Jazz/World

"Semmik vagyunk"

Kettőt egy csapásra! Különleges élmény vár a világzene rajongóira: május 11-én a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben a műfaj két olyan rendkívüli csillagát láthatja, mint a norvégiai Mari Boine és a mali Tinariwen.

Európa legészakibb csücskében, a Skandináv-félsziget középső és a sarkkörön túl eső területén, illetve a Kola-félszigeten élnek finnugor nyelvrokonaink, a lappok. Úgy hetven-nyolcvanezren talán – Norvégia, Svédország, Finnország és Oroszország azon részén, ahol a madár sem jár.

Lappnak lenni mindig is annyit jelentett, hogy kőkeményen küzdeni. Az áldatlan természettel, a faggyal, a könyörtelen kereskedőkkel, a kíméletlenül adóztató uralkodókkal, s nem utolsó sorban – a XI. századtól – a keresztény hittérítőkkel. A lappok soha nem alkottak önálló államot, és nemzeti öntudatuk csak a XX. század második felében erősödött meg annyira, hogy olyan politikai és kulturális szervezeteket alkossanak, mint az 1953-ban induló Lapp Konferenciák, az 1956-ban alapított Lapp Tanács vagy az 1974-től működő Lapp Intézet. Mára parlamenti képviselettel, rádióműsorokkal és folyóiratokkal rendelkeznek, ami pedig a zenei kultúrájukat illeti, nem kisebb csillaggal büszkélkedhetnek, mint Mari Boine.

"Először nem számi nyelven kezdtem énekelni – mesélte Boine a Magyar Narancsnak. – Mindig is énekes akartam lenni, de eleinte menekültem a számi kultúrától. Nehéz ezt manapság elhinni, de hát akkoriban azt nevelték belénk, hogy a kultúránk a semmivel egyenlő. Nem csoda, hogy az emberek szabadulni akartak tőle, norvégok akartak lenni. Kezdetben tehát norvégül, angolul énekeltünk főleg a társadalmi modellt bíráló radikális politikai dalokat, egy kicsit Bob Dylan módjára. Egy idő után aztán felmerült a kérdés: miért nem énekelsz a saját nyelveden? Először más számi együttesek dalait énekeltem maroknyi helyi közönség előtt, aztán megírtam az első dalszövegemet John Lennon Working Class Herójára arról, a norvég iskolákban hogyan nevelik bele a számi gyerekekbe a saját kultúrájuk megvetését. Onnantól kezdve szinte maguktól jöttek a dalok."

Boine karrierje – egy színházi előadásnak köszönhetően – a nyolcvanas évek végén szökkent szárba. A Számi Színház 1988-ban egy előadást épített a dalaira, és megfelelő anyagi keretet biztosított, hogy felállítson hozzá egy zenekart. Így született meg a Mari Boine Band, melynek egyik-másik kulcsfigurája a mai napig mellette van. 1989-ben Gula Gula címmel készítették első albumukat, melyre Peter Gabriel nemzetközi rangú és terjesztésű kiadója, a Real World azonnal lecsapott. Debütálásával Boine egy csapásra a világzene egyik legkeresettebb – és a számi kultúra számomra legátszellemültebb – előadója lett. Amit művel, mégsem pusztán a feltámadt tradíció. Mert bár énekéből kitűnnek a szavak variálásán-ismétlésén, illetve a dallam és szöveg egységén alapuló joik énekmód jegyei, messze bonyolultabb látásmód az övé. Belefér a dzsessz és a rock; belefér, hogy keresztény dallamok ősi számi ritmusokkal párosuljanak, nem beszélve az afrikai népzenék befolyásáról. Az első olyan lemeze, ami mindezeken túl fajsúlyos elektronikával is tüntetett, a '94-es Leahkastin volt: a méltán népszerű skandináviai világzene éppoly megkerülhetetlen alkotása, mint a finn Värttinätől az Aitara, a svéd Hedningarnától a Trä vagy a Garmarnától a Vedergällningen. Ez a lemez már nemcsak azt tanúsítja, hogy Boine képes megszólítani a hegyeket, a folyókat, a növényeket és az állatokat, hanem azt is, hogy azok visszaválaszolnak neki.

2002-es Eight Seasons című albumán tovább erősödött az elektronika szerepe, de ezt a lemezt még inkább emlékezetesebbé tette az az izzó transz, ami a közreműködő Jan Garbarek szaxofonjából dől. A békesség kedvéért időközben Boine afrikai djembékre cserélte számi sámándobjait, persze az előítéletek leküzdéséhez ez igen kevés.

"Generációról generációra folyt az agymosás – mondta tavaly a Magyar Narancsnak –, úgy nőttem fel, hogy az őseim kultúrája, a múltunk, a vallásunk semmit sem ér. Az apám is ezt a ’semmik vagyunk’-ot hajtogatta folyvást. Hatalmas szégyenérzet munkált bennem, rendes, keresztény norvéggé akartam válni. A tanárképző főiskoláig meg se fordult a fejemben, hogy én valaha számiul fogok énekelni, vagy hogy egyáltalán éneklésre adom a fejem. Addig csak zsoltárokat énekeltem a templomban, a családban tilos volt minden egyéb ének vagy tánc. Az egész sámánhagyományt próbálták teljesen eltörölni, a népi gyógyászatban maradt meg talán valamennyi a gyakorlati oldalából.

Amikor az apám meghallotta, hogy mit csinálok, rögtön kihirdette: 'Eladtad a lelked az ördögnek, örökre elvesztél!' Úgy halt meg, hogy soha nem jött el egyetlen koncertemre se, anyám meg követte mindenben. A zeném részben ebből a szüleimmel folytatott küzdelemből ered, csupán lélegezni szerettem volna szabadon, büszke akartam lenni a népem örökségére. Mert egy dolog a külső hódítók elleni harc, bátran szembeszállsz az ellenséggel, de részemről az igazán gyötrelmes csatát a családommal vívtam – az apádat mégsem lőheted le."

Boine legújabb lemeze, az Idjagiedas tavalyelőtt jött ki. Régi társai közül szerepel rajta a perui Carlos Zamata Quispe és a basszusgitáros-programozó Svein Schultz is, de ez szinte lényegtelen, annyi az új név és annyi az új hangszer (többek közt egy csomó afrikai: mbira, gimbri, kora). Ami pedig a fül dolga, az megint csak reveláció, hiszen az eddigiekre Boine most rátett egy befelé forduló lapáttal, életműve legintimebb albumát alkotva meg. Mely egymásba olvasztja az Északi-sarkvidéket Afrikával, az ősi lapp tradíciót a naprakész elektronikával, a szenvedélyt az elfojtással, s miközben megtáncoltatja a természeti erőket, Boine sötétlő démonjaihoz is megindítóan szól. Adott hát minden ok, hogy egy feledhetetlenül mágikus koncertre számíthassunk.

(2008. május 11. 19:30 - Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - Mari Boine (Norvégia) és a Tinariwen (Mali) Zenekar koncertje; km.: Mari Boine (ének), Svein Schultz (basszusgitár), Gunnar Augland (dob), Ole Jorn Myklebust (trombita), Juan Carlos Zamata Quispe (hegedű, furulya, charango), Georg Buljo (gitár); Tinariwen (tagjai: Ibrahim Ag Alhibib, Abdallah Ag Lamida, Elaga Ag Hamid, Alhassane Ag Touhami, Abdallah Ag Alhousseyni/ének, gitár, Said Ag Ayad/ének, ütőhangszerek)

Programkereső

Legnépszerűbb

Jazz/World

Elhunyt Balázs Fecó

Életének 70. évében elhunyt Balázs Fecó énekes, zenész, zeneszerző – közölte a hírt a család nevében Várkonyi Attila, a Retro Rádió műsorvezetője.
Színház

Birtoksértő magatartás miatt tett feljelentést Novák Emil és Szarka Gábor

Eljárást kezdeményezett Novák Emil, az SZFE rektorhelyettese és Szarka Gábor kancellár az egyetem Hallgatói Önkormányzatának elnöke ellen – ezt maga Csernai Mihály osztotta meg Facebookon, hozzátéve, hogy „a dolog több szempontból pikáns”.
Klasszikus

Egy nap Beethovennel – Élő közvetítés a Concerto Budapesttel

Beethoven születésének 250. évfordulója alkalmából a zeneszerző művei szólalnak meg a Concerto Budapest előadásában szombaton a Zeneakadémián, a három hangversenyt online követheti a közönség.
Színház

Máraival folytatódik a VígSTREAMház

A padlás 999. előadása után a Vígszínház Márai Sándorhoz fordul és Hegedűs D. Géza felejthetetlen monodrámáját közvetíti.
Színház

Jogsértő lett volna a félév semmissé tétele, de segít Vidnyánszkynak az éj leple alatt kiadott kormányrendelet

Hiába állítják az SZFE hallgatói, hogy az egyeztetés nélkül kinevezett kuratóriumnak nem áll jogában felfüggeszteni az oktatást, Vidnyánszkyék könnyedén megtehetik ezt a kormány friss rendeletének segítségével.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World interjú

Azt követik, amit Debussy követett – Páros interjú Harcsa Veronikával és Razvaljajeva Anasztáziával

Egy hárfaművész, egy jazzénekes és elektronikus művész – nem szokványos felállás Debussy zenéjéhez. Új lemezük apropóján Harcsa Veronikával és Razvaljajeva Anasztáziával beszélgettünk. Mit tanultak egymástól, mennyiben járnak különböző és párhuzamos ösvényeken?
Jazz/World lemezajánló

Az LGT legjobb számai „csíkosítva” – Itt a Csík Zenekar új lemeze

A Locomotiv GT előtt tiszteleg A dal a miénk című új lemezével a Csík Zenekar. A rockszámok népzenei ihletésű átdolgozásairól is ismert együttes friss albumán közreműködött Presser Gábor, Karácsony János és Kovács Kati.
Jazz/World gyász

Elhunyt Balázs Fecó

Életének 70. évében elhunyt Balázs Fecó énekes, zenész, zeneszerző – közölte a hírt a család nevében Várkonyi Attila, a Retro Rádió műsorvezetője.
Jazz/World hír

Lukács Miklósé az év jazzalbuma

A MagyarJazz.hu szakmai szavazatok alapján ismerte el az év legjobb jazzelőadóit és lemezeit. A legjobb zenekar a Modern Art Orchestra, a legjobb énekesek Winand Gábor és Hajdu Klára.
Jazz/World lemezajánló

Debussy a klasszikus címkéje nélkül

Megjelent Harcsa Veronika, Razvaljajeva Anasztázia és Fenyvesi Márton első közös lemeze, amelyen Debussy-dalok hallhatók modern és izgalmas köntösben, úgy, ahogy még biztosan nem találkoztunk velük. Hiányzik az a hang, amit ez a megjelenés képvisel.