A Downbeat kritikusa, John McDonough meghatározása szerint a "zenészek zenésze" olyan muzsikus, aki túl jó a közönség számára. Ez a meghatározás telitalálat a zongorista Rozsnyói Péter esetében is. A ragyogóan tehetséges és eredeti, fiatal veszprémi zenészt pályatársai és az elkötelezett jazzrajongók szűk köre is nagyon nagyra tartja, de számottevő közönségre legfeljebb csak akkor számíthat, amikor valamilyen nevesség, mint a legutóbb Chick Corea előzenekarának élén lép fel.
Rozsnyói Péter stílusa azonnal felismerhető, jóformán egyedülálló abból a szempontból, hogy Jacques Loussier-val ellentétben ő nem Bachot jazzesítette, hanem a jazzt "bachosította" - és tette ezt jobban, ízlésesebben minden kortársánál. Ez roppant logikus építkezést jelent, amit ugyanakkor áthat a jazz spontaneitása és sodrása. A pulzálást erősíti Orbán György hibátlan bőgő- és Mohay András diszkrét, de annál hatásosabb dobjátéka.