Jazz/World

Posztmodern városi örömzene

2012.04.27. 07:05
Ajánlom
A huszonegyév után is üdítően friss világhírű new york-i downtown jam band, a Medeski Martin & Wood örömkönnyeket csalt tudósítónk szemébe. KRITIKA

Nem nagyon emlékszem olyan Trafós koncertre, ahol ennyien lettek volna. A közönségben a fiatal generáció volt egyértelmű túlsúlyban, és nagyon sok zenész is ellátogatott a koncertre - érthetően sokaknak példaképe ez a nem mindennapi amerikai trió. Jártak már Magyarországon, a legutóbbi 2007-es koncertjükön John Scofielddal kiegészülve adtak szintén teltházas koncertet a Millenárison, akkor az Out Louder című lemez anyagát mutatták be, ami sorban a második albumuk volt a neves jazzgitárossal. Az első, az 1998-as A Go Go véleményem szerint zenetörténeti jelentőségű lemez - nem véletlen, hogy a Medeski Martin & Wood általa tett szert igazi hírnévre, és talán nem túlzás azt állítani, hogy részben általa válhatott kulttrióvá.

Elcsépelt, de sajnos igaz frázis, hogy nehéz a zenéjüket beskatulyázni. Éppen ezért a különféle stílusok felemlegetése helyett talán több értelme van, ha azt mondjuk, hogy végtelenül nyitottak minden áramlatra, és pontosan ez a zenei értelemben vett befogadóképesség teszi őket egyedivé. Ehhez a sajátos olvasztótégelyhez teszi még ráadásként mindegyikük hozzá a saját alkatát, egyéniségét. Amit játszanak, azt talán úgy írhatnánk le leginkább, hogy posztmodern városi örömzene. Talán ezért is juthattak el annyi emberhez, és tettek rajongóikká százezreket.

A huszadik század második felének zenéjét felölelő nyitottságuk rendkívüli kísérletező kedvvel párosul. A jazzben sztenderdnek mondható zongoratrió felállás hangzásvilágát John Medeski szokatlan, az 1960-as években előszeretettel használt billentyűs hangszerekből álló parkja teszi rendkívül izgalmassá. A főként bluesban és progresszív rockban elterjedt Hammond-orgona mellett ezúttal olyan érdekességeken játszott, mint a német Hohner vállalat Clavinetje, melynek hangzása nagyon hasonlít az elektromos gitáréhoz, vagy az eredetileg amerikai fejlesztésű Mellotron, Wurlitzert, mely tulajdonképpen a Fender Rhodes riválisának tekinthető billentyűs hangszer. A belőlük - és még egy melodikából - kicsiholt hangokat két analóg moog effekttel tette végleg különössé. Fölényes játéktechnikája ízléses és invenciózus effekthasználattal párosult, és az egyszerű dallamtémákat jól ellenpontozta a poliritmiát és gyakran disszonáns akkordokat hozó játéka.

Örömzenéjük elsődleges forrása természetesen Billy Martin jellegzetesen lüktető-zakatoló dobolása, aki a groove-ot úgy tartotta fenn, hogy közben folyamatosan változtatta a hangsúlyokat, a tempót, a ritmusképletet - ezért aztán játéka soha nem vált unalmassá, dacára annak, hogy számaikban a négynegyedes metrum dominál. A szokásos felszerelés mellett számtalan kacatot használt, a kolompoktól a csengettyűkön át a csörgődobig sok minden a kezébe került. Ha Billy Martint egy másik dobossal helyettesítenénk, véleményem szerint a trió rajongói klubja legalább a felére csökkenne - ez nem sok dobosról mondható el.

Chris Wood bőgőn és basszusgitáron játszott, mondanom sem kell, felejthetetlenül. A lüktetéshez legalább annyit tett hozzá, mint Billy Martin, de legalább ilyen fontosak és fülbemászóak voltak a dallamai, amit a játékára olyannyira jellemző kettős és hármashangzatokkal tarkított, mindez sokszor "piszkossá" tette a basszus hangzását. Szólói visszafogottan ízlésesek voltak, ha kellett, vonóval nyekergetett, vagy rátaposott a torzítópedáljára, és rockos gitárriffeket hozott.

Mivel nem nagyon konferáltak, feltehetően nem sokan voltak, akik minden elhangzott számot cím szerint be tudtak azonosítani. A tíz, egyenként legalább tíz perc hosszú kompozícióból jómagamnak is csak néhányat sikerült felismernem. Ilyen volt a Radiolarians sorozat második lemezéről a rockos Amber Gris, vagy a végtelenül egyszerű basszustémájú jazzes Dollar Pants, továbbá a teljesen atonális zongoraszólóval bevezetett, fülbemászó bőgőgroove-ra épülő, kissé az Esbjörn Svensson Trio világát idéző Doppler, és a végtelen hosszúra nyúló zárószám, a retrofunk örömbomba Amish Pintxos. Utóbbit a végére teljesen unplugged játszották (na jó, a bőgő mellett volt egy mikrofon, de a melodika és a csörgődob csak magában szólt), önfeledten, a jelenlévők legnagyobb boldogságára. Örömkönnyfakasztó megkoronázása volt ez egy felejthetetlen estének.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Meghalt Andy Vajna

A filmipari kormánybiztos hosszú betegség után hunyt el.
Klasszikus

Ez a nagybőgő elfér egy kézitáskában

A nagybőgősnek soha nem könnyű dolog az utazás, ezen segít a TravelBass nevű olasz cég. Persze egy kis trükk van a dologban.
Zenés színház

Sonya Yoncheva: „Mernünk kell élni a lehetőségekkel”

Mimì, Violetta, Tosca vagy Médeia – az operairodalom legjelentősebb női szerepeit énekli a világ legnagyobb színpadain, osztatlan sikerrel. Az Opera idei tematikus évadához kapcsolódó Olasz Estély sztárvendége a Maria Callas utódjaként is emlegetett bolgár szoprán, Sonya Yoncheva.
Zenés színház

Signor Crescendo

Százötven éve hunyt el Gioachino Rossini. Ebből az alkalomból felavatták a zeneszerző mellszobrát a korszerűsítés alatt és állványok mögött álló Operaházban, ahol a dalszínház énekesei kedvenc áriáik előadásával tisztelegtek az olasz mester előtt.
Plusz

Megépítették a hangszereket, amiket Bosch a Gyönyörök kertjén ábrázolt

És kiderült, hogy pokolian szólnak. Nem véletlenül, hiszen az 1500 táján készült triptichon Pokol szárnyán találhatóak.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Hajdu Kláráért szurkolhatunk A Dal 2019 előválogatójában

A Dal 2019 legjobb 30 mezőnyébe bekerült a magyar jazzélet egyik kiemelkedő énekese, Hajdu Klára a You’re gonna rise című dalával, amit január 26-án mutat be élő adásban.
Jazz/World videó

A kecskeméti zeneiskola a Trónok harca zenéjével támadott a plázában

Kétszáz zenész és énekes ünnepelte villámcsődülettel az M. Bodon Pál Alapfokú Művészeti Iskola fennállásának 125. évfordulóját. Videó!
Jazz/World ajánló

„…a jó dolgok úgyis összekapcsolódnak"

A 2019. esztendőben több jubileumi programmal lép a Pesti Vigadó színpadára a Kaláka együttes: Kiss Anna 80. születésnapja, Kányádi Sándor születésének 90. évfordulója, valamint Ady Endre halálának 100. évfordulója alkalmából. A rendezvényekről és az 50 éves együttes titkáról Gryllus Dániellel, a Kaláka alapítójával, a Gryllus Kiadó vezetőjével beszélgettünk.
Jazz/World

Még Mohay András játéka is hallható a MAO most megjelenő lemezén

Régi és új felvételekből, kortárs zeneszerzők műveiből áll a Modern Art Orchestra (MAO) új lemeze, amit vasárnap a Budapest Music Center nagytermében mutatnak be Szilágyi Kinga hárfaművész, Borbély Mihály szaxofonos és Gőz László harsonaművész közreműködésével.
Jazz/World irodalom

Írók, akiknek szövegeiben ott lüktet a jazz

A jazz és az irodalom keveredéséből igazi varázsital jön létre, ha avatott kezek keverik. Olyan prózaírókat gyűjtöttünk össze, akik a jazz és az irodalom iránti szenvedélyüket igazi esszenciába oltották.