Jazz/World

Sárga kabátok foltokkal

2005.11.17. 00:00
Ajánlom
A Millenáris Fogadó október 21-i Yellowjackets koncertjének fő kérdése az volt, hogy sikerül-e Katise Buckinghamnek a megfelelő színvonalon helyettesítenie a világ egyik legjobb fúziós jazz zenekarának szaxofonosát, Bob Mintzert. Bár a Fogadó koncertkalendáriuma feltüntette a „cserét”, a reklámplakátokról azért Mintzer mosolygott le az érdeklődőkre.

Általában érdemes utánajárni, hogy mire is váltunk jegyet, ehhez hasonló eset ugyanis már tavaly, a Chick Corea Electric Band fellépése kapcsán is előfordult. A reklámokon a világhírű John Patitucci neve szerepelt, de a koncerten már nem ő lépett színpadra. Ahogy akkor, úgy most is sokaknak csalódást okozott a „csere”, főleg az „ortodox” Yellowjackets rajongóknak, viszont a zenekart kevésbé ismerőknek izgalmas, szórakoztató perceket jelentett. Buckingham zenei gondolkodásmódja ugyanis egy kicsit sem hasonlít Mintzeréhez, s ez teljesen megváltoztatta a zenekar játékát.

Míg az Mintzer szaxofonstílusa még a legmodernebb kompozíciókban is erősen emlékeztet a bebop korszakra, addig fiatal helyettese már ízig-vérig a 21. század muzsikusa. Motívumai célszerűek, letisztultak, technikája kiváló, fejlett periódus- és arányérzékkel, hatalmas szakmai ismeretekkel rendelkezik és feltehetőleg a jazz különböző stíluskorszakait is tökéletesen ismeri. Nem véletlen, hogy felvételeket készíthetett többek között Herbie Hancock-kal, Dr. Dre-vel vagy a híres keresztény basszusgitárossal, Abe Laboriellel. Ezen az estén egyetlen dolog hiányzott a játékából: a melegség. Cserébe viszont a fehér bőrszínét meghazudtoló ügyességgel rappelt és szájdobolt, amire viszont az „öreg” Bob képtelen.

Egy Mintzerhez hasonló stílusú szaxofonos választása esetén egy gyenge Yellowjackets-utánzat jött volna létre, ennek elkerülése végett egy az eredeti felállástól teljesen eltérő karakterű csapat létrehozását tűzhették ki célul, ha már Mintzer nem lehetett jelen. A terv bevált, de az „átlényegülés” áldozatokkal járt. A Yellowjackets már négy éve változatlanul a Jimmy Haslip (bőgő), Russell Ferrante (zongora, billentyű), Marcus Baylor (dob) és Bob Mintzer (szaxofon) összetételű felállásban játszik. Ez elegendő idő ahhoz, hogy egymás szólóit is szinte előre ismerjék a tagok. Egy ilyen finomhangolású gépezet nehezen viseli az alkatrészcseréket. Ezt a koncerten elhangzottak is alátámasztották.

Buckingham, önmagukban véve ötlet dús és a 21. század ízeit hordozó szólói felborították a számok szerkezeteinek egyensúlyát és furcsán illeszkedtek azokba. Ennek eredményeképpen a társak új szerepkörökbe kényszerültek. Mintzer irányító feladatait időnként Ferrante, máskor Haslip vette át. Sőt, a ’Jackets jól bevált Mintzer-Ferrante szóló-kölcsönhatása is sérült. A két zenész rögtönzési stílusa különbözőségei ellenére is egységet alkot. Esetükben igaz a mondás: az ellentétek vonzzák egymást. Míg Mintzer szép egyenletes, lekerekített formákban bontja ki gondolatait, addig Ferrante gyakran apró, izgalmas ritmikájú kissé fanyar motívumtöredékekből építkezik. Mivel ezen a koncerten Buckingham szaxofonozása is dúskált a meglepő fordulatokban a zongorista „poénjai” csattanó nélkül maradtak.

A produkció könnyen szólók összefüggéstelen sorozatává, nyersebben fogalmazva „haknizássá” süllyedhetett volna, de Jimmy Haslip csupaszív játékával lelket öntött társaiba és végül egyfajta egység is kibontakozott a tagok között. A koncert végére még Baylort is sikerült bevonni a közös zenélésbe, pedig az lehetett az ember érzése, hogy ez soha nem fog sikerülni. A dobos a koncert nagy részében amolyan magányos farkasként kóborolt szűkre vett territóriumában, és látszólag ügyet sem vetett társaira illetve a közönségre. Ez azonban nem változtat a tényen, hogy a legjobb fúziós jazzdobosok közé tartozik amit ezen az estén is bizonyított. Időkezelése a végletekig kifinomult s kezei alól zörejek helyett valósággal fizikai örömet okozó hangok bújtak elő.

Bár Russel Ferrante elmondása szerint a Yellowjackets (sárga kabátok) névnek semmiféle hátsó mondanivalója sincs, az elnevezés a csapat zenei egységét tekintve nagyon is találó. Valóban egy színben játszanak, vagy ha úgy tetszik egy húron pendülnek. Nem csoda hát, hogy az egyébként szimpatikus Buckinghamnek nem sikerült az európai koncertturné rövid ideje alatt tökéletesen „besárgulnia”. De mindenképpen érdekes látványt nyújtott ez a sárga kabát zöld foltokkal. Meglehet, szokatlan kombináció, de a fentiek ellenére szinte szégyellem bevallani: kezdtem megszeretni…

2005. október 21. Millenáris Fogadó. A Yellowjackets zenekar koncertje. Russel Ferrante (zongora, billentyűs hangszerek), Jimmy Haslip (basszusgitár), Marcus Baylor (dobok), Katise Buckingham (szaxofon)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Plácido Domingo fia végigfényképezte a Virtuózok koncertjét – íme a fotók!

„Istenem! Annyi érzelem van bennem a Virtuózokkal kapcsolatban!” – mondta a koncert után José Plácido Domingo, a világhírű tenor fia.
Zenés színház

Először csendült fel az Egyesült Államokban a Bánk bán

Tizenötezer néző volt kíváncsi a magyar kultúrát népszerűsítő, vasárnap zárult kéthetes rendezvénysorozat előadásaira New Yorkban.
Klasszikus

Átkelni az Urálon Berezovszkijjal

Egyszerre különleges, és első pillantásra kissé rendhagyó összeállítással készült Borisz Berezovszkij A Zongora című sorozatban rendezett idei koncertjére, melyet a Zeneakadémia Nagytermében adott november 9-én.
Klasszikus

Ezt hallani kell: Rahmanyinov Chopint játszik

Az orosz zeneszerző, aki negyvenöt éves korában határozta el, hogy zongoraművész lesz, egy 1919-es felvételen Chopin Asz-dúr keringőjét játssza. Lélegzetelállító!
Klasszikus

Akit Kodály még személyesen instruált – Perényi Miklós

Azt vallja, egy zeneművet eljátszani csak a kezdet: elmélyedni, újrajátszani, folyton keresni, mint az aranyásó, ez a zenész feladata. Perényi Miklós Kult50-ben megjelent portréja.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Tankcsapdát és Quimby-t is feldolgoz új lemezén a Sárik Péter Trió

Nemrég még Bartók jazzfeldolgozásai apropóján beszélgettünk Sárik Péter zongorista-zeneszerzővel, most azonban könnyedebb vizekre eveztünk a Jazzkívánságműsor magyarul című lemez kapcsán, amit december 14-én mutatnak be a MOMKultban.
Jazz/World magazin

60 éve készült ez az ikonikus fotó a jazz-legendák találkozójáról

Art Kane, az Esquire magazin jazz-szerető szerkesztője 1958-ban ötvenhét veterán és feltörekvő jazz-csillagot hívott egybe, hogy elkészítse A Great Day in Harlem című, azóta emblematikussá vált fotót.
Jazz/World soul

Ötven év után bemutatják az Aretha Franklinnel készült koncertfilmet

Sydney Pollack dokumentumfilmje 50 éven át dobozban lapult, most, hogy az énekesnő elhunyt, az ügyvédei sem akadályozzák meg a bemutatását.
Jazz/World interjú

Stanley Jordan: „Az emberek megérdemelnek egy olyan világot, amelyben hiteles művészek alkotnak”

Vajon miért pont Bartók Béla a kedvenc zeneszerzője és miért ragaszkodik annyira magyar zenésztársaihoz, Horváth Kornélhoz és Dörnyei Gáborhoz? A gitárvirtuóz november 17-én ad koncertet a Müpában, ennek apropóján válaszolt a fenti kérdésekre.
Jazz/World magazin

A test is egy hangszer, amit meg kell tanulni használni

"A zene fölemel" – szól a Snétberger Központ mottója. Igen ám, de a zenéléshez szükséges napi 5-8 óra gyakorlás rengeteg terhet, feszültséget is ró a zenészekre, különösen a testükre. Ezt felismerve indított Alexander-órákat a felsőörsi intézmény.