Jazz/World

Rezes Hanuka

2007.12.20. 00:00
Ajánlom
Frank London és Boban Markovic már régen összeszövetkeztek és annak ellenére megtalálták a közös hangot, hogy az általuk képviselt zenei stílusok és kultúrköreiknek tradíciói egészen más gyökerekig vezetnek vissza.

A világzene egyik lényege persze ez a nagyfokú kumulációs adottság, bármiféle nemzeti sajátosságot hordozó motívum magától értetődő természetességgel válhat részévé a világ másik vidékén honos zenének. A közös előadásnak ez a része különösebb gondot nem is okozott, de egy jó koncertnek más feltételei is vannak.

A Frank London’s Klezmer Brass Allstars és a Boban Markovic Orkestar koncertjeire, majd közös szereplésére a Hanuka alkalmából került sor. A külsőségek is igyekeztek tükrözni az ünnepi hangulatot: egy szép nagy menóra állt a színpad jobb szélén, amit a szent idézetek skandálása közben igyekezett meggyújtani egy kántor (bár nem vagyok benne biztos, hogy kántor volt az illető) és segítői. A gyertyák nem akarták az igazságot, elképesztő szerencsétlenkedés vette kezdetét, az éneklő ember még káromkodott is egyet a mikrofonba – mindez lényegtelen momentum volna, ha nem arról a hozzáállásról szólna, ami egy közepes esztrád műsorba torkollott ahelyett, hogy valamiféle emelkedettséget sugárzó eseményen lehettünk volna jelen.

Frank London testében szerencsére a jó színpadi készséggel megáldott muzsikus lakik, ügyesen alkalmazkodik a legidétlenebb körülményekhez is, és zenekara koncertjének szimpatikus felütésévé változtatta a gyertyasor körüli malőrt. A trombitás zenekarvezető tagadhatatlanul a műfaj egyik legjobb hangszerese, azt is bátran megengedheti magának, hogy csak a legritkább esetekben játsszon tisztán. A tiszta játék úri passziójára tartogat egy másik trombitást: a dzsessz történetéből ismerünk hasonló muzsikust; például az Art Ensemble of Chicago egykori trombitása, Lester Bowie építette ily módon önálló, rezes-alapú zenekarát, a Brass Fantasyt.

Láthattuk és hallhattuk is, London valóban a trombitások felső köréhez tartozik, humoros szkeccsbe fordítja túlságosan is figuratív játékát, ám igazán maradandót a Klezmatics-szel alkotott, jelen zenekarának hatása kimerül a hangulat fokozásának képességében, repertoárján – bár ez nyilván az ünnepnek szólt – jó hangulatú hanuka-dalok és egyéb mulatós számok (leszámítva az izraeli himnusz parafrázisát) szerepeltek. A nagyjából félórás produkció különösebb elemzésre nem alkalmas, az egyes zenészek közül a klarinétosnak adatott egy komolyabb szóló.

E rövid idő alatt is nyilvánvalóvá vált, hogy a koncert tulajdonképpen nem is koncert, hanem közösségi élmény, buli, amit a jelenlévők tesznek azzá, ami. Már a nyitó szám alatt zajlott a küzdőtérre berendezett széksorok mögötti szabad területen a körtánc: meglepően összeszokott társulat benyomását keltette a spontán szerveződő tánckar.

Boban Markovic masszív társulata ott folytatta, ahol Londonék abbahagyták: a klasszikus szerb rezesbanda bombasztikus hatása majdnem mindig elegendő ahhoz, hogy megfeledkezzünk arról, hogy amióta Boban Markovic a magyar zenei színtér jeles szereplőjévé vált, ugyanazokat a dalokat tartja a repertoárján. Emlékezzünk csak! Markovic azzal robbant be a köztudatba, hogy ő készítette a Kusturica-filmek zenéjét. Akkoriban mindenki tudta, hogy ez valójában Goran Bregovic volt, így Markovic úgy módosította a történetét, hogy az ő dalait használta Bregovic, de hát ez sem volt igaz. A „Messecina”-t, a „Kalasnyikov”-ot és a Kustirica-filmekből is ismert más népszerű dalokat azóta is játssza – és miért is ne játszaná – az Orkestar, ha van rá igény; ráadásul az esztrád hangulat megfestéséhez (aminek szellemében az említett filmek is készültek) tökéletesen ért Markovic. Kényelmes közreműködésével olyan ünnepet celebrál a trombita-mester, amely kívánnivalót csak akkor hagy maga után, ha zenei csemegét akartunk hallgatni az Arénában.

Sajnos én így érkeztem, így egy pillanatig sem éreztem át, hogy a középpontba állított ifjabb Markovic a trombitán oly nehezen bemutatható körlégzést milyen érett módon produkálja, hiszen a kitartott hang lényege ez esetben cirkuszba való mutatvány volt, semmint a muzsika továbbgördülésének fontos motívuma. A srác alkalomról-alkalomra meggyőzőbb kvalitásairól tesz tanúbizonyságot, a kontraszt mégis nagy, ha a kigombolt farmering mögött körvonalazódó pocak hangnyomást gyakorol édesapja hangszerére.

Az öreg énekhangja amúgyan csodás, afféle rusztikus bel canto; valahogy mégis azt éreztem, hogy a Boban Markovic Orkestar csupán egy jól kitalált gépezet, amely egy percig sem tér le a már bevált útról – ettől viszont unalmassá válik. Nem meglepetés, hogy Frank London zenekarával kiegészülve egy-két látványos, de céltalan és elképzelések nélkül odavetett szólót hallhattunk, illetve a két zenekar (és főképpen tubásaiknak) vetélkedését. London és Markovic közös útja nagyszerűen járható, csupán azzal kell tisztában lenni, hogy túl messzire nem vezet.

(2007. december 11. 20:00 Papp László Budapest Sportaréna (Budapest) - A Brotherhood of Brass a Frank London’s Klezmer Brass Allstars és a Boban Markovic Orkestar közös koncertje)

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Vizuál

Már biztos: mozifilm lesz a Downton Abbey-ből

Hosszú találgatás után most megerősítették, hogy filmváltozat készül az angol sorozatból. A hírek szerint az eredeti szereplőgárda tagjai is visszatérnek.
Klasszikus

Elmezavara miatt nem ítélik el a zongoraművész volt feleségét, aki megölte két gyermeküket

 Egy texasi bíró hétfőn elmezavara miatt nem találta bűnösnek két kislányuk meggyilkolásában Vagyim Holodenko ukrán zongoraművész volt feleségét.
Vizuál

Így áll most a Liget-projekt – galéria

Töprengett mostanában azon, hogy haladhat a munka a Városligetben és a múzeumokban? Képek és átadási időpontok a cikkben.
Zenés színház

Frankó Tünde: „Kedves pikantériát ad...”

Egy művésznek az a legfontosabb, hogy a törekvéseiben a színháza partner legyen - állítja Frankó Tünde. A Palotakoncertek fellépőit bemutató sorozatunkban a népszerű primadonna válaszolt kérdéseinkre.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World interjú

„Próbálok nem dobosként hozzáállni a zenéléshez”

Gyárfás Attila egy sokat gondolkodó ember benyomását kelti, de a zenében pont ennek ellenkezőjére, a lehető legnagyobb ösztönösségre és szabadságra törekszik. Zenekarával nemrég jelentette meg Cloud Factory című albumát, ennek apropóján kérdeztük zenei vízióiról.
Jazz/World blues

A blues nem más, mint életérzés

Ezt vallja a VI. Óbudai Blues Fesztivál egyik amerikai fellépője, Big Daddy Willson. A július 23. és 27. közötti eseménysorozat idén is a műfaj legfontosabb hagyományaival és a legélesebb kortárs jelenével való találkozást ígéri.
Jazz/World lemez

Ezeket a jazzlemezeket hallgasd meg júliusban!

Új – régóta időszerű – sorozatunkban havonta ajánlunk hallgatásra érdemes lemezeket a frissen megjelent magyar és külföldi kiadványok közül. Az első cikk jogán megengedjük magunknak, hogy az előző hónapok terméséből is válogassunk.
Jazz/World marokkó

Igazi riport egy marokkói popfesztiválról

Essauriában, a Gnawa és Világzene Fesztiválon járt szerzőnk, ahonnan egészen ambivalens érzésekkel távozott.
Jazz/World ajánló

Klezmer színesíti a Vajdahunyadvári Fesztivált

A 27. Vajdahunyadvári Nyári Zenei Fesztivál a hagyományos komolyzenei koncertek mellett idén is otthont ad a klezmer muzsikának. Július 16-án a Sabbathsong Klezmer Band koncertjét élvezhetjük, ezt követően pedig „Mozart est” várja a kikapcsolódni vágyókat.