Jazz/World

Sapszon Orsi: „Vállalnom kellett ezt a vonzalmat”

2016.02.10. 13:47
Ajánlom
A fiatal énekesnő klasszikus zenész családban nőtt fel, ő maga is ebben az irányban képezte magát 21 éves koráig. Egy idő után azonban csillapíthatatlan vonzalmának engedelmeskedve a jazz és a könnyűzene felé fordult. Több évig énekelt Geszti Péter zenekarában, a Gringo Sztárban, 2013-ban pedig megalapította saját formációját. A Sapszon Orsi Quintet február 10-én a Budapest Jazz Clubban mutatja be Találkozás című debütáló albumát. Az énekesnőt ennek apropóján kérdeztük.
Sapszon Orsi

Sapszon Orsi (Fotó/Forrás: Raffay Zsofia)

-Klasszikus zenei környezetben nőttél fel, hiszen nagyapád Sapszon Ferenc, a Magyar Rádió Énekkarának egykori karnagya volt, nagybátyád, ifjabb Sapszon Ferenc pedig nemrég Kossuth-díjat kapott zenei munkásságáért. Számodra is egyértelmű volt, hogy zenész leszel?

-Igen. Azt mindig is tudtam, hogy így, vagy úgy, de a zene, az éneklés központi szerepet tölt majd be az életemben. Szüleim is egy templomi kórusban ismerkedtek meg, ahol immár több, mint negyven éve énekelnek, illetve öt testvéremmel mindannyian a Kossuth-díjas nagybátyám által alapított Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolába jártunk, ahol 6 és 18 éves korunk között nagyon erős komolyzenei képzést kaptunk. Végül testvéreim közül bátyám, Sapszon Bálint én én választottuk hivatásul a zenei pályát. Azért biztos, ami biztos, a TF-en sportmendzser szakon diplomáztam, hogy egy „civil” szakmám is legyen (nevet).

Sapszon Orsi

Sapszon Orsi (Fotó/Forrás: Raffay Zsófia)

Nem számított eretnek gondolatnak, hogy a felmenőkkel szemben te a könnyebb műfajok irányába mozdultál?

- A Sapszon családot nem úgy kell elképzelni, hogy kizárólag klasszikus zene szólt otthon. Gyerekkoromban is sok könnyűzenét hallgattunk, Phil Collins és Charlie lemezeken nőttünk fel. Soha nem kellett lázadnom ilyen irányban, talán azért sem, mert nagyon jó nevelésben részesültünk. Nem volt rajtunk az a nyomás, hogy mindenképpen zenésznek és mindenképpen klasszikus zenésznek kell lennünk. Ebből a szempontból legfeljebb a bátyám, Bálint miatt éreztem egy kis gátlást, olyan formán, hogy „mit keresek én a jazz területén, amikor itt van Bálint, aki ennyire tehetséges, jó zenész?” Mindig is nagyon felnéztem rá és csodáltam a tehetségét és azt, hogy nem torpant meg az akadályoktól, mert nagyot álmodni. Nem is csoda, hogy jelenleg Amerikában dolgozik filmzeneszerzőként. Később elmúlt ez a gátlás, félelem, ma már nagyon szeretek Bálinttal ének-zongora duóban koncertezni.

-Mikor fordult át benned ez a fajta gátlás?

- Ez egy több éves folyamat volt. Eleve azt a döntést sem volt könnyű meghozni, hogy a komolyzene felől átnyergelek a jazz, könnyűzene felé. De több olyan dolog volt az életemben, ami abba az irányba mutatott, hogy vállalnom kell a könnyűzene iránti vonzalmamat, engednem kell a hívásnak. A kórustagozatos iskola után klasszikus magánének szakra mentem a Szent István Konzervatóriumba, ahol –talán nem véletlenül – éppen Barna Juli lett a tanárom, aki a könnyűzenét és a jazzt is nagyon szerette. Így már a konzis tanulmányaimba is beépíthettem a „könnyebb” műfajokat: például sok Gerschwint énekeltem. Ilyenkor sokkal felszabadultabb voltam, lazábban énekeltem, és egy idő után otthon is a klasszikus dalok helyett jazz standard-eket kezdtem énekelgetni. Éreztem, hogy irányt kell váltanom, de féltem, hogy nem leszek elég jó. Aztán rájöttem, hogy nem szeretnék 70 évesen egy karosszékben ülve azon bánkódni, hogy meg sem próbáltam, amit annyira szerettem volna. Ha pedig esetleg nem vagyok elég jó, elég tehetséges, legalább kiderül. Úgyhogy nem sokkal később felvételiztem is a Kőbányai Zenei Stúdióba ének szakra, ahova fel is vettek, négy évig tanultam itt. Itt ismertem meg Cseke Gábort, aki a korrepetítorom volt. Ekkor már teljes vállszélességgel a könnyűzene és a jazz irányába fordultam.

Sapszon Orsi

Sapszon Orsi (Fotó/Forrás: Raffay Zsofia)

- Olyannyira, hogy sokan Geszti Péter GringoSztár című produkciójából ismerték meg a neved. Mit tanultál ebben a zenekarban?

- 2011-ben alakult a zenekar. Fantasztikus zenészeket ismertem meg itt, fontos barátságok alakultak ki, nagy élmény volt számomra az összes koncert. Rutin szempontjából is egy nagyon fontos állomása a zenei életemnek, hiszen hatalmas közönségek előtt játszottunk: a Szigeten pl. 12 ezer ember előtt léptünk fel. Ami még nagyon fontos számomra, hogy itt ismertem meg Fenyvesi Marcit is, aki később a zenekarom gitárosa lett.

- A vokálozás nem volt degradáló számodra, aki rengeteg energiát fektettél abba, hogy szólóénekes legyél?

- Abszolút nem. A mai napig nagyon szeretek vokálozni, talán azért is, mert kórusban énekeltem sokáig. Ez nem egy egyszerű műfaj, sok szólistának nehézséget okoz szólamot énekelni, tisztán. Én nagyon szívesen énekelek olyan előadó mögött, akit magam is nagy zenésznek tartok, tisztelek.

- Kevés jazzénekes mondhatja el magáról, hogy ilyen komoly klasszikus énekesi előképzettsége van. Ezt mindig pozitívumként élted meg már a szóló énekesi pályádon?

- Ez egy nagyon jó kérdés, mert a Kőbányás éveim alatt sokszor volt olyan érzésem, hogy nem hogy nem előny ez, de szinte már hátrány. Sokszor kaptam olyan kritikát, hogy „túl klasszikusosan” éneklek. A jazz és a pop dalokban is elkerülhetetlenül megmutatkozott helyenként, – akár a magas lágéban –a klasszikus zenei végzettségem. Emiatt ki is alakult bennem egy gátlás. Talán a bátyámmal közös amerikai duókoncertjeink segítettek nekem nagyon sokat abban, hogy el tudjam engedni ezt a félelmemet. Az utóbbi négy-öt évben ugyanis rendszeresen utaztam ki, és egészen rangos fesztiválokon is megfordultunk: játszottunk például a Walt Disney Concert Hallban, Hawaiion, a UCLA egyetem európai jazzfesztiválján pedig mi képviseltük Magyarországot. Ezen a koncerten magyar népdalokat adtunk elő jazz-feldolgozásban. Itt ért az az élmény, hogy több jónevű európai jazz-zenész is odajött hozzánk a koncert után, és mind kiemelték, hogy mennyire kivételes és érdekes a klasszikus hangképzés és a jazz efféle fúziója. Azóta tudom, hogy Magyarországra jellemző ez a fajta kategorikusság, ami a műfajokon belül is próbál határokat szabni. Nekem Amerikáig kellett utaznom ahhoz, hogy lássam, milyen szépen működik ez a műfajkeveredés. Azóta tudatosan is belehelyezem a jazzes, fúziós világba a klasszikus színeket.

- A repertoárodat mennyire határozza meg a hangképzésedben jelen lévő stíluskeveredés?

- Ha jobban belegondolok, meghatározza, hiszen a Találkozás című debütáló albumom anyagául régi magyar dalokat választottam ki. Ezek a slágerek pedig bizonyos értelemben a klasszikus énekléshez jobban közelítenek. A témát, a dallamot ugyanis nagyon egyszerűen, frazírok nélkül énekelték régen az előadók. A melódiák és a dalszövegek is nagyon szépen, klasszikus zenei igényességgel lettek megírva. Tehát ezek a dalok valahogy a klasszikus zene és a könnyűzene határán mozognak.

Sapszon Orsi Quintet

Sapszon Orsi Quintet (Fotó/Forrás: Odpictures Art Studio Ltd Hungar)

- Hogyan találtál rá a zenésztársaidra?

- 2013-ban kaptam egy felkérést a VeszprémFesztre, de akkor még nem volt saját zenekarom. Ettől persze nem akartam visszautasítani egy ilyen lehetőséget. Elfogadtam a felkérést, és gyorsan összeraktam egy szuper zenekart. Még a Kőbányai Zenei Stúdióban ismertem meg a kiváló zongoristát, Cseke Gábort, aki a szakvizsgám után felajánlotta, hogy ha egyszer zenekart alapítok, szívesen csatlakozik hozzám. Ez hatalmas megtiszteltetés volt számomra és bátorságot adott ahhoz, hogy évekkel később tényleg el merjem hívni őt a zenekaromba. A másik Fenyvesi Marci volt, akit egyből felhívtam, Marci nemcsak remek gitáros, de egy egészen sajátos zenei világot képvisel, nyitottsága, kreativitása mindig is inspirált. Ők ketten csodálatosan meghangszerelték az általam kiválasztott régi slágereket. Olyan érzésem volt, mintha már rég óta így szóltak volna a fülemben ezek a dalok. A zenekarba Marci ajánlására csatlakozott dobosként Juhász Marci, valamint Kiss Benedek basszusgitáros, bőgős. Velük egy-másfél évig koncerteztünk, ezalatt szépen összeért az anyag, amit 2015 nyarán vettünk fel.

-Mik a jövőbeli terveitek?

- Idén elkezdünk saját dalokat írni a jelenlegi hangzásvilágot megtartva. Szeretnénk minél többet koncertezni, fesztiválokon játszani. Terveink között szerepel külföld irányába is nyitni, elsősorban a külföldi magyar közösségeket céloznánk meg.

-A február 10-i lemezbemutató koncerten a BJC-ben milyen meglepetések lesznek?

- Egy családi a capella éneklésre készülünk a bátyám, Bálint jóvoltából, aki az egyik régi slágert meghangszerelte. 5 szólamban fogunk énekelni a sógorom, Pad Zoli vezényletével, aki a Rádió Énekkar jelenlegi karnagya. Egyébként pedig ugyanazt a műsort fogjuk eljátszani, amit decemberben az első lemezbemutató koncerten az Opus Jazz Clubban, csak azzal a különbséggel, hogy új dobos van a zenekarban Czirják Tomi személyében. Mindenkit szeretettel várunk!

Sapszon Orsival készült korábbi vidóinterjúnkat ide kattintva nézheti meg!

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

10 érdekesség a ma 75 éves Marton Éváról

Június 18-án ünnepli hetvenötödik születésnapját Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Szent István-rend birtokosa, a Corvin-lánc kitüntetettje, a nemzet művésze.
Zenés színház

Díjakkal ismerte el művészei munkáját az Operaház

A 2017/18-es évad zárásaként a Csillagóra Gálaesten az intézmény legrangosabb kitüntetéseit adták át, először jutalmazva Balett- és Énekkari Kamaraművészt is.
Vizuál

Makulátlan pálya - a színész, akinek minden filmjét Oscarra jelölték

Marlon Brando? Daniel Day-Lewis? Esetleg Jack Nicholson? Valószínűleg ők ugranak be először, ha minden idők legjobb színészére gondolunk. Pedig a legtökéletesebb filmográfiája valószínűleg John Cazale-nak volt - ehhez azonban sajnos korai halála is hozzájárult.
Zenés színház

Spontán, közös énekléssel zárult a miskolci operafesztivál

Dupla gálakoncerttel, utcabállal, remek hangulatban ért véget tegnap este a 18. Bartók Plusz. A friss Kossuth-díjas Sümegi Eszter még meg is énekeltette a Miskolci Nemzeti Színház közönségét.
Vizuál

Száz év magyar plakátjai a Magyar Nemzeti Múzeumban

Sör és vetőmag plakátok, színházi és politikai hirdetések is megtalálhatóak a Tolongó idők című időszaki kiállításon.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World

Gyönyörű örmény népdalfeldolgozással jelentkezik az Antal Gábor Trió

Nem sokkal a megalakulásuk után máris nemzetközi versenyről hozta el a fődíjat a trió, akiknek örmény népzenéből ihletett új szerzeménye most a Fidelión debütál. Cikkünkben a zenekar történetéről és terveikről is mesélnek.
Jazz/World interjú

„Rockopera, csak nem rock és nem opera”

Izgalmas programzenei kísérletbe fogott a Premecz Mátyás Hammond orgonista vezette, idén 10 éves Kéknyúl Band: a bűnügyi filmek világát idézik meg a Müpa színpadán június 20-án, olyan vendégszólistákkal, mint Palya Bea és Sena. Erről kérdeztük Premecz Mátyást.
Jazz/World quincy jones

Andreas Varady nem akar iskolába menni

A magyar származású, csodagyerekként felfedezett gitáros a leghíresebb jazzmagazin, a Downbeat címlapján szereplő cikkben mondja el, miért nem akar a legjobb jazziskolákban továbbtanulni.
Jazz/World lukács miklós

Lukács Miklóssal lép fel Charles Lloyd Budapesten

A tervezettől eltérő helyszínen, a RAM Colosseumban lesz a világhírű amerikai jazzszaxofonos, Charles Lloyd és formációja, a Marvels budapesti koncertje július 1-jén.
Jazz/World ajánló

90 évesen is a legjobbak között a BJC-be látogató Lee Konitz

A Világsztárok a Budapest Jazz Clubban sorozat következő vendége az idén 90 éves Lee Konitz, aki a jazz történetének élő legendája és egyben krónikása.