Jazz/World

Rejtély

2005.12.21. 00:00
Ajánlom
Amikor Oláh Tzumó Árpád tizenhét évesen, 1998-ban a Bartók Rádió által megrendezett jazz-zongora tehetségkutató versenyen holtversenyben az első helyezést érte el, talán még maga sem gondolta, hogy a Thelonious Monk Institute diákjaként fog diplomázni, ahol olyan hírességek választják ki a leendő tanulókat, mint Herbie Hancock vagy Ron Carter. Éppen ezért nagy érdeklődéssel vártam Oláh novemberi trió-koncertjét: vajon mennyire formálta át a fiatal magyar zongorista játékát a jazz legendák közelsége? A válasz egyszerű: nagyon.

A műfaj hazai rajongói valószínűleg temérdek időt töltöttek el a rejtély megoldásával: általában miért élvezetesebb az amerikai jazz zenekarok játéka a magyarokénál, amikor mi is dúskálunk a tehetségekben? A kérdés megválaszolásához köteteket írhatnánk tele, ráadásul mindenkinek van egy „tuti” elmélete, így nem is kívánok elmerülni ebben a témakörben, az azonban tény, hogy Tzumó levedlette a „magyaros” szokásokat és játékszemlélete teljesen átalakult.

Játéka csendesebb, letisztultabb és átgondoltabb lett. A legfontosabb pedig: zenésszé érett. Nem mintha eddig nem zongorázott volna bámulatosan, de olyan muzsikus lett belőle, aki tudja, hogy a kevesebb néha több, s aki ezt a tudást a gyakorlatba is képes átültetni. A koncerten ez világosan kiderült dacára annak, hogy a három muzsikus ritkán játszott előzőleg együtt. Mivel Tzumó nem rég tért haza az Egyesült Államokból, várható volt némi félreértés az Egri János (bőgő), Mohay András (dob) összeállítású ritmusszekció és a zongorista játéka között, de szerencsére a műfaj sajátossága, hogy a hibákból is könnyen lehet erényt kovácsolni a megfelelő partnerekkel.

Így ezektől a kis „homokszemcséktől” még oldottabb, még élvezetesebb lett a koncert, a második játékrészt pedig akár örömzenélésnek is nevezhetném. Ez köszönhető Egri szenvedélyes, őszinte örömtől átitatott bőgőzésének és Mohay kevésbé látványos, ám annál levegősebb és élvezetesebb dobolásának, valamint Cumó remekbe szabott szerzeményeinek egyaránt.

Ezidáig semmit sem tudtam a zongorista zeneszerzői ténykedéseiről, nem is sejtettem, hogy jazz darabjai a hazai termés legfényesebbjei közé tartoznak. Elhangzott balladája talán az egyedi harmóniafűzésből adódó sajátságos hangulatával, míg a Thelonious Monk- ra és Bud Powel-re emlékeztető main stream szerzeménye energikus ritmikájával és kissé fanyar humorával nyerte el a közönség tetszését.

Játéka csakúgy, mint kompozíciói magukban hordozzák a jazz amerikai zamatait. Nem érhető tetten, talán maga sem tudja, hogy azok pontosan hogyan is szivárogtak játékába, de külföldi tapasztalatai felbecsülhetetlen értékűvé válhatnak a hazai jazzoktatás számára. Ennyire testközelből csak néhány zenész tapasztalhatta meg a jazz szülőföldjének légkörét, sajnos legtöbbjük a tengerentúlon maradt, vagy már elhunyt. Ha ők már nem is, Tzumó még megoldhatja számunkra a rejtélyt: miért szólnak általában jobban az amerikai zenekarok?

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Mi az a tritónusz, és miért nevezték az ördög hangközének?

Schiff András egy interjúban nemrégen a tritónusz hangközével jellemezte Magyarországot. De vajon tudjuk, mi ez? És tényleg be volt tiltva a középkorban?
Klasszikus

A zene olyan, mint a pszichoanalízis

Fejérvári Zoltán november 20-án, illetve a rá következő két estén a Budapesti Fesztiválzenekarral lép pódiumra a Müpában. A külföldön is sikeres zongoraművész beszélgetésünkben elmondta, hogy miért jó egyedül zenélni, miért jó kamarázni, és mi köze mind ennek a pszichoterápiához.
Zenés színház

Először csendült fel az Egyesült Államokban a Bánk bán

Tizenötezer néző volt kíváncsi a magyar kultúrát népszerűsítő, vasárnap zárult kéthetes rendezvénysorozat előadásaira New Yorkban.
Klasszikus

Akit Kodály még személyesen instruált – Perényi Miklós

Azt vallja, egy zeneművet eljátszani csak a kezdet: elmélyedni, újrajátszani, folyton keresni, mint az aranyásó, ez a zenész feladata. Perényi Miklós Kult50-ben megjelent portréja.
Klasszikus

Elkápráztatnak új Rameau-lemezükkel Vashegyi György együttesei

Vashegyi György együttesei, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar lemezre vették Rameau ma már ritkaságnak számító operáját, a Naïst, és a kritika elismerését is kivívták.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Tankcsapdát és Quimby-t is feldolgoz új lemezén a Sárik Péter Trió

Nemrég még Bartók jazzfeldolgozásai apropóján beszélgettünk Sárik Péter zongorista-zeneszerzővel, most azonban könnyedebb vizekre eveztünk a Jazzkívánságműsor magyarul című lemez kapcsán, amit december 14-én mutatnak be a MOMKultban.
Jazz/World magazin

60 éve készült ez az ikonikus fotó a jazz-legendák találkozójáról

Art Kane, az Esquire magazin jazz-szerető szerkesztője 1958-ban ötvenhét veterán és feltörekvő jazz-csillagot hívott egybe, hogy elkészítse A Great Day in Harlem című, azóta emblematikussá vált fotót.
Jazz/World soul

Ötven év után bemutatják az Aretha Franklinnel készült koncertfilmet

Sydney Pollack dokumentumfilmje 50 éven át dobozban lapult, most, hogy az énekesnő elhunyt, az ügyvédei sem akadályozzák meg a bemutatását.
Jazz/World interjú

Stanley Jordan: „Az emberek megérdemelnek egy olyan világot, amelyben hiteles művészek alkotnak”

Vajon miért pont Bartók Béla a kedvenc zeneszerzője és miért ragaszkodik annyira magyar zenésztársaihoz, Horváth Kornélhoz és Dörnyei Gáborhoz? A gitárvirtuóz november 17-én ad koncertet a Müpában, ennek apropóján válaszolt a fenti kérdésekre.
Jazz/World magazin

A test is egy hangszer, amit meg kell tanulni használni

"A zene fölemel" – szól a Snétberger Központ mottója. Igen ám, de a zenéléshez szükséges napi 5-8 óra gyakorlás rengeteg terhet, feszültséget is ró a zenészekre, különösen a testükre. Ezt felismerve indított Alexander-órákat a felsőörsi intézmény.