- A regény borítóján a következő ismertetőt olvastam: „Az Utazás Faremidóba csillagközi géplények világába kalauzol, a nem létező tökéletes ember képét mutatja föl, s a tökéletesség tükrében teszi nevetségessé az ember, a Föld téveszméit, ostobaságait.” Hasonló céljaid voltak a lemez elkészítésével, vagy a zenei anyag egyfajta tisztelgés az író művészete előtt?

- Mindenféleképp tisztelgés az író előtt, mert – mint minden Karinthy-írás – ez a könyv is nagyon tetszik nekem. Zenészként főleg az fogott meg, hogy szolmizációs szótagok vannak a címben. Egyébként pedig a mű hangulatát és filozófiai mondanivalóját igyekeztem kifejezni zenében.

- Mióta érlelődött benned a regény feldolgozásának gondolata?

- Nagyon régen, bár a megvalósítás konkrét ötlete körülbelül egy évvel ezelőtt született. Amikor először olvastam a regényt – vagy huszonöt évvel ezelőtt –, még nem jutott eszembe.

- Az Utazás Faremidóba a zenéről mint tökéletes nyelvről vall. Egy egészséges gondolkodású élőlény annak segítségével kommunikál, de a beteg elme helyette fülsértő, az emberek által beszédnek nevezett, artikulálatlan zörejt használ, és a zenét is csak kis mértékben képes fölfogni. Ezt te is így látod?

- Ez jópofa kérdés… Természetesen az emberiségnek szüksége van a nyelvekre (hívjuk csak őket zörejeknek), de az érzelmek kifejezésére alkalmas, általános és remélhetőleg mindenki által elfogadott nyelvnek a zenét lehetne tekinteni.

- A dallamokkal kommunikáló géplények tökéletes világukat a fa-re-mi-do- motívummal fejezik ki, míg a földet pusztító betegségnek vélt ember „hangalakja” a do-szi-re. Véleményed szerint Karinthy „zene szavai” találóan jellemzik tárgyaikat?

- Azt hiszem, igen. Ha erre a két általad említett példára gondolunk, a „faremido” egy nyugodt, tonálisan lezárt, harmonikus dallam, amilyen a géplények lakta békés bolygó. A „doszire” nyitott, zaklatott dallama pedig pont olyan, amilyennek ezek a tökéletes gépek az embereket érzékelik.

- Az Újra a Földön fájdalommal teli, ereszkedő harmóniasora, valamint az újra felbukkanó fa-re-mi-do-motívum is jól szimbolizálja az utópisztikus világból hazatérő főhős érzelmeit. Tudatos zenei jelképek ezek?

- Tudatosak, bár nem „programzenét” akartam írni. Például az általad említett befejező tételben a visszaérkezés örömét és fájdalmát, a jól ismert közegbe való visszatérés megnyugvását, valamint a már csak szép álomnak tűnő tökéletes világ iránt érzett nosztalgiát szerettem volna kifejezni.

- Az emberiség jövőjét optimistábban látod, mint annak a végpusztulását ígérő regény?

- Végpusztulást talán nem ígér, de annak veszélyét előre jelzi a regény. Bizony sokszor érezhetjük, hogy az emberiség a vesztébe rohan, és szerintem ezt megakadályozni csak tudással, művelődéssel és az egymás iránti tisztelet és szeretet előtérbe helyezésével lehet.

- A lemezed tartalmaz két, az olvasmányhoz szorosan nem kapcsolódó kompozíciót is...

- Az egyik szerzeményemben a régebbi ízlésemet hoztam felszínre, a másik a népzene iránti erős kötődésemről vall. Ebben egy számomra kedves népdalt dolgoztam fel avantgarde zenei elemekkel.

- Minden embernek szüksége van egy Faremidóhoz hasonló helyre. Életed mely területei ezek?

- A családom! Amely egyben a boldogságom.

- Kik a zenésztársaid a lemezen?

- Csuhaj Barna Tibor bőgős, akivel immáron tizenöt éve muzsikálunk együtt, és a fiatal dobos nemzedék egyik érett és igen tehetséges tagja, Berdisz Tamás.

- Kötelező volt számukra a regény olvasása?

- Ez minden jazz-zenész számára kötelező lenne...

- Szerepel terveid között más művészeti alkotás zenei feldolgozása?

- Új szerzemények vannak születőben, de hasonló „adaptáció” még nem fordult meg a fejemben.