételre került anyagokon épp ez az egyéni hang válik szerintem egy idő után elcsépeltté, és nemcsak az improvizációs részekben, hanem a különböző témákban is bárki joggal érezheti úgy, hogy Molvaer jó pár éve önmagát ismétli.

A koncert előtt pár nappal állandó gitárosától, Eivind Aarsettől tudtam meg, hogy nemrég kilépett a zenekarból, ezzel egy nagyon gyümölcsöző, több mint tíz éves együttműködést szakítva meg, így egyre fokozódott bennem a kiváncsiság, hogy vajon kik lesznek Nils Petter zenésztársai (sajnos a Millenáris honlapjáról ez nem derült ki).

Bár a koncert nem lemezbemutatóként lett beharangozva, de minden bizonnyal a 2009 tavaszán napvilágott látott lemez (Hamada) anyaga képezte az előadás alapját. Ez azért nem olyan biztos, mert az egyes számok olyannyira egymásba folytak, hogy a két órás koncerten mindössze két néhány másodperces szünet volt, és az improvizáció állandó túlsúlya - ami részben a már említett tagcserének is tulajdonítható - amúgy is kérdésessé teszi, hogy egyáltalán szükséges-e az egyes darabokat beazonosítanunk.

Az előadás a zenekarvezető livesampling szólójátékával kezdődött, és legnagyobb meglepetésemre Arve Henriksen módjára a trombita mikrofonjába is énekelt egyszerű és szép dallamokat - Molvaertől ilyet élőben még nem hallottam, lemezen is csak a legutóbbin -, közben a háta mögött a hatalmas vászonra vetített videoinstalláció hozta lassú mozgásba a színpadképet, kezdetben kék és fehér kúszó-mászó vonalakkal, később élő kamerafelvételek manipulálásával. A már megszokott lebegő ambientes hangzás megközelítőleg negyedóráig röpítette a hallgatókat az egekbe, amikor is Audun Kleive, Nils Petter állandó dobosa, valamint egy számomra ismeretlen zenész (Stian Westerhus) vonult be és csatlakozott a játékba. Először azt gondoltam, hogy az illető lemezlovas, mivel a színpadon térdepelve, furcsán hullámzó mozgással használatba vette a földön heverő technikai arzenált, amit a monitorláda pont eltakart a szemem elől. Különféle sercegő, kopogó és torzított ipari hangokat generált, mellette pedig Audun Kleive erősen effektelt, ritkás, de monumentálisan dübörgő dobja szólalt meg. Csak akkor derült ki, hogy Stian Westerhus valójában gitáros (tagja például a Jaga Jazzist-nek), amikor néhány perc múlva nyakába akasztotta hangszerét, és pokoli mélységű hangokat küldött a hallgatóság felé - feltehetően a szokásosnál mélyebbre hangolta a húrokat, de az is lehet, hogy valamelyik effektpedálját használta minderre. Csak a technikai felszereltsége hasonlítható Eivind Aarsteéhez, játéka viszont teljesen eltérő volt: kevésbé gondolkodott harmóniákban és dallamokban, inkább a különféle zajokra koncentrált, és hangszerét egyáltalán nem úgy kezelte, mintha gitár lett volna. Erre jó példa, hogy többször vonót ragadott, és azzal csalogatott elő hangokat, sőt egyszer az is megtörtént, hogy gitárcsere közben a kábel végét fogdosta és az effektpótméterek állításával hozott létre furcsa zörejeket.

A dobos játéka lenyűgözött, mindvégig csapatszellemben zenélt, nagyon odafigyelt mindkét zenésztársára, és csak a vágtató részeknél került előtérbe. Mindössze egyszer szólózott, azt sem a dobfelszerelésén, hanem kezében egyetlen cintányérral előrejött egy speciális állómikrofonhoz, és olyan hangokat csalt ki belőle, mintha tibeti éneklő edényen játszana, majd ujjaival olyan pörgő ritmusokba kezdett, hogy azt bármely indiai kandzsirás megirigyelhette volna.

Molvaer társaihoz hasonlóan az egész koncert alatt hihetetlenül koncentrált maradt, és egyértelműen az volt az érzésem, hogy sikerült túllépnie a saját árnyékán. Bár hallhattunk tőle egy-két új dolgot - énekelt és használt érdekes hangszíneket is -, mégis úgy érzem, elsősorban Westerhus jelenlétének köszönhető a továbblépés: az a frissesség, ami a három zenész közös játékát jellemezte. Modern-törzsi, eksztatikus és apokaliptikus zenét hallhattunk, volt punk, metál, elektronika, ambient és még sorolhatnánk, de a legfontosabb a hitelesség volt: érezni lehetett, hogy az egész legbelülről jött.

Nils Petter Molvær 2009. november 20. Millenáris Teátrum

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Mi történik, ha Don Giovanniból RockGiovanni lesz?

Ütős napunk volt tegnap Miskolcon. Délután stand-up, este pedig a várva várt idei népopera: a RockGiovanni. Nevettünk, izgultunk, elámultunk, ünnepeltünk, kutyagoltunk, fáztunk... És persze jól el is fáradtunk. De megérte.
Klasszikus

87 évesen elhunyt Gennagyij Rozsgyesztvenszkij

A világhírű orosz karmester több ízben járt Magyarországon is. Több mint félszáz művet írtak neki kortárs zeneszerzők.
Klasszikus

Daganatos betegségből gyógyuló sorstársainak gyűjt a Virtuózok döntőse

Lukács Gergely tavaly a döntőig jutott a Virtuózok tehetségkutató műsorban. A tubaművész most egy fontos ügy érdekében kéri közönségének támogatását. A rákból felépült művész a Démétér ház daganatos betegségből gyógyuló lakóinak szeretne segíteni, akik ugyanazt a nehéz utat járják végig, amit egykor ő.
Színház

Székely Krisztát, Kováts Adélt és a kolozsvári társulatot is díjazta a POSZT

A XVIII. Pécsi Országos Színházi Találkozó szakmai, színész- és közönségzsűrije idén is döntött a fesztivál díjairól. A Kolozsvári Állami Magyar Színházé a legjobb előadásnak járó elismerés, a Fidelio támogatásával átadott legjobb 30 év alatti színésznőnek járó díjat Szakács Hajnalka vehette át. Íme a díjazottak listája!
Zenés színház

DaCapo: lehet kétszer is érdekes ugyanaz a produkció?

Ismerik azt a keserédes érzést, amikor felvirrad egy várva várt esemény utolsó napja? Ezzel ébredtünk ma Miskolcon immár túl operabáron, régi keresztény hagyományokat idéző felvonuláson, és a RockGiovanni második előadásán is.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World quincy jones

Andreas Varady nem akar iskolába menni

A magyar származású, csodagyerekként felfedezett gitáros a leghíresebb jazzmagazin, a Downbeat címlapján szereplő cikkben mondja el, miért nem akar a legjobb jazziskolákban továbbtanulni.
Jazz/World lukács miklós

Lukács Miklóssal lép fel Charles Lloyd Budapesten

A tervezettől eltérő helyszínen, a RAM Colosseumban lesz a világhírű amerikai jazzszaxofonos, Charles Lloyd és formációja, a Marvels budapesti koncertje július 1-jén.
Jazz/World ajánló

90 évesen is a legjobbak között a BJC-be látogató Lee Konitz

A Világsztárok a Budapest Jazz Clubban sorozat következő vendége az idén 90 éves Lee Konitz, aki a jazz történetének élő legendája és egyben krónikása.
Jazz/World rustico

Alázattal kísérletezni

Kubinyi Júlia már tizenévesen nyakig benne volt a népzenei koncertéletben, hiszen a Dűvő Zenekar énekeseként rengeteg helyen játszottak. Most izgalmas mérföldkőhöz érkezett, amikor Szokolay Dongó Balázzsal és Zimber Ferenccel közös, Rustico című lemezén újraértelmezték a népi hangzásvilágot.
Jazz/World

Billy Cobhammal és Richard Bonával vár a SopronDrum Fesztivál

A június 15-én kezdődő SopronDrum ütősfesztiválon világhírű ütőszenészek és világzenei előadók muzsikáján keresztül ismerhetjük meg az ütős zene sokszínűségét a fertőrákosi barlangszínház gyönyörű környezetében és Sopronban.