Jazz/World

Régimódi Bohém-story

2008.04.08. 00:00
Ajánlom
Az "eseményt", mely ezúttal a XVII. Nemzetközi "Bohém" Ragtime & Jazz Fesztivál volt, összhatásában szokás véleményezni. A beszámolókból manapság többnyire az derül ki, hogy milyen volt a rendezés, a közönség, a hangulat, az egyéb körülmények, esetleg a program összeállítása, s legutolsósorban, ami köré szerveződött mindez (mely egyre gyakrabban szinte csak ürügy), vagyis hogy milyen volt a zene.

Talán nem lenne érdektelen az sem, ha most kivételesen ezt a „kevésbé lényegi” elemet állítanánk fókuszba, legalábbis az egyéb összetevők elé helyezve. Ugyanis elsősorban a zene az, mely ilyenkor kimozdíthatja az embert az aktuális lelkiállapotából – még ha meg is kell jelenni hozzá. Egy zenei fesztiválnak ez lenne az értelme (eredetileg). Az egyszerű koncertlátogató talán nem is gondol erre, mert az alapelvárása csupán annyi, hogy kellemesen teljen az idő, azaz jól szórakozzon – ha már személyes jelenlétével tiszteli meg az eseményt.

Tradicionális jazzről lévén szó sokan lehetünk, akik hajlamosak vagyunk előítélettel viszonyulni egy ilyen koncepcióval kiállított rendezvényhez. A rétegműfajnak minősített jazz-zenén belül a ragtime, a dixieland vagy a nagyon korai swinges, klasszikus jazz hívei feltehetően ultra vékony réteget alkothatnak. Ez utóbbival, mint számottevőnek aligha mondható csoporttal nem számolva, csak úgy lehet esélye bárkinek a kellemes szórakozáson felüli zenei élményre, ha egyáltalán nincs semmiféle műfaji kötődése, s "csak" a ZENÉT szereti – régi vagy modern, könnyű vagy komoly stb. minősítések nélkül. Továbbá olyan kultúrtörténeti zavaró körülményekkel sem terheli magát, mely szerint a jazz, afro-amerikai fekete rabszolgák leszármazottainak zenéje, s e műfajnak – jelen fesztivál koncepciója szerint – itt már csak a legdecensebb formái hallhatók: annak az egy-két évtizednyi korszaknak a muzsikái, amikor a jazzben feszülő eredendő lázadást konszolidálták, azaz alaposan elrejtették a műfaj tengerentúli művelői. Amikor a fekete muzsikusok jobbnak látták, ha kompromisszumot kötnek fehér társaikkal, hogy ők is fehéringes, öltönyös, pénzkereső kávéházi zenészek lehessenek. A lelkek mélyén húzódó szomorúság idézőjelbe került, s legfeljebb néhány dalszövegben, vagy a dixielandben is fel-felbukkanó blues által sejthető.

Az eltelt hetven-kilencven év az old timer jazzt is megszépítette, sőt, újraértelmezte – ahogy az lenni szokott. Ma a ragtime nem a jazzre jellemző eredendő szenvedést hivatott kimért méltósággal megjeleníteni, mint azt E. L. Doctorow kitűnő regénye által érzékelhetjük, hanem szinte az ellenkezőjét: a vitalitást. Továbbá ez, s más korabeli jazzirányzat sem az elfojtott lázadást juttatja eszünkbe, hanem az optimista derűt és az ehhez kapcsolódó – kissé régimódi – jólneveltséget. Ha pedig arra gondolunk, hogy milyen rettenetes hiány van ez utóbbi értékekből, máris igazolódik a Bohém Fesztivál tiszteletreméltó jellege és megkérdőjelezhetetlen létjogosultsága.

Az általam hallott kecskeméti koncertekre, pontosabban a fellépő muzsikusokra egyaránt volt jellemző a zenetörténész-kutató alapossága, a letűnt korszakok mentalitásának megidézése és optimista idézőjelbe tétele, valamint a klasszikus iskolázottságra épülő rendkívül precíz interpretáció. (A jazz szertelen szabadsága épp csak néhány pillanatra merészkedett elő; de ez is inkább egy-egy muzsikus oldottságra hajlamos személyiségével magyarázható.)

"A régió legnagyobb jazzfesztiválja: 12 nap alatt 11 városban szól a klasszikus jazz. A különlegességek fesztiválja: a fesztivál filozófiája szerint olyan ragtime- és tradicionális jazzegyüttesek, szólisták lépnek fel, akik a világ legjobbjai közé tartoznak és valamilyen szempontból különlegesek – stílusban, hangszerösszeállításban, repertoárban… És persze mindannyian bohémek! " – olvasható a fesztivál honlapján, ami szinte szóról-szóra helytálló (talán csak az utolsó mondat csap át ártatlan túlzásba).

Viszont az iménti szlogenek mércét is jelentenek – elsősorban a házigazda Bohém Ragtime Jazz Band muzsikusai számára – mert ez nem csupán egy hangzatos PR-fogás, hanem az alaphang, melyet leginkább nekik kell megütni. Ilyen ígéretek mellett a Bohém csapat nem adhatja alább a világszínvonalnál. Nincs mese, zenélni kell; vagyis eleven produkcióval, a "csak itt és most" élményével kell előrukkolni bő két évtizednyi zenekari múlttal a hátuk mögött is. A léc most, tizenhetedszerre sem rezgett, tudniillik a Bohémek nemcsak tudják, de szeretik is ezt a zenét. Ez utóbbi körülmény átjön, hitelesíti a régimódi irányzatot, ezáltal nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a közönség sem valami hangzó-múzeumban érzi magát, hanem lélekben valahol Amerikában, a húszas-harmincas évek körül. A Bohémek talán nem véletlenül visszatérő vendégei a legnagyobb amerikai és európai tradicionális jazzfesztiváloknak. A zenekar hangszeres megoldásai, a témák, az improvizációk csak rutinosak és bombabiztosak, az előadás egésze viszont a szó igazi értelmében is improvizatív; mintha valóban ott és akkor születnének a kompozíciók. Utóbbi hatást erősítette vendégszólistájuk, a tizenkét éves(!) New York-i hegedűs-fenomén, Jonathan Russell jelenléte. Volt, hogy bámulatos, volt, hogy bájos színpadi vagy zenei szituációk oldódtak meg spontán, a zenekar tagjainak nemes értelemben vett "lélek-jelenlétének" köszönhetően.

Sajnos nem volt lehetőségem valamennyi produkció meghallgatására, de amihez még volt szerencsém, egyértelmű méltatást, vagyis inkább élménybeszámolót érdemel. Leginkább az a Finnországból érkezett kvartett, melynek csupán névadója és zenekarvezetője, a fúvós szólista Antti Sarpila finn. Az együttes dobosa egy angol úr, nagybőgőse és zongoristája pedig egy román testvérpár. Klasszikus jazzprodukciójukat a mértékadóan kifinomult elegancia, a humor és a magas szintű mesterségbeli tudás is emlékezetessé tette volna, de mindezt megfejelték olyan merész adaptációkkal is, mint például Chopin Forradalmi etűdjének boogie-változata. Ez talán így, leírva riasztónak tűnhet, de inkább az ellenkezője történt: heves lelkesedés a muzsikusok és a közönség részéről egyaránt. A kvartett zongoristája, Marian Petrescu olyan káprázatos játékkal lepett meg mindenkit, melyhez hasonlót legfeljebb Art Tatum vagy Oscar Peterson reinkarnációjától várhatnánk. A zongorista hasonló ámulatot és hálát váltott ki közönségéből másnap délelőtti szóló-produkciójával is. Esetében a világhírnév elmaradásának egyetlen logikus magyarázata lehet: stílusa, mégoly briliáns hangszertudásának dacára is, "csupán" egy letűnt korszak zenei irányzatát idézi meg – az viszont így, élőben lebilincselő élmény azok számára is, akik sokkal magasabban vélik az igényeiket vagy az ingerküszöbüket.

Kedves epizódok sorát említhetném még a kecskeméti hétvégéről Kontra Zoltán vagy a francia Eric Gemsa szólózongora koncertjeitől kezdve, Gerard Bagot rendkívül ötletes és szellemes washboard-produkcióján át, a thai királyig – aki persze nem személyesen, csak meglepő lírai érzékenységről tanúskodó jazzkompozícióival volt jelen, a Bohém Quartet által. Továbbá méltatás illeti az örökifjú vibrafonos, Tommy Vig és Joe Fritz örökzöldekre épülő közös improvizációit is.

De semmiképp sem mehetünk el szó nélkül a "főbohém", azaz Ittzés Tamás szerepe mellett. Nemcsak azért mert ő az összes Bohém formáció vezetője, vagy mert hegedül, zongorázik, énekel, tizenhetedszer szervezi meg a régió legnagyobb tradicionális jazzfesztiválját (mellesleg polihisztor-gyanús), hanem azért sem, mert mindenütt ott van… Konferál, anekdotázik, viccet mond, ismeretet terjeszt stb.; vagyis abszolút főszereplő, domináns hím, szellemi vezér – kinek mi. Lényeg, hogy szívügye, amit csinál; talán ennyi is példaértékű lenne manapság – s nem csupán a közönség nagyobb hányadát kitevő "boldog családok" nézőpontjából.

Programkereső

Legolvasottabb

Klasszikus

Martha Argerich és Misa Majszkij a Zeneakadémián ad koncertet

A Cziffra György-emlékév egyik záróeseményeként Martha Argerich zongoraművész és Misa Majszkij csellóművész ad kamaraestet január 28-án a Zeneakadémián.
Klasszikus

Közösen megélt pillanatok a Müpa karácsonyi kisfilmjében – VIDEÓ

Idén is ünnepi videóval kedveskedik nézőinek a Müpa, ezzel mondva köszönetet a közönségnek a figyelemért és szeretetért. A kisfilmből kiderül, mennyire fontosak a meghitt pillanatok és közösen megélt élmények.
Klasszikus

„A zene az egészséges mentális lét kulcsa” – beszélgetés Hollerung Gáborral

Hollerung Gábor Liszt Ferenc-díjas, Érdemes Művész karmesterrel, a Budafoki Dohnányi Zenekar ügyvezető zeneigazgatójával beszélgettünk zenei pályájának alakulásáról, a zenekar sikereiről, valamint a fiatal generáció zenei neveléséről.
Plusz

Színpompás advent – Mit jelentenek a koszorú színei?

Bár a gyertyaláng ősidők óta a világ világosságának a szimbóluma, és az örökzöld koszorúk már a pogány korban is a fény és a tavasz iránti vágyakozást szimbolizálták, a kereszténység elterjedésével a fenyőgallyakból fonott adventi koszorúk vallásos jelentőséget kaptak.
Plusz

Sztárénekes és magyarországi bemutató a 2022-es Bartók Tavasz műsorán

Áprilisban immár másodjára rendezik meg a Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek programsorozatát, melynek huszonnégy izgalmas programját már a nagyközönség elé tárták.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Biblia Show a Zsidó Művészeti Napokon

Bibliai témájú történetekre, értékekre épülő pop-sanzonokból készít estet Kováts Kriszta színművész-énekesnő, a dalok zeneszerzője Wolf Péter, szövegírója Fábri Péter író lesz.
Jazz/World ajánló

Bacsó Kristóf és David Dorůžka közreműködésével folytatódik a MAO jazz sorozata

Folytatódik a Modern Art Orchestra "Art of Virus" elnevezésű zenei projektje. A nagyzenekarra hangszerelt, friss kortárs és jazz kompozíciók december 12-én este a Budapest Music Centerben hallhatók, a MAO 2021/22-es évadban zajló koncertsorozatának részeként.
Jazz/World ajánló

25 év után újra színpadon a Sziámi együttes

Müller Péter Sziámi egykori zenekara az 1991 és 1997 közötti felállásban a zenész december 4-i koncertjén tér vissza.
Jazz/World hír

Növények „zenélnek” két budai villamosmegállóban

Egy klímaváltozás elleni kampány részeként különleges installációt telepítettek két budai villamosmegállóba, ahol – szonifikációs technológia segítségével – növények biorezgéseiből generált zene szól.  
Jazz/World ajánló

A Showtime Budapest adventi ajánlatai

Falusi Mariann 2022. május 7-én Darabjaim címmel ad koncertet a Budapest Kongresszusi Központban, a Dead Can Dance pedig „Europa – 2022” turnéjukon látogat el Budapestre, a Papp László Arénába 2022. május 8-án.