Jazz/World

Sapszon Orsi: „Vállalnom kellett ezt a vonzalmat”

2016.02.10. 13:47
Ajánlom
A fiatal énekesnő klasszikus zenész családban nőtt fel, ő maga is ebben az irányban képezte magát 21 éves koráig. Egy idő után azonban csillapíthatatlan vonzalmának engedelmeskedve a jazz és a könnyűzene felé fordult. Több évig énekelt Geszti Péter zenekarában, a Gringo Sztárban, 2013-ban pedig megalapította saját formációját. A Sapszon Orsi Quintet február 10-én a Budapest Jazz Clubban mutatja be Találkozás című debütáló albumát. Az énekesnőt ennek apropóján kérdeztük.
Sapszon Orsi

Sapszon Orsi (Fotó/Forrás: Raffay Zsofia)

-Klasszikus zenei környezetben nőttél fel, hiszen nagyapád Sapszon Ferenc, a Magyar Rádió Énekkarának egykori karnagya volt, nagybátyád, ifjabb Sapszon Ferenc pedig nemrég Kossuth-díjat kapott zenei munkásságáért. Számodra is egyértelmű volt, hogy zenész leszel?

-Igen. Azt mindig is tudtam, hogy így, vagy úgy, de a zene, az éneklés központi szerepet tölt majd be az életemben. Szüleim is egy templomi kórusban ismerkedtek meg, ahol immár több, mint negyven éve énekelnek, illetve öt testvéremmel mindannyian a Kossuth-díjas nagybátyám által alapított Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolába jártunk, ahol 6 és 18 éves korunk között nagyon erős komolyzenei képzést kaptunk. Végül testvéreim közül bátyám, Sapszon Bálint én én választottuk hivatásul a zenei pályát. Azért biztos, ami biztos, a TF-en sportmendzser szakon diplomáztam, hogy egy „civil” szakmám is legyen (nevet).

Sapszon Orsi

Sapszon Orsi (Fotó/Forrás: Raffay Zsófia)

Nem számított eretnek gondolatnak, hogy a felmenőkkel szemben te a könnyebb műfajok irányába mozdultál?

- A Sapszon családot nem úgy kell elképzelni, hogy kizárólag klasszikus zene szólt otthon. Gyerekkoromban is sok könnyűzenét hallgattunk, Phil Collins és Charlie lemezeken nőttünk fel. Soha nem kellett lázadnom ilyen irányban, talán azért sem, mert nagyon jó nevelésben részesültünk. Nem volt rajtunk az a nyomás, hogy mindenképpen zenésznek és mindenképpen klasszikus zenésznek kell lennünk. Ebből a szempontból legfeljebb a bátyám, Bálint miatt éreztem egy kis gátlást, olyan formán, hogy „mit keresek én a jazz területén, amikor itt van Bálint, aki ennyire tehetséges, jó zenész?” Mindig is nagyon felnéztem rá és csodáltam a tehetségét és azt, hogy nem torpant meg az akadályoktól, mert nagyot álmodni. Nem is csoda, hogy jelenleg Amerikában dolgozik filmzeneszerzőként. Később elmúlt ez a gátlás, félelem, ma már nagyon szeretek Bálinttal ének-zongora duóban koncertezni.

-Mikor fordult át benned ez a fajta gátlás?

- Ez egy több éves folyamat volt. Eleve azt a döntést sem volt könnyű meghozni, hogy a komolyzene felől átnyergelek a jazz, könnyűzene felé. De több olyan dolog volt az életemben, ami abba az irányba mutatott, hogy vállalnom kell a könnyűzene iránti vonzalmamat, engednem kell a hívásnak. A kórustagozatos iskola után klasszikus magánének szakra mentem a Szent István Konzervatóriumba, ahol –talán nem véletlenül – éppen Barna Juli lett a tanárom, aki a könnyűzenét és a jazzt is nagyon szerette. Így már a konzis tanulmányaimba is beépíthettem a „könnyebb” műfajokat: például sok Gerschwint énekeltem. Ilyenkor sokkal felszabadultabb voltam, lazábban énekeltem, és egy idő után otthon is a klasszikus dalok helyett jazz standard-eket kezdtem énekelgetni. Éreztem, hogy irányt kell váltanom, de féltem, hogy nem leszek elég jó. Aztán rájöttem, hogy nem szeretnék 70 évesen egy karosszékben ülve azon bánkódni, hogy meg sem próbáltam, amit annyira szerettem volna. Ha pedig esetleg nem vagyok elég jó, elég tehetséges, legalább kiderül. Úgyhogy nem sokkal később felvételiztem is a Kőbányai Zenei Stúdióba ének szakra, ahova fel is vettek, négy évig tanultam itt. Itt ismertem meg Cseke Gábort, aki a korrepetítorom volt. Ekkor már teljes vállszélességgel a könnyűzene és a jazz irányába fordultam.

Sapszon Orsi

Sapszon Orsi (Fotó/Forrás: Raffay Zsofia)

- Olyannyira, hogy sokan Geszti Péter GringoSztár című produkciójából ismerték meg a neved. Mit tanultál ebben a zenekarban?

- 2011-ben alakult a zenekar. Fantasztikus zenészeket ismertem meg itt, fontos barátságok alakultak ki, nagy élmény volt számomra az összes koncert. Rutin szempontjából is egy nagyon fontos állomása a zenei életemnek, hiszen hatalmas közönségek előtt játszottunk: a Szigeten pl. 12 ezer ember előtt léptünk fel. Ami még nagyon fontos számomra, hogy itt ismertem meg Fenyvesi Marcit is, aki később a zenekarom gitárosa lett.

- A vokálozás nem volt degradáló számodra, aki rengeteg energiát fektettél abba, hogy szólóénekes legyél?

- Abszolút nem. A mai napig nagyon szeretek vokálozni, talán azért is, mert kórusban énekeltem sokáig. Ez nem egy egyszerű műfaj, sok szólistának nehézséget okoz szólamot énekelni, tisztán. Én nagyon szívesen énekelek olyan előadó mögött, akit magam is nagy zenésznek tartok, tisztelek.

- Kevés jazzénekes mondhatja el magáról, hogy ilyen komoly klasszikus énekesi előképzettsége van. Ezt mindig pozitívumként élted meg már a szóló énekesi pályádon?

- Ez egy nagyon jó kérdés, mert a Kőbányás éveim alatt sokszor volt olyan érzésem, hogy nem hogy nem előny ez, de szinte már hátrány. Sokszor kaptam olyan kritikát, hogy „túl klasszikusosan” éneklek. A jazz és a pop dalokban is elkerülhetetlenül megmutatkozott helyenként, – akár a magas lágéban –a klasszikus zenei végzettségem. Emiatt ki is alakult bennem egy gátlás. Talán a bátyámmal közös amerikai duókoncertjeink segítettek nekem nagyon sokat abban, hogy el tudjam engedni ezt a félelmemet. Az utóbbi négy-öt évben ugyanis rendszeresen utaztam ki, és egészen rangos fesztiválokon is megfordultunk: játszottunk például a Walt Disney Concert Hallban, Hawaiion, a UCLA egyetem európai jazzfesztiválján pedig mi képviseltük Magyarországot. Ezen a koncerten magyar népdalokat adtunk elő jazz-feldolgozásban. Itt ért az az élmény, hogy több jónevű európai jazz-zenész is odajött hozzánk a koncert után, és mind kiemelték, hogy mennyire kivételes és érdekes a klasszikus hangképzés és a jazz efféle fúziója. Azóta tudom, hogy Magyarországra jellemző ez a fajta kategorikusság, ami a műfajokon belül is próbál határokat szabni. Nekem Amerikáig kellett utaznom ahhoz, hogy lássam, milyen szépen működik ez a műfajkeveredés. Azóta tudatosan is belehelyezem a jazzes, fúziós világba a klasszikus színeket.

- A repertoárodat mennyire határozza meg a hangképzésedben jelen lévő stíluskeveredés?

- Ha jobban belegondolok, meghatározza, hiszen a Találkozás című debütáló albumom anyagául régi magyar dalokat választottam ki. Ezek a slágerek pedig bizonyos értelemben a klasszikus énekléshez jobban közelítenek. A témát, a dallamot ugyanis nagyon egyszerűen, frazírok nélkül énekelték régen az előadók. A melódiák és a dalszövegek is nagyon szépen, klasszikus zenei igényességgel lettek megírva. Tehát ezek a dalok valahogy a klasszikus zene és a könnyűzene határán mozognak.

Sapszon Orsi Quintet

Sapszon Orsi Quintet (Fotó/Forrás: Odpictures Art Studio Ltd Hungar)

- Hogyan találtál rá a zenésztársaidra?

- 2013-ban kaptam egy felkérést a VeszprémFesztre, de akkor még nem volt saját zenekarom. Ettől persze nem akartam visszautasítani egy ilyen lehetőséget. Elfogadtam a felkérést, és gyorsan összeraktam egy szuper zenekart. Még a Kőbányai Zenei Stúdióban ismertem meg a kiváló zongoristát, Cseke Gábort, aki a szakvizsgám után felajánlotta, hogy ha egyszer zenekart alapítok, szívesen csatlakozik hozzám. Ez hatalmas megtiszteltetés volt számomra és bátorságot adott ahhoz, hogy évekkel később tényleg el merjem hívni őt a zenekaromba. A másik Fenyvesi Marci volt, akit egyből felhívtam, Marci nemcsak remek gitáros, de egy egészen sajátos zenei világot képvisel, nyitottsága, kreativitása mindig is inspirált. Ők ketten csodálatosan meghangszerelték az általam kiválasztott régi slágereket. Olyan érzésem volt, mintha már rég óta így szóltak volna a fülemben ezek a dalok. A zenekarba Marci ajánlására csatlakozott dobosként Juhász Marci, valamint Kiss Benedek basszusgitáros, bőgős. Velük egy-másfél évig koncerteztünk, ezalatt szépen összeért az anyag, amit 2015 nyarán vettünk fel.

-Mik a jövőbeli terveitek?

- Idén elkezdünk saját dalokat írni a jelenlegi hangzásvilágot megtartva. Szeretnénk minél többet koncertezni, fesztiválokon játszani. Terveink között szerepel külföld irányába is nyitni, elsősorban a külföldi magyar közösségeket céloznánk meg.

-A február 10-i lemezbemutató koncerten a BJC-ben milyen meglepetések lesznek?

- Egy családi a capella éneklésre készülünk a bátyám, Bálint jóvoltából, aki az egyik régi slágert meghangszerelte. 5 szólamban fogunk énekelni a sógorom, Pad Zoli vezényletével, aki a Rádió Énekkar jelenlegi karnagya. Egyébként pedig ugyanazt a műsort fogjuk eljátszani, amit decemberben az első lemezbemutató koncerten az Opus Jazz Clubban, csak azzal a különbséggel, hogy új dobos van a zenekarban Czirják Tomi személyében. Mindenkit szeretettel várunk!

Sapszon Orsival készült korábbi vidóinterjúnkat ide kattintva nézheti meg!

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Véletlenül bukkant egy antikváriumban a Carmina Buranára Carl Orff

Imádta a különleges megoldásokat, egyik művéhez a bécsi Néprajzi Múzeumból kellett hangszereket szerezni és külön engedélyt a Bösendorfer cégől. Százhuszonöt éve, 1895. július 10-én született Carl Orff német zeneszerző, a Carmina Burana című oratórium szerzője.
Klasszikus

A 24 éves finn sztárkarmester, Klaus Mäkelä lesz a párizsi filharmonikusok új vezetője

Klaus Mäkelä lesz 2022-től az Orchestre de Paris zeneigazgatója. A 24 éves finn dirigens már szeptembertől zenei tanácsadóként dolgozik a filharmonikus zenekarral, amellyel tegnap adta első koncertjét.
Klasszikus

Veszélyben van a szimfonikus zenekar intézménye?

Számos veszély fenyegeti a szimfonikus zenekarokat, de ha túlélik, az biztos, hogy a jövő zenekara nem olyan lesz, mint a mai. Fischer Iván szerint ideje megreformálni a zenekarok működését, hogy megfeleljen a következő generációk korszakának.
Könyv

Ausztrália kedvenc krimiírója a természetet is szereplővé emelte

Jane Harper Ausztrália talán legsikeresebb krimiírója, aki magyarul a Gabo Kiadónál megjelent három regényében (Aszály, A természet ereje, Az elveszett férfi) úgy mutatja be a könyörtelen ausztrál környezetet, ahogyan korábban senki; zűrös családokról és kisközösségekről szóló történetei a hazai olvasókat is lebilincselték. A szerzőt fordítója, Roboz Gábor kérdezte.
Plusz

Eredeti formájában állítják helyre a Notre-Dame-székesegyházat

A tavalyi áprilisi tűzvész nyomán leomlott huszártornyot a francia elnök szerette volna kortárs építészeti tervek szerint újjáépíteni, hogy magán hordozza a 21. század többé-kevésbé merész lenyomatát.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World fonó

Kiütötték a Fonó falát!

A kényszerű koncertszünetben elkészült a Fonó új, szabadtéri színpada!
Jazz/World ajánló

Ha esik, ha fúj – szabadtéren koncertezik a Louisiana Double & Csillagkórus

Apák énekei két zenészre, hat hangszerre, egy kortárs költőre, két torokra és három szívre július 9-én este 7 órakor.
Jazz/World ajánló

Minden hétvégén koncert a Városmajorban

Július közepétől egészen szeptember közepéig változatos és színes programkínálattal, szombat esténként pedig igazi zenei csemegének ígérkező koncertek sorával várja közönségét a Városmajori Szabadtér Színház.
Jazz/World gyász

Meghalt Ennio Morricone olasz zeneszerző

Hétfőn, 91 éves korában elhunyt Ennio Morricone olasz zeneszerző - közölte családja az ANSA hírügynökséggel.
Jazz/World magazin

KÉP-regény: Buller a Pubban

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal egy felettébb szokatlan sajtótájékoztatót idéz fel.