Jazz/World

Rezes Hanuka

2007.12.20. 00:00
Ajánlom
Frank London és Boban Markovic már régen összeszövetkeztek és annak ellenére megtalálták a közös hangot, hogy az általuk képviselt zenei stílusok és kultúrköreiknek tradíciói egészen más gyökerekig vezetnek vissza.

A világzene egyik lényege persze ez a nagyfokú kumulációs adottság, bármiféle nemzeti sajátosságot hordozó motívum magától értetődő természetességgel válhat részévé a világ másik vidékén honos zenének. A közös előadásnak ez a része különösebb gondot nem is okozott, de egy jó koncertnek más feltételei is vannak.

A Frank London’s Klezmer Brass Allstars és a Boban Markovic Orkestar koncertjeire, majd közös szereplésére a Hanuka alkalmából került sor. A külsőségek is igyekeztek tükrözni az ünnepi hangulatot: egy szép nagy menóra állt a színpad jobb szélén, amit a szent idézetek skandálása közben igyekezett meggyújtani egy kántor (bár nem vagyok benne biztos, hogy kántor volt az illető) és segítői. A gyertyák nem akarták az igazságot, elképesztő szerencsétlenkedés vette kezdetét, az éneklő ember még káromkodott is egyet a mikrofonba – mindez lényegtelen momentum volna, ha nem arról a hozzáállásról szólna, ami egy közepes esztrád műsorba torkollott ahelyett, hogy valamiféle emelkedettséget sugárzó eseményen lehettünk volna jelen.

Frank London testében szerencsére a jó színpadi készséggel megáldott muzsikus lakik, ügyesen alkalmazkodik a legidétlenebb körülményekhez is, és zenekara koncertjének szimpatikus felütésévé változtatta a gyertyasor körüli malőrt. A trombitás zenekarvezető tagadhatatlanul a műfaj egyik legjobb hangszerese, azt is bátran megengedheti magának, hogy csak a legritkább esetekben játsszon tisztán. A tiszta játék úri passziójára tartogat egy másik trombitást: a dzsessz történetéből ismerünk hasonló muzsikust; például az Art Ensemble of Chicago egykori trombitása, Lester Bowie építette ily módon önálló, rezes-alapú zenekarát, a Brass Fantasyt.

Láthattuk és hallhattuk is, London valóban a trombitások felső köréhez tartozik, humoros szkeccsbe fordítja túlságosan is figuratív játékát, ám igazán maradandót a Klezmatics-szel alkotott, jelen zenekarának hatása kimerül a hangulat fokozásának képességében, repertoárján – bár ez nyilván az ünnepnek szólt – jó hangulatú hanuka-dalok és egyéb mulatós számok (leszámítva az izraeli himnusz parafrázisát) szerepeltek. A nagyjából félórás produkció különösebb elemzésre nem alkalmas, az egyes zenészek közül a klarinétosnak adatott egy komolyabb szóló.

E rövid idő alatt is nyilvánvalóvá vált, hogy a koncert tulajdonképpen nem is koncert, hanem közösségi élmény, buli, amit a jelenlévők tesznek azzá, ami. Már a nyitó szám alatt zajlott a küzdőtérre berendezett széksorok mögötti szabad területen a körtánc: meglepően összeszokott társulat benyomását keltette a spontán szerveződő tánckar.

Boban Markovic masszív társulata ott folytatta, ahol Londonék abbahagyták: a klasszikus szerb rezesbanda bombasztikus hatása majdnem mindig elegendő ahhoz, hogy megfeledkezzünk arról, hogy amióta Boban Markovic a magyar zenei színtér jeles szereplőjévé vált, ugyanazokat a dalokat tartja a repertoárján. Emlékezzünk csak! Markovic azzal robbant be a köztudatba, hogy ő készítette a Kusturica-filmek zenéjét. Akkoriban mindenki tudta, hogy ez valójában Goran Bregovic volt, így Markovic úgy módosította a történetét, hogy az ő dalait használta Bregovic, de hát ez sem volt igaz. A „Messecina”-t, a „Kalasnyikov”-ot és a Kustirica-filmekből is ismert más népszerű dalokat azóta is játssza – és miért is ne játszaná – az Orkestar, ha van rá igény; ráadásul az esztrád hangulat megfestéséhez (aminek szellemében az említett filmek is készültek) tökéletesen ért Markovic. Kényelmes közreműködésével olyan ünnepet celebrál a trombita-mester, amely kívánnivalót csak akkor hagy maga után, ha zenei csemegét akartunk hallgatni az Arénában.

Sajnos én így érkeztem, így egy pillanatig sem éreztem át, hogy a középpontba állított ifjabb Markovic a trombitán oly nehezen bemutatható körlégzést milyen érett módon produkálja, hiszen a kitartott hang lényege ez esetben cirkuszba való mutatvány volt, semmint a muzsika továbbgördülésének fontos motívuma. A srác alkalomról-alkalomra meggyőzőbb kvalitásairól tesz tanúbizonyságot, a kontraszt mégis nagy, ha a kigombolt farmering mögött körvonalazódó pocak hangnyomást gyakorol édesapja hangszerére.

Az öreg énekhangja amúgyan csodás, afféle rusztikus bel canto; valahogy mégis azt éreztem, hogy a Boban Markovic Orkestar csupán egy jól kitalált gépezet, amely egy percig sem tér le a már bevált útról – ettől viszont unalmassá válik. Nem meglepetés, hogy Frank London zenekarával kiegészülve egy-két látványos, de céltalan és elképzelések nélkül odavetett szólót hallhattunk, illetve a két zenekar (és főképpen tubásaiknak) vetélkedését. London és Markovic közös útja nagyszerűen járható, csupán azzal kell tisztában lenni, hogy túl messzire nem vezet.

(2007. december 11. 20:00 Papp László Budapest Sportaréna (Budapest) - A Brotherhood of Brass a Frank London’s Klezmer Brass Allstars és a Boban Markovic Orkestar közös koncertje)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Miranda Liu három órán át játszott a zenekarnak, míg megkapta a koncertmesteri széket

Tizenkilenc évesen vált a legfiatalabb hazai koncertmesterré, igaz, meg is dolgozott érte. Miranda Liu még mindig csak huszonkettő, de már kvartettalapító, most pedig egy új kamarazenei fesztivált szervez az ősz beköszöntekor. Ez lesz a New Millennium.
Könyv

Ernest Hemingway ritkán látott családi fotói

Felépítette saját mítoszát: síelt, horgászott, vadászott, bikaviadalokat látogatott, szenvedélyesen érdekelte a háború és fáradhatatlanul kereste a személyes boldogságot. A Nobel-díjas amerikai író, akinek tárgyilagos szikár stílusát sokan próbálják utánozni azóta is, 1899. július 21-én született.
Klasszikus

Amikor Maria João Pires másik zongoraversennyel készült, mint a zenekar

Ma ünnepli 75. születésnapját Maria João Pires, az egyik legjobb Mozart-játékos az elmúlt évtizedekből. Leghíresebb koncertfelvételével köszöntjük őt.
Vizuál

Aki pestiesítette a párizsi divatot

Egyszerű másoló, remek divatérzékű üzletasszony vagy tervezőzseni? Rotschild Klára szalonja a luxust jelentette a harmincastól a hetvenes évekig. Simonovics Ildikó mesélt arról, milyen kihívás összegyűjteni a még megmaradt ruhákat, dokumentumokat és kibogozni a valóságot a legendák és pletykák közül.
Klasszikus

Barokk randevú Gödöllőn

A barokk zenének ad otthont augusztusban a Gödöllői Királyi Kastély, ahol Bach egyik ritkán játszott világi kantátájának színpadi változata és Vivaldi a-moll kettősversenye is elhangzik.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World interjú

Oláh Szabolcs: "A zenét spirituális útnak tartom"

A Fidelión debütál a gitáros-zeneszerző Oláh Szabolcs kvintettjének új sessionvideója, mely a szeptember 6-án megjelenő – de az iTunes-on már előrendelhető – Crystal Brook című lemezen szereplő Dawn Rider című kompozícióhoz készült. Ennek apropóján fel is tettünk néhány kérdést Oláh Szabolcsnak.
Jazz/World magazin

Tényleg segít a zenehallgatás a koncentrációban?

Miért segítene? Miért lenne jobb az agyunknak, ha egy dolog helyett rögtön kettőre kellene figyelnie: a zenére és arra, amit csinálsz?
Jazz/World balatonfüred

Kedden kezdődik a Balatonfüredi Prímásverseny

Ebben az évben a cigányprímásokon a sor, hiszen a 7. Prímásverseny nekik szól. A versenyre idén tíz prímás jelentkezett az ország több pontjáról.
Jazz/World hegedű

Ez Amerika egyik legjelentősebb hegedűkollekciója, mégis fel fogják darabolni

David Bromberg 263 historikus értékű hegedűjét tudósoknak, hangszerészeknek kellene tanulmányozni, de az amerikai Library of Congress nem akarja megvenni a gyűjteményt. Pedig megígérték.
Jazz/World gyász

Elhunyt a zenész, aki Mandelával egy színpadon énekelte az apartheid-ellenesek himnuszát

Hatvanhat éves korában kedden meghalt Johnny Clegg dél-afrikai énekes, dalszerző. Ő írta az Asimbonanga című dalt.