Jazz/World

Posztmodern városi örömzene

2012.04.27. 07:05
Ajánlom
A huszonegyév után is üdítően friss világhírű new york-i downtown jam band, a Medeski Martin & Wood örömkönnyeket csalt tudósítónk szemébe. KRITIKA

Nem nagyon emlékszem olyan Trafós koncertre, ahol ennyien lettek volna. A közönségben a fiatal generáció volt egyértelmű túlsúlyban, és nagyon sok zenész is ellátogatott a koncertre - érthetően sokaknak példaképe ez a nem mindennapi amerikai trió. Jártak már Magyarországon, a legutóbbi 2007-es koncertjükön John Scofielddal kiegészülve adtak szintén teltházas koncertet a Millenárison, akkor az Out Louder című lemez anyagát mutatták be, ami sorban a második albumuk volt a neves jazzgitárossal. Az első, az 1998-as A Go Go véleményem szerint zenetörténeti jelentőségű lemez - nem véletlen, hogy a Medeski Martin & Wood általa tett szert igazi hírnévre, és talán nem túlzás azt állítani, hogy részben általa válhatott kulttrióvá.

Elcsépelt, de sajnos igaz frázis, hogy nehéz a zenéjüket beskatulyázni. Éppen ezért a különféle stílusok felemlegetése helyett talán több értelme van, ha azt mondjuk, hogy végtelenül nyitottak minden áramlatra, és pontosan ez a zenei értelemben vett befogadóképesség teszi őket egyedivé. Ehhez a sajátos olvasztótégelyhez teszi még ráadásként mindegyikük hozzá a saját alkatát, egyéniségét. Amit játszanak, azt talán úgy írhatnánk le leginkább, hogy posztmodern városi örömzene. Talán ezért is juthattak el annyi emberhez, és tettek rajongóikká százezreket.

A huszadik század második felének zenéjét felölelő nyitottságuk rendkívüli kísérletező kedvvel párosul. A jazzben sztenderdnek mondható zongoratrió felállás hangzásvilágát John Medeski szokatlan, az 1960-as években előszeretettel használt billentyűs hangszerekből álló parkja teszi rendkívül izgalmassá. A főként bluesban és progresszív rockban elterjedt Hammond-orgona mellett ezúttal olyan érdekességeken játszott, mint a német Hohner vállalat Clavinetje, melynek hangzása nagyon hasonlít az elektromos gitáréhoz, vagy az eredetileg amerikai fejlesztésű Mellotron, Wurlitzert, mely tulajdonképpen a Fender Rhodes riválisának tekinthető billentyűs hangszer. A belőlük - és még egy melodikából - kicsiholt hangokat két analóg moog effekttel tette végleg különössé. Fölényes játéktechnikája ízléses és invenciózus effekthasználattal párosult, és az egyszerű dallamtémákat jól ellenpontozta a poliritmiát és gyakran disszonáns akkordokat hozó játéka.

Örömzenéjük elsődleges forrása természetesen Billy Martin jellegzetesen lüktető-zakatoló dobolása, aki a groove-ot úgy tartotta fenn, hogy közben folyamatosan változtatta a hangsúlyokat, a tempót, a ritmusképletet - ezért aztán játéka soha nem vált unalmassá, dacára annak, hogy számaikban a négynegyedes metrum dominál. A szokásos felszerelés mellett számtalan kacatot használt, a kolompoktól a csengettyűkön át a csörgődobig sok minden a kezébe került. Ha Billy Martint egy másik dobossal helyettesítenénk, véleményem szerint a trió rajongói klubja legalább a felére csökkenne - ez nem sok dobosról mondható el.

Chris Wood bőgőn és basszusgitáron játszott, mondanom sem kell, felejthetetlenül. A lüktetéshez legalább annyit tett hozzá, mint Billy Martin, de legalább ilyen fontosak és fülbemászóak voltak a dallamai, amit a játékára olyannyira jellemző kettős és hármashangzatokkal tarkított, mindez sokszor "piszkossá" tette a basszus hangzását. Szólói visszafogottan ízlésesek voltak, ha kellett, vonóval nyekergetett, vagy rátaposott a torzítópedáljára, és rockos gitárriffeket hozott.

Mivel nem nagyon konferáltak, feltehetően nem sokan voltak, akik minden elhangzott számot cím szerint be tudtak azonosítani. A tíz, egyenként legalább tíz perc hosszú kompozícióból jómagamnak is csak néhányat sikerült felismernem. Ilyen volt a Radiolarians sorozat második lemezéről a rockos Amber Gris, vagy a végtelenül egyszerű basszustémájú jazzes Dollar Pants, továbbá a teljesen atonális zongoraszólóval bevezetett, fülbemászó bőgőgroove-ra épülő, kissé az Esbjörn Svensson Trio világát idéző Doppler, és a végtelen hosszúra nyúló zárószám, a retrofunk örömbomba Amish Pintxos. Utóbbit a végére teljesen unplugged játszották (na jó, a bőgő mellett volt egy mikrofon, de a melodika és a csörgődob csak magában szólt), önfeledten, a jelenlévők legnagyobb boldogságára. Örömkönnyfakasztó megkoronázása volt ez egy felejthetetlen estének.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

Érkezik a Darázs – Az iskolai zaklatásról láthatunk előadást a Margitszigeten

A Delta Produkció és a Kristály Színtér közösen mutatja be szeptember 30-án a Darázs című krimit. Az előadás Kiss-Végh Emőkével és Sodró Elizával a főszerepben, Ördög Tamás rendezésében debütál a Margitsziget új játszóhelyén.
Vizuál

Miskolcon debütál Csoma Sándor filmje, amelyet Erőss Zsolt története inspirált

Magasságok és címmel készült el Csoma Sándor első nagyjátékfilmje, amely a 2013-ban elhunyt hegymászó, Erőss Zsolt történetén alapul. Az alkotás elsősorban a férfi feleségére, Sterczer Hildára és a gyászfeldolgozására fókuszál. 
Jazz/World

Egy napig ismét a manouche jazzé lesz a főszerep

Francia, német, szerb sztárelőadók és magyar zenészek lépnek fel a második alkalommal megrendezett Django Feszt Budapesten. A Kobuci Kertbe augusztus 14-én várják a manouche jazz műfaj kedvelőit.
Vizuál

Elhunyt Sipos László festőművész

Hetvenkilenc éves korában elhunyt Sipos László, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett erdélyi festőművész, grafikus, a kolozsvári iskola képviselője, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja
Színház

„A színházban történetekre van szükségünk” – interjú Béres Lászlóval

Béres László a Karády zárkája után újra a Gyulai Várszínházzal dolgozik, ezúttal egy orosz szerzőhöz, Csehovhoz nyúlva. A rendezővel az augusztus 9-én látható előadásról, a drámaíróhoz fűződő viszonyáról, valamint a román színházi hagyományokról is beszélgettünk.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Egy napig ismét a manouche jazzé lesz a főszerep

Francia, német, szerb sztárelőadók és magyar zenészek lépnek fel a második alkalommal megrendezett Django Feszt Budapesten. A Kobuci Kertbe augusztus 14-én várják a manouche jazz műfaj kedvelőit.
Jazz/World ajánló

Idén már hat városban csendülnek fel az MVM ZENERGIA dallamai

Egyedülálló élmény, zenei sokszínűség, Rúzsa Magdi, Balázs János, a Concerto Budapest és Keller András várja a hetedik MVM ZENERGIA koncert közönségét 2022. augusztus 27-én. Az Erkel Színház élőzenés, fényfestéssel kísért koncertje mellett öt vidéki helyszínen és online is csatlakozhatnak a jótékonysági esthez az érdeklődők.
Jazz/World ajánló

Az angyalföldi nyomornegyedből Párizsig jutott a világhírű magyar zongoraművész

Három részből álló Cziffra100 programsorozat várja a közönséget augusztus 3-án Szentendrén. A Városházán megnyílik az Árnyékból a fénybe című tablókiállítás Cziffra György életéről és munkásságáról, ugyanitt este a Hot Jazz Band lép színpadra, a P'Art moziban pedig a zongoraművészről szóló Virtuóz című dokumentumfilmet láthatja a közönség.
Jazz/World klippremier

Csodaszép klipet készített az Ephemere egy kápolnásnyéki mozdonyban

Az Ephemere két vezéregyéniségének, Caussanel Izabellának és Orbay Lillának új szerzeménye, a Te is tudod Szőcs Kálmán versére íródott. A Novák Péter által rendezett klipben megjelenik az utazás, a melankólia és a dőzsölés kontrasztja, a gyermeki naivitás és a tiltott szerelmek is. VIDEÓ
Jazz/World hírek

Lukács Miklós szerzeményével rögzített videoklipet a Yurodny Ensemble

Az írországi Yurodny Ensemble és Lukács Miklós cimbalomművész kapcsolata nem újkeletű. Az ír sajtóban július 26-án volt az online premiere annak a videoklipnek, amelyet a neves együttes a magyar művész 2013-as Himnusz című száma nyomán rögzített. A klipet cikkünkben meg is tekinthetik.