Jazz/World

Saját hegedűversennyel a Zeneakadémián

2019.08.31. 21:45
Ajánlom
Várallyay Petra hegedül, zongorázik, énekel, zenét szerez, zenekart vezet – mindezt műfaji határok és gátlások nélkül. Ősszel első lemezét adja ki triójával Deadline Haze címmel, jövőre pedig egy saját hegedűversenyt is előad a Zeneakadémián.

vp_portre_allo-213521.jpg

Várallyay Petra (Fotó/Forrás: Várallyay Nóra)

Születésed óta körülvesz a zene. Milyen volt így felnőni?

Heten vagyunk testvérek, mindenki játszik hangszereken. Otthon sokféle zene szólt, nagyon különböző zenei hatások értek. A zongorához bármikor leülhettünk, ez volt az első hangszer, amivel megismerkedtem, a hegedűt pedig négyévesen választottam magamnak. A régi közös zenélésekre szívesen gondolok vissza, a mai napig nagyon inspiráló együtt játszani.

Négyévesen még a nyolcados méretű hegedű is nagy lehetett neked. 

Igen, sőt még a tizenhatodos is, ezért várnom kellett egy kicsit, mielőtt elkezdhettem. Aztán anyukámnak pont kiállítása volt Németországban, és onnan tudott nekem hozni egy harminckettedes hegedűt. A hangszer egyébként még most is megvan, és szerencsére nem is szomorkodik magányosan a szekrényben, mert mindig akad rá jelentkező, aki ezen kezd el tanulni. 

2017-ben nagy sikere volt a Dal című műsorban a Fall Like Rain című szerzeményednek Kanizsa Gina előadásában. Ez hogyan született?

A dal eredetileg egy ötszólamú acapella darab, amit a Jazzationnek írtunk nővéremmel, Várallyay Katussal. Az alkotói folyamat mindig más, van, hogy zene és szöveg együtt születik, olyan is van, hogy kész szövegre írok zenét, a Fall Like Rain esetében pedig a zene készült el először, majd a szöveget később írtuk meg rá. A műsorba való nevezés egy spontán ötlet volt, ekkor készült belőle a hangszerkíséretes verzió, amit a jelentkezési határidő napján 23:59-kor sikerült postára adni egy kellemes sprintelés után. Egyébként ez az utolsó pillanatig alkotó szokásom az elmúlt éveket nagyon meghatározta,

a hamarosan megjelenő triólemezünk Deadline Haze című száma is erről a határidő előtti hiperinspirált állapotról szól. 

petravarallyaytrio_2019_pic-213137.jpg

Várallyay Petra Trió (Fotó/Forrás: Várallyay Nóra)

A triókoncerteteken a legmodernebb, progresszív jazz-rock szólt. Az is feltűnt, hogy nem a tipikus jazz- attitűddel építitek fel a számokat, nincsenek hosszú, kifejtős szólók, hanem pörög az egész. 

Igen, viszonylag sűrű és intenzív zene, ebben jól egymásra találtunk a trió másik két tagjával, mert valahogy ösztönösen ilyen irányba indultunk el.

Amellett, hogy nem kifejezetten könnyen emészthető darabokat játszunk, fontos számunkra, hogy aki szeretne, az tudjon kapcsolódni a zenénkhez.

Ha a darab koncepciója nem kívánja másképp, akkor az idővel is úgy bánok, hogy inkább azt érezze a közönség, hogy ezt még szívesen hallgatta volna tovább. Az elmúlt öt évben volt olyan időszakunk is, amikor inkább az elborulós kollektív szabadimpróban éreztük magunkat hitelesnek, mostanában viszont az esik jól, ha konkrétabb forgatókönyv szerint építjük fel a koncertet, és rövidebb számokban, sűrített intenzitással fejezzük ki magunkat. 

A zenekarodat mi alapján állítottad össze?

Egy ilyen formációnál mindenképp fontos, hogy ne csak zenei érdeklődésben, hanem emberileg is passzoljunk, és szívesen töltsünk időt egymással. Az sem árt, ha hasonló életszakaszban vagyunk, és hasonló tervekkel, elvárásokkal vágunk bele a projektbe. Olyan zenészeket kerestem magam mellé, akikkel kölcsönösen inspiráljuk egymást, emellett megbízhatóak, nyitottak és rugalmasak. A basszusgitáros Berta Zalánt a Lamantin jazz táborban ismertem meg egy jamsessionön, már ott elhatároztuk, hogy egyszer majd csinálunk egy zenekart. Szikora Balázs dobossal a Bartók Konziban kerültünk ugyanabba a formációba zenekari gyakorlaton, már az első próbákon kiderült, hogy nagyon jól tudunk együtt dolgozni. Amikor 2014-ben felvetődött bennem a triózás gondolata, akkor egyértelműen éreztem, hogy őket szeretném ritmusszekciónak, így aztán egy konzis dobtanszaki koncert után összeültünk, átbeszéltünk mindent, és megalakítottuk a Várallyay Petra Triót.

Milyen lesz a hamarosan megjelenő Deadline Haze című triólemezetek?

Bízunk benne, hogy egy triókoncerthez hasonló élmény lesz majd hallgatni, bár egy stúdiólemezt felvenni ugye mindig más, mint élőben játszani. A kedvenc darabjaink kerültek rá az elmúlt öt év repertoárjából, tehát hegedülős, zongorázós, éneklős számok vegyesen, elég széles dinamikai és műfaji spektrummal. A My Favorite Things feldolgozásunk kivételével a darabok mind saját szerzemények, ezek közé egy bonus track-et is betettünk, ami a koncertekre rendszeresen járó közönségünknek is meglepetés lesz. 

A hegedűt itthon leginkább a klasszikus zenében használják, honnan inspirálódtál, amikor improvizatív zenét kezdtél játszani ezen a hangszeren?

Aki gyerekkoromban nagy hatással volt rám, az a nagybátyám, Pejtsik Péter. Őt hallottam először vonós hangszereken improvizálni az After Crying nevű progresszív rock zenekarával. Ez teljesen lenyűgözött, talán valahol ennek is köszönhetem, hogy később a fúziós zenék irányába indultam el. A hegedűt szívesen hallgatom még népzenei környezetben, régen sok ír zenét is játszottunk otthon, amit most is nagyon szeretek. Aztán az évek során persze mindenféle más hangszeren játszott zene is hatással volt a hegedülésemre, a rock gitárszólóktól kezdve a free jazz szaxofonozásig.

Ez mind hozzásegített ahhoz, hogy új hangzásokkal kísérletezve jobban elrugaszkodjak a hangszer hagyományos játékmódjától, és kibővített eszköztárral valósítsam meg zenei elképzeléseimet. 

Mindig nagy alkímia, hogy hogy születik egy kompozíció. Neked mi a bevett módszered a zeneszerzésben? 

Ez attól függ, hogy éppen min dolgozom, és mennyi időm van rá. Általában jön valami ötlet, próbálgatom, elviszem különböző irányokba, improvizálok, felveszem, visszahallgatom, aztán egy bizonyos ponton le is kottázom, és úgy dolgozom rajta tovább. Ha nagyon elveszek a részletekben, akkor jót tesz, ha kicsit csinálok valami teljesen mást,

sokszor olyankor jönnek a legjobb ötletek, mikor mondjuk mosogatás vagy főzés közben nem gondolok az adott problémára, csak valahonnan bevillan egy megoldás.

Viszonylag sokat dolgozom közeli határidők nyomása alatt, ami ugye elég erős inspiráció, de van, hogy hónapokra, évekre elteszek pihenni egy darabot, majd friss ötletekkel állok neki újra.

Ha jól tudom, most egy nagyobb lélegzetvételű munkán is dolgozol.

Az elkövetkező hónapok egyik fő projektje egy saját hegedűverseny, amit jövő februárban mutatunk be a Zeneakadémián.

A darab formailag klasszikusabb felépítésű, de stílusát tekintve a műfajok széles skáláján mozog. Minden, amivel az elmúlt években foglalkoztam, valamilyen módon megjelenik benne, a progresszív jazz-rock témáktól kezdve a kelta beütésű dallamokon át egészen a kollektív improvizációig. Mindez főként akusztikus hangszereken szólal majd meg egy különleges összeállítású kamarazenekar közreműködésével. 

(Fejléckép: Várallyay Nóra)

Paganini az olasz Várallyay Petra

Kapcsolódó

Paganini az olasz Várallyay Petra

Igaz, hogy Várallyay Petra zongorázik és énekel is, szóval szinte akármit írhatnék a címbe. Viszont olyan caprice-t írt, hogy azt legalább olyan szívesen hallgatom, mint az ördög egykori hegedűséit.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Elhunyt Marton László

A Vígszínház egykori igazgatóját hosszú, méltósággal viselt betegség után érte a halál. 76 éves volt.
Zenés színház

Gyerekszereplők mesélnek a távozó Billy Elliot musicalről

Az évek során több gyerek is játszott a musicalben, amelyre szeptember 22-én lejár az Operaház szerződése. Búcsúzóul nézd meg, milyen volt a darabban játszani.
Klasszikus

Ők a Bartók Világverseny finalistái

Balogh Ádám, Peter Klimo és Szokolay Ádám jutott be a Zeneakadémia által szervezett Bartók Világverseny szombati nagyzenekari döntőjébe.
Könyv

„Nincs kitől többé megtanulni, hogyan bocsáthatnánk meg egymásnak” – Konrád Györgyre emlékezve

Pályatársakat, kortárs művészeket, barátokat kértünk meg, hogy pár sorban írjanak Konrád Györgyről, Konrád Györgyhöz.
Klasszikus

Mikor kezdtünk el ráadást követelni a hangversenyeken?

Megszokott dolog: ha a műsor megengedi, addig tapsolunk, míg a muzsikus újra színpadra nem jön, és ráadást ad. Mint minden hagyomány, ez is elkezdődött valamikor.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Budapesten is bemutatkozik Harcsa Veronika menő belgiumi zenekara

A Next.Ape tagjai mindannyian jazz-zenészek, mégsem jazzt játszanak, hanem elektronikával és improvizációkkal megspékelt alternatív popzenét. A formáció szeptember 27-én játszik az A38 hajón.
Jazz/World ajánló

Szülővárosáról énekel Budapesten Dee Dee Bridgewater

A project ötlete évek óta érlelődött, miután Dee Dee Bridgewater visszatért Memphisbe, hogy felkutassa a zenei gyökereket, melyek hatással voltak egész életére. Október 7-én a Kongresszusi Központban énekli ezeket a nosztalgiával teli dalokat a Get Closer Concerts szervezésében.
Jazz/World budapest ritmo

Tartós zenei hidakat épít a Budapest Ritmo fesztivál

A korábbi évekhez hasonlóan idén is lesznek olyan koprodukciók, amik kifejezetten a fesztivál idejére állnak össze, de hallhatunk marokkói emancipációs zenekart, világhírű flamencoénekest, szülinapi koncertet és Césaria Évora emlékest is.
Jazz/World kritika

Érzelmi hullámvasút épült a New York-Hortobágy vonalon

Mi a közös egy magyar népdalban és egy mississippi bluesban? Ez is kiderült a szaxofonos Tóth Viktor Tercettjének Pocsai Kriszta és Horváth Sára Nina énekesekkel közös, szeptember 3-ai koncertjén.
Jazz/World ajánló

Kék bakeliten jelent meg a Solati Music első lemeze

A gyűjtők számára is ritkaságnak számító vinyl teljes anyagát december 7-én egy dupla koncertes lemezbemutató keretében élvezhetik élőben a jazz és a Neo-Soul rajongói a Budapest Jazz Clubban.