Az alapítók – Kaszap Atilla programigazgató és Kaszap Gábor ügyvezető, akik nem mellesleg zenészek is – feltett szándéka volt a kezdetektől, hogy a szórakozás mellett a szolidaritás és a szociális érzékenység fóruma is lehessen a Zichy-kastély udvara. Ezért döntöttek úgy Nagy Krisztián marketing és kommunikációs vezetővel együtt, hogy a születésnapot egy jótékonysági esttel ünneplik. A koncertet a KOBUCI két emblematikus zenekara adja majd, akikkel szimbolikusan a kert történetét, vagyis a népzenétől a világzene felé vezető út történetét járják végig. Egyikük, a Magyar Örökség-díjjal kitüntetett Szalonna és bandája hivatásként választotta a Kárpát-medence kultúrájának megőrzését és átörökítését. Ferenczi György és az 1ső Pesti Rackák pedig az archaikus magyar zene és a blues, a kalotaszegi hajnali és Hendrix között közvetítenek.
Mindkét zenekar a kezdetektől fogva a KOBUCI kedvelt és állandó fellépője. Az esten mutatják be a Tíz év élő zene című fotóalbumot is, amelyben Belicza László Gábor analóg technikával készült portrésorozata látható. Belicza – aki jelenleg a Műcsarnok fotográfusa – a kert négy alapműfajának (folk, világzene, blues, underground) híres muzsikusait és a stábtagokat fotózta két szezonon keresztül. A művészi érzékenységgel készült sorozat nem egyszerűen a karizmatikus zenészegyéniségekről, hanem a közösség titkairól is mesél, és a KOBUCI rejtettebb életébe avatja az olvasót. A sajtótájékoztatón Belicza László Gábor így fogalmazott a nagy volumenű művészi munkáról:
„Alapvetően nem foglalkoztam portréfényképezéssel, akkor kezdtem el, amikor ez a megkeresés érkezett. Tehát ez az első könyvem, és ezek az első portréim is. A munka során egyre jobban megéreztem azt, hogy itt a zenének van egy nagyon erős összekötő ereje, ami nemcsak a fellépőket, hanem az itt dolgozókat is összeköti.
Már az első megbeszélés után éreztem a helyre jellemző családias légkört, és utána a fotózás során is erre koncentráltam. Ez lett az alapvető koncepciója a könyvnek” – fogalmazott. A koncertből és kötetből származó bevételt a Szent Margit kórház számára ajánlja fel a Kobuci Kert. Ehhez csatlakozott Bús Balázs, Óbuda-Békásmegyer polgármestere és Puskás Péter alpolgármester is, akik egy-egy havi fizetésüket is felajánlották a kórházi fejlesztésekre.
Zenészek, stábtagok és Belicza László Gábor a sajtótájékoztatón (Fotó/Forrás: Barta Imre )
A sajtótájékoztatón jelen volt a hely arculatának néhány meghatározó előadója, akik színes anekdotákban meséltek arról, miért szeretik a Kobucit. Ferenczi György nem fogta vissza magát:
„Látszik, hogy két zenész találta ki a Kobucit, mert végre egy hely, ahol a zenészek jól érzik magukat.
A Rackával általában már délután 2-kor itt dorbézolunk, és hajnalban mi zárjuk a helyet. A legnagyobb magánrendelésben is én tartom a csúcsot, mert a Kobuciban egyszer annyi barátom muzsikált egyszerre, hogy negyven pálinkát rendeltem nekik. De nem fért rá semmilyen tálcára, ezért a hűtőajtót leszedtük és azon vittem ki a pálinkát. Én nagyon szeretek mulatni, és itt aztán lehet”.
Oláh József, a Parno Graszt frontembere felidézte, milyen volt legelőször betenni a lábát a Kobuciba: „Majdnem egy időben indult a zenekar és a Kobuci, és amikor falusi zenekarként először megérkeztünk ide, nem hittük el, hogy ilyen hely létezik. Az országban még jó néhány elférne belőle. (…) Néhány hete, amikor itt játszottunk és a gyerekeket nem tudtuk kire bízni, el tudtuk őket is hozni. Nem maradtak sokáig, de nagyon érdekes volt, hogy
a 6-10 éves gyerekek is annyira szabadnak érezték magukat, hogy nem akartak hazamenni. Velünk is így van, amikor itt játszunk: nem nagyon akarunk elmenni”
– árulta el.
Péterfy Bori is az első itteni fellépését emelte ki:
„Először egy kicsit megijedtem, mert azt éreztem, hogy stílusidegenek leszünk itt. Úgy gondoltam, hogy inkább az ethnós, jazzes világhoz illik ez a hely. Végül pont az ellenkezője történt: ez lett az egyik legjobb budapesti koncerthelyszínünk,
mert a közönségünk is annyira imád itt lenni, hogy idén már másfél hónappal a koncert előtt teltház volt, ami fantasztikus”. Hozzátette: „Annyira jó ez a hely, hogy a kisfiam már kétévesen is eljött koncertre. Akkor látott engem először énekelni, és amikor lejöttem és átöltöztem, azt kérdezte: hol van a másik anya, aki énekelt? Ez nekem egy emblematikus pillanat, amikor valaki kívülről is megerősítette, hogy belőlem több van. Azt a tudathasadásos állapotot, hogy hogy lehet nőként egyszerre több szerepben jelen lenni”.
Bocskor Bíborka - Magashegyi Underground (Fotó/Forrás: Belicza László Gábor)
Ágoston Béla, a Zuboly vezetője egyfajta motivációs erőként is tekint a Kobucira: „Amikor egy évadon belül több lehetőséget is kap a Zuboly, akkor gondolkoznunk kell, hogy milyen fejlesztésekkel lehet színesíteni a Zuboly-repertoárt, ami olyan, mint egy nagyon lassan terebélyesedő növény. De
a Kobuci-lelkület, ez a kreativitásra ösztönző hely mindig ugrásszerűen megnöveli a növényünk fejlődését”
- fogalmazott.
Ripoff Raskolnikov osztrák származású blues-zenész pedig csak annyit mondott:
„Tessék itt körülnézni, nem kell többet hozzáfűzni. Aki látott már ennél szebb és alkalmasabb koncerthelyszínt ebben az országban vagy a világon, az szóljon”
hírlevél
