Jazz/World

"Semmik vagyunk"

Kettőt egy csapásra! Különleges élmény vár a világzene rajongóira: május 11-én a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben a műfaj két olyan rendkívüli csillagát láthatja, mint a norvégiai Mari Boine és a mali Tinariwen.

Európa legészakibb csücskében, a Skandináv-félsziget középső és a sarkkörön túl eső területén, illetve a Kola-félszigeten élnek finnugor nyelvrokonaink, a lappok. Úgy hetven-nyolcvanezren talán – Norvégia, Svédország, Finnország és Oroszország azon részén, ahol a madár sem jár.

Lappnak lenni mindig is annyit jelentett, hogy kőkeményen küzdeni. Az áldatlan természettel, a faggyal, a könyörtelen kereskedőkkel, a kíméletlenül adóztató uralkodókkal, s nem utolsó sorban – a XI. századtól – a keresztény hittérítőkkel. A lappok soha nem alkottak önálló államot, és nemzeti öntudatuk csak a XX. század második felében erősödött meg annyira, hogy olyan politikai és kulturális szervezeteket alkossanak, mint az 1953-ban induló Lapp Konferenciák, az 1956-ban alapított Lapp Tanács vagy az 1974-től működő Lapp Intézet. Mára parlamenti képviselettel, rádióműsorokkal és folyóiratokkal rendelkeznek, ami pedig a zenei kultúrájukat illeti, nem kisebb csillaggal büszkélkedhetnek, mint Mari Boine.

"Először nem számi nyelven kezdtem énekelni – mesélte Boine a Magyar Narancsnak. – Mindig is énekes akartam lenni, de eleinte menekültem a számi kultúrától. Nehéz ezt manapság elhinni, de hát akkoriban azt nevelték belénk, hogy a kultúránk a semmivel egyenlő. Nem csoda, hogy az emberek szabadulni akartak tőle, norvégok akartak lenni. Kezdetben tehát norvégül, angolul énekeltünk főleg a társadalmi modellt bíráló radikális politikai dalokat, egy kicsit Bob Dylan módjára. Egy idő után aztán felmerült a kérdés: miért nem énekelsz a saját nyelveden? Először más számi együttesek dalait énekeltem maroknyi helyi közönség előtt, aztán megírtam az első dalszövegemet John Lennon Working Class Herójára arról, a norvég iskolákban hogyan nevelik bele a számi gyerekekbe a saját kultúrájuk megvetését. Onnantól kezdve szinte maguktól jöttek a dalok."

Boine karrierje – egy színházi előadásnak köszönhetően – a nyolcvanas évek végén szökkent szárba. A Számi Színház 1988-ban egy előadást épített a dalaira, és megfelelő anyagi keretet biztosított, hogy felállítson hozzá egy zenekart. Így született meg a Mari Boine Band, melynek egyik-másik kulcsfigurája a mai napig mellette van. 1989-ben Gula Gula címmel készítették első albumukat, melyre Peter Gabriel nemzetközi rangú és terjesztésű kiadója, a Real World azonnal lecsapott. Debütálásával Boine egy csapásra a világzene egyik legkeresettebb – és a számi kultúra számomra legátszellemültebb – előadója lett. Amit művel, mégsem pusztán a feltámadt tradíció. Mert bár énekéből kitűnnek a szavak variálásán-ismétlésén, illetve a dallam és szöveg egységén alapuló joik énekmód jegyei, messze bonyolultabb látásmód az övé. Belefér a dzsessz és a rock; belefér, hogy keresztény dallamok ősi számi ritmusokkal párosuljanak, nem beszélve az afrikai népzenék befolyásáról. Az első olyan lemeze, ami mindezeken túl fajsúlyos elektronikával is tüntetett, a '94-es Leahkastin volt: a méltán népszerű skandináviai világzene éppoly megkerülhetetlen alkotása, mint a finn Värttinätől az Aitara, a svéd Hedningarnától a Trä vagy a Garmarnától a Vedergällningen. Ez a lemez már nemcsak azt tanúsítja, hogy Boine képes megszólítani a hegyeket, a folyókat, a növényeket és az állatokat, hanem azt is, hogy azok visszaválaszolnak neki.

2002-es Eight Seasons című albumán tovább erősödött az elektronika szerepe, de ezt a lemezt még inkább emlékezetesebbé tette az az izzó transz, ami a közreműködő Jan Garbarek szaxofonjából dől. A békesség kedvéért időközben Boine afrikai djembékre cserélte számi sámándobjait, persze az előítéletek leküzdéséhez ez igen kevés.

"Generációról generációra folyt az agymosás – mondta tavaly a Magyar Narancsnak –, úgy nőttem fel, hogy az őseim kultúrája, a múltunk, a vallásunk semmit sem ér. Az apám is ezt a ’semmik vagyunk’-ot hajtogatta folyvást. Hatalmas szégyenérzet munkált bennem, rendes, keresztény norvéggé akartam válni. A tanárképző főiskoláig meg se fordult a fejemben, hogy én valaha számiul fogok énekelni, vagy hogy egyáltalán éneklésre adom a fejem. Addig csak zsoltárokat énekeltem a templomban, a családban tilos volt minden egyéb ének vagy tánc. Az egész sámánhagyományt próbálták teljesen eltörölni, a népi gyógyászatban maradt meg talán valamennyi a gyakorlati oldalából.

Amikor az apám meghallotta, hogy mit csinálok, rögtön kihirdette: 'Eladtad a lelked az ördögnek, örökre elvesztél!' Úgy halt meg, hogy soha nem jött el egyetlen koncertemre se, anyám meg követte mindenben. A zeném részben ebből a szüleimmel folytatott küzdelemből ered, csupán lélegezni szerettem volna szabadon, büszke akartam lenni a népem örökségére. Mert egy dolog a külső hódítók elleni harc, bátran szembeszállsz az ellenséggel, de részemről az igazán gyötrelmes csatát a családommal vívtam – az apádat mégsem lőheted le."

Boine legújabb lemeze, az Idjagiedas tavalyelőtt jött ki. Régi társai közül szerepel rajta a perui Carlos Zamata Quispe és a basszusgitáros-programozó Svein Schultz is, de ez szinte lényegtelen, annyi az új név és annyi az új hangszer (többek közt egy csomó afrikai: mbira, gimbri, kora). Ami pedig a fül dolga, az megint csak reveláció, hiszen az eddigiekre Boine most rátett egy befelé forduló lapáttal, életműve legintimebb albumát alkotva meg. Mely egymásba olvasztja az Északi-sarkvidéket Afrikával, az ősi lapp tradíciót a naprakész elektronikával, a szenvedélyt az elfojtással, s miközben megtáncoltatja a természeti erőket, Boine sötétlő démonjaihoz is megindítóan szól. Adott hát minden ok, hogy egy feledhetetlenül mágikus koncertre számíthassunk.

(2008. május 11. 19:30 - Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - Mari Boine (Norvégia) és a Tinariwen (Mali) Zenekar koncertje; km.: Mari Boine (ének), Svein Schultz (basszusgitár), Gunnar Augland (dob), Ole Jorn Myklebust (trombita), Juan Carlos Zamata Quispe (hegedű, furulya, charango), Georg Buljo (gitár); Tinariwen (tagjai: Ibrahim Ag Alhibib, Abdallah Ag Lamida, Elaga Ag Hamid, Alhassane Ag Touhami, Abdallah Ag Alhousseyni/ének, gitár, Said Ag Ayad/ének, ütőhangszerek)

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Rosszkedvű? – Vígjátékok karantén idejére

Nem a valóság elől menekülünk, egyszerűen csak szeretnénk egy kicsit jobban érezni magunkat. Ezért nézünk vígjátékokat és ezért ajánljuk őket. Szubjektív filmajánlónkban az HBO Go klasszikus és közelmúltbeli vígjátékaiból válogattunk.
Klasszikus

Elhunyt Krzysztof Penderecki lengyel zeneszerző

Nyolcvanhat éves korában, hosszú és súlyos betegség után vasárnap elhunyt Krzysztof Penderecki neves lengyel zeneszerző, a kortárs zene kiemelkedő alakja - közölte a lengyel sajtó.
Plusz

Hatezer műsort tesz közzé ingyenesen az MTVA

A NAVA, a Rádióarchívum és az M3 is ingyenessé tette tartalmainak egy részét, hogy komolyzene, hangoskönyvek, tévéfilmek és sorozatok által biztosítsák az igényes otthoni szórakozást.
Színház

Molnár Piroska: „A színházak nem köthetnek ki végleg az online térben”

A Kossuth-díjas színművész, a Nemzet Színésze azt mondja, hogy most is minden nap körbetelefonálják egymást Pogány Judittal és Csomós Marival, ki hogy van. Bizakodnak. Molnár Piroska arról is beszél, hogy ez a rendkívüli helyzet komoly lelki és szellemi erőpróba is, egy mentális maraton, ezért óvatosan kell bánnunk az energiáinkkal. Ő türelmes, de azért már nagyon hiányoznak neki a kollégák.
Színház

A Színházi világnapon indult az Ülj mellém! beszélgetéssorozat

A kultúra és a sport tehetségeit ülteti egy asztal mellé Fodor Annamária színművész és a Molnár Andrea táncművész új online beszélgetéssorozata. Az Ülj mellém! első adásában Udvaros Dorottya, Miklós Edit és Bercsényi Péter beszélgetnek. 

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World videó

A járvány alatt is dolgozókért szól a Neked írom a dalt különleges verziója - Videó!

A dal szerzője, Presser Gábor mellett olyan művészek énekelnek együtt, mint Zorán vagy Charlie - összesen negyvenhárman köszönik meg az egészségügyiben vagy kereskedelemben dolgozók és a tanárok munkáját.
Jazz/World fonó

Elitcsapatban Lajkó Félix a VOLOSI közös lemeze

Egyetlen magyar kiadású albumként az elmúlt öt év legjobb ötven lemeze közé került Lajkó Félix & VOLOSI közös lemeze a világ legelismertebb világzenei szaklapja, a londoni székhelyű SONGLINES listáján.
Jazz/World online közvetítés

„A zene lelki táplálék” – Erkélykoncertek a Hagyományok Házában minden délben

A Hagyományok Háza minden délben koncertsorozattal jelentkezik a Corvin téri székházának teraszáról. Az eseménysorozat április 22-éig a Hagyományok Háza Facebook oldalán követhető.
Jazz/World magazin

A Hungarian FolkEmbassy & Barátai népzenével és régizenével a magyar–lengyel barátságról

A magyar-lengyel barátság napján, március 23-án látott napvilágot a Hungarian FolkEmbassy & Barátai új lemeze, amelyet Budapesten és Varsóban vettek fel 2019 telén.
Jazz/World gyász

Elhunyt Manu Dibango jazz-szaxofonos

A fúziós jazz legendás alakjának halálát az új koronavírushoz köthető tüdőgyulladás okozta. 86 éves volt.