Jazz/World

Rondó - a táncház-mozgalomról

2005.12.16. 00:00
Ajánlom
Rovatunkban ezúttal három, a táncház-mozgalom történetében jártas szakértőt kérdeztük arról, hogy a táncház-mozgalom mely vonásai változtak meg leginkább az alapítása óta eltel bő harminc év alatt?

Halmos Béla (a Hagyományok Háza Táncház-archívumának igazgatója)

Harminchárom évvel ezelőtt egyetlen táncház és egyetlen zenekar volt Budapesten, ehhez képest ma már néha ugyanazon a napon több helyre, többféle táncházba is elmehetünk. Specializálódtak az együttesek, van mindenféle zenekar és táncház: csángó, délszláv, zsidó stb. Pozitív változás az is, hogy ma már természetes, hogy mindenféle népművészettel kapcsolatos egyéb eseménynek – kiállítások, konferenciák – része a néptánc és a népzene is.

Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a táncház-mozgalom időközben kinőtte az országot, és ma már nem csak a szomszédos országokban, azok magyarlakta területein hódít, hanem világszerte, Amerikában vagy Ausztráliában is. Hogy egy extrém példát említsek: Japánban, ahol a páros táncnak semmiféle nemzeti hagyománya nincsen, évek óta működik magyar táncház és zenekarok is alakultak. A másik nagy különbség már nem annyira pozitív: Martin György haláláig, de legfeljebb a ’90-es évekig nagyon erős tudományos támogatást kapott a táncház, amely egyfajta kontrollt és segítséget jelentett, hogy a szakma művelői az igényesség útján maradjanak. Sajnos ezt a fajta segítséget – megfelelő erőforrások híján – mostanában nélkülöznünk kell.

Ugyanakkor nagyon hasznos, hogy a népzene és néptánc világa intézményesült – szervezett keretek között zajlik, és elérhető az oktatás minden szintje, a kezdő lépésektől a Zeneakadémiáig. Létrejött a Hagyományok Háza, amely igazi otthona lett a revivalnak, s emellett rengeteg magán és civil kezdeményezés, művészeti iskolák, egyesületek érzik magukénak a feladatot, hogy gondozzák ezt a kultúrát. Az utolsó, amit megemlítenék, szintén pozitívum: a rendszerváltozással, a direkt politizálás lehetőségének létrejöttével párhuzamosan megszűnt a táncház-mozgalom – annak idején érthető – átpolitizáltsága.

Hollókői Lajos (a Fonó Budai Zeneház igazgatója)

1972. május 6. Budapest, Liszt Ferenc tér, könyvesbolt. Nevezetes nap ez, hiszen a városi táncházak elindulását jelzi ez a dátum, vagyis itt és ekkor indult el a táncházmozgalom. A gombamód szaporodó táncházakban újraélhetővé vált egy olyan közösségi forma, mely több száz éven keresztül kristályosodott ki a különböző falvakban. Míg ott, úgy tűnt, történelmi szerepének végéhez közeledett, megtörtént a csoda: szellemisége több tízezer fiatalnak adott átélhető, sajátságos élményt a nagyváros betonrengetegében, s éltette azokat a közösségi élményeket, amelyekről kiderült: nem területekhez kötődnek, hanem bennünk vannak, csak legyen, ami összeköti őket.

A mozgalmaknak megvan a maguk pályaíve, előbb-utóbb helyére teszi ezeket a társadalom. A “jelenlévő múlt” megjelenítése mára az ezen a talajon magukra talált szakembereknek köszönhetően biztosított, múltunk jövőjét e téren biztonságban tudhatjuk. Tény azonban, hogy a táncházak tömegeket mozgató vonzereje az utóbbi időkben már nem éri el a kezdeti szintet, viszont a helyére került, és betölti szerepét az egyetemes művészeti ágak palettáján. A mozgalom kimagasló ünnepe, az Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár emelkedő látogatottsága azonban egyre inkább igazolja, hogy a ma társadalma megbecsüli és szereti a rendezvényt. A táncházmozgalom belső, tartalmi fejlődésének köszönhetjük, hogy a lehetőség volt a különböző néprajzi területek táncait, zenéit akár egy-egy falura fókuszálva összegyűjteni, rendszerezni, továbbadni a fiatalabb generációknak – ennek értéke, hatása felbecsülhetetlen.


Sebő Ferenc

Sebő Ferenc (a Sebő együttes vezetője)

Első alkalommal még könyvtár-építész koromban találkoztam élő formában a népzenével, Méhkeréken. A Könyvtártudományi és Módszertani Központ munkatársaként hivatalból főnökömmel, Szente Ferenccel ellenőriztük a méhkeréki nemzetiségi könyvtárt. Itt ütköztünk bele a János napi köszöntőkbe, melyeket Kovács Tivadar „Dele” akkor még házról házra járva teljesített a leghagyományosabb módon. Aztán nem sokkal ezután meghívást kaptam Kallós Zoltántól egy alsótöki lakodalomba, az erdélyi Mezőségen. Oda már felkészülten, kölcsönkért magnetofonnal mentem. Gyalogosan vágtunk át a hegyeken, s végigjártuk a környékbeli legizgalmasabb falvakat.

A táncház ötlete a Bihari együttes táncosaiban merült fel, akik frissen megélt széki élményeiket akarták megosztani másik három táncegyüttessel egy zártkörű rendezvény keretében. A Liszt Ferenc téri könyvesbolt klubhelységében széki ruhába öltöztek, és pálinkával, nagyméretű Korniss-fotóval fogadták a meghívott vendégeket. A bemutatandó széki táncokhoz élő zene is kellett, és akkor ezt rajtunk kívül még senki nem tudta szolgáltatni. Így kerültünk mi oda Halmos Bélával. Amikor aztán a nagy sikerre való tekintettel fölmerült az ismételt megrendezés igénye, kiderült, hogy az utcáról is sokan be szerettek volna jönni, és szívesen eltanulták volna az ott látott táncokat. A szervező Lelkes Lajosék viszont világosan tudták, hogy Magyarországon gyülekezési tilalom van, ezért eszükbe sem jutott a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé tenni a rendezvényt. Klubtagságiról beszélgettek, ami kizárhatná, hogy „akárki” bejöhessen ide... Erre mi azt mondtuk, hogy a magunk részéről éppen azt szeretnénk, ha akárki bejöhetne, s ha ezzel összefüggően megszervezhetnénk a tánctanítást is.

Mivel e két kérdésben nem tudtunk megegyezni, a Bartók Együttes táncosaival összefogva elvonultunk egy másik helyszínre táncházat szervezni az általunk s Martin György által is jónak tartott feltételekkel: ez a Fővárosi Művelődési Ház körterme volt. Így indult be az első, valódi táncház nyitott kapukkal, nagy tömegekkel és táncoktatással. Az össztánc előtti fél órát „előtáncház”-nak neveztük, s a tanítás a Bartók együttes táncosainak közreműködésével, Littkei Pista irányításával zajlott. (Ez persze azt feltételezte, hogy a Bartók együttesben Tímár Sándor az egész társaságnak megtanította kötetlen, párostánc formában az egész széki táncrendet.)

A hagyományőrzés már harminc éve igényelt valamiféle háttérintézmény, a táncház-mozgalom s a Tímár-pedagógia pedig remekül előkészítette a terepet bel- és külföldön. Olyan tömegeket mozdított meg és állított maga mögé, amire az „Éneklő Ifjúság” kórusmozgalma óta nem volt példa. Ezért amikor 1996-ban az Állami Népi Együttes művészeti vezetőjeként helyzetbe kerültem, úgy éreztem, hogy most már ideje meglépni a hetvenes évek óta fontolgatott lépéseket. Így alakult ki a Hagyományok Háza gondolata a harminc év tapasztalataiból. Ez mentette meg a Táncegyüttest is, s tette lehetővé, hogy művészileg is megújuljon.

A Hagyományok Háza nemzeti intézmény, amely azt jelenti, hogy közpénzből fenntartott működése az egész társadalom, az összes adófizető együttes érdekeit szolgálja, még akkor is, ha azok nagy része (tájékozatlansága miatt) nem tud erről. Magyarország számára földrajzi fekvésénél fogva adott, hogy a Nyugat-Európa számára a Balkán és a keleti területek közvetítője legyen. Ez a politikai-gazdasági távlat komoly lehetőséget nyújt a térség Európába való beilleszkedése számára. Ez a régóta kiaknázatlan szerepvállalás eddig csak a táncház-mozgalomban valósult meg (ezt a magyar, görög, bolgár, délszláv, moldvai táncházak mellett a színpadi produkciók témái is mutatják) a napi politika gyászos tapasztalataival tökéletes ellentétben. Ezt ideje lenne már végre tudatosítani, és nagyobb hírveréssel az ország arculatának jobbítására felhasználni.

Vagy annyira szégyellnivaló az, hogy az egész térségnek példát, jó példát mutatunk? Halmos Bélával és Nagy Alberttel havonta „Öregek Táncát” tartunk a Fonóban. Új együttesemmel szintén havonta találkozhatnak az érdeklődők a Benczúr Házban működő Sebő-klubban. Zenész társaim Barvich Iván, Perger László, Orczi Géza, akikkel (és néha Sebestyén Márti, Palya Bea vagy Bognár Szilvi baráti közreműködésével) évek óta énekelt versek ürügyén a magyar kultúratörténetben bolyongunk, s laza, zenés beszélgetéseinkben hol egy népdal, hol egy versforma, hol egy tánclépés világítja meg, hogy az európai kultúra mélységes mély kút, amelynek értékeit, részleteit ugyan külön-külön őrizgetjük, de annak az egészéből fakadó öröm mindenkié.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Újabb nyílt levél az SZFE modellváltásáról szóló törvény kapcsán

Több mint hetven színész, rendező, színházi művész támogatta aláírásával a Színművészeti Egyetem modellváltását lehetővé tevő törvényt.
Klasszikus

Elhunyt Ida Haendel, az egykori csodagyerek, akinek Sibelius gratulált

Lengyelországban született, háromévesen felfedezték zenei tehetségét. Kanadában élte le élete jelentős részét. Sibelius levélben gratulált neki a hegedűversenyének előadásáért.
Színház

Szabó Magda: Régimódi történet – online közvetítés

A Tasnádi Csaba által rendezett történet visszarepít a múltba, ahol hasonló problémákkal küzdöttek Szabó Magda hősei, mint a mostaniak, csak szebb ruhákban.
Színház

Megszavazta az Országgyűlés az SZFE modellváltását

Az Országgyűlés július 3-án döntött a Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által benyújtott törvényjavaslatról.
Zenés színház

Szántó Andrea: „Tőlem kérdezed, aki nem vagyok dívatípus?”

Mezzoszoprán és alt szerepekben egyaránt tündököl: Juditként érzékeny és megejtő, Carmenként vad és szenvedélyes. Ha nem söpri el a bemutatót a világjárvány, Kundry szerepében mutatkozott volna be az Operaház új Parsifal-előadásában. Szántó Andreát március elején faggattam operákról, operaszerepekről, de óhatatlanul is magasabb kérdések felé terelődött a beszélgetés.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World magazin

KÉP-regény: Buller a Pubban

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal egy felettébb szokatlan sajtótájékoztatót idéz fel.
Jazz/World hír

Segítséget kérnek a válság miatt a brit zenészek a kormánytól

Paul McCartney, Ed Sheeran és a Rolling Stones 1500 további zenésszel együtt azt kéri, hogy a kormány adjon támogatást az élő zenei rendezvények életben tartásához.
Jazz/World ajánló

Koncert Vaksötétben – zongora és énekhang fények nélkül

A Bodor Tibor Kulturális Egyesület a mögöttünk álló nehéz hónapok után újra, immáron hetedszer szervez Vaksötét koncertet, hogy a kikapcsolódásra és a zenére vágyó közönséget invitálhassa meg egy különleges estére.
Jazz/World lemez

Bob Dylan a legidősebb élő zenész, aki új dalokkal került a brit slágerlista élére

Új, Rough and Rowdy Ways című lemezével nyolc év után tér vissza Bob Dylan. A hetvenkilenc éves zenész albumáért rajong a kritika.
Jazz/World hír

Itt nézheted vissza a Fonó oktatóvideóit

A karanténhelyzet bevezetésének első heteiben indította el a Fonó online oktatásait Kubinyi Júlia és Berecz István vezetésével.