Nem lehet felmérni és elmondani szavakban, mi mindent köszönhetünk neki, nélküle nem lenne a térképen Magyarország népzenéje - emlékezett a 91 éves korában elhunyt Kallós Zoltánra a Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas népdalénekes, előadóművész, hozzátéve: szükséges, hogy akik még itt maradtak, olyan méltón tudják folytatni, feldolgozni, valamint élni az ő örökségével, ahogyan várná. "Továbbra is rajtunk tartja azokat a jellegzetesen szúrós, de nagyon szeretetteljes nagy, fekete szemeit" - fogalmazott.
Addig vagyunk magyarok, amíg magyarul énekelünk és táncolunk
- idézte Kallós Zoltán szavait, hozzátéve: ez öt földrész magyarságára vonatkozik, és kötelességünk, hogy ezzel éljünk, hogy a maga területén mindenki a hozzá legméltóbban folytassa a munkáját. Amit Kallós Zoltán véghezvitt, az páratlan, sok emberéletre való. Éjjelét-nappalát ez tette ki, rengeteg embernek segített, mérce volt és tekintély – jellemezte a néprajztudóst Sebestyén Márta.
Felidézte, hogy nyáron találkoztak utoljára, s már akkor is úgy érezte, ez volt a búcsú. "A mindig viccelődő, csipkelődő Zoli bácsi nagyon szomorúan maga elé nézett,
mint az idős sas egy szirt fokán, aki tudja, hogy vége vagy egy idős sziú indián, aki leszámol az élettel.
Az előadóművész döbbenetesnek nevezte, hogy a szomorú hír előtti estén egy jótékonysági koncerten énekelt a Mátyás-templomban, ahol a záróénekként elhangzó moldvai csángó dal olyan, mint egy elszámolás, s mintha neki szólt volna, tőle búcsúzott volna.
Sebestyén Márta megtisztelő és különleges dolognak nevezte, hogy akadémikus társak lehetettek a Magyar Művészeti Akadémiában, ahova Kallós Zoltán és Erdélyi Zsuzsanna védjegyével csatlakozhatott. Kitért arra is, hogy élete háromnegyed részében ismerhette a néprajztudóst, első lemezére ő írt ajánlást, valamint sok közös út, gyűjtőélmények fűzték össze őket. Ajánlócédulát adott, megmondta, hogy kikhez menjen gyűjteni és mindenütt bizalommal, szeretettel fogadták, mert Kallós Zoltán ajánlója menlevél volt - hangsúlyozta. Elmondta, hogy Kallós Zoltán vigasztalt, erőt és hitet adott, ha kellett, s számára a halála olyan, mintha egy édesapát veszített volna el.
Kallós Zoltán életének 92. évében, szerdán délután hunyt el. Sebő Ferenc visszaemlékezését itt olvashatja. Tovább>>>

Kapcsolódó
„Cipelt minket hegyen-völgyön át” - Sebő Ferenc Kallós Zoltánra emlékezik
Kallós Zoltán ismertette meg a világot a Mezőség elfeledettnek hitt hangszeres, táncos hagyományaival. Olyan gyűjtő volt, aki tudását, anyagait másokkal is megosztotta és bátorította a fiatalokat - mondta Sebő Ferenc az MTI-nek.