Serge Gainsbourg (ejtsük gánzburgnak), közel hatszáz dal hírhedt szerzője, a francia sanzon legjelentősebb megújítója, Lucien Ginsburg néven látta meg a napvilágot. A franciásabban hangzó nevet felvevő szerzőt kissé kiszámíthatatlan interjú alany volt. Megesett, hogy ittasan jelent meg a stúdióban, és a mellette ülő Whitney Houstonnak félreérthetetlen ajánlatot tett - a kedves Marilou Sous la Neige szerzőjéről ezt nem is feltételeznénk - angolul. A riporter azt hitte rosszul hallja, amit Gainsbourg mond (I want to fuck you), ezért rákérdezett, mire Gainsbourg még hangosabban megismételte az inkriminált mondatot, kérdően nézve a mellette ülő amerikai sztárra.

Gainsbourg, saját bevallása szerint, az alkohol, nők és a Gitane aranyháromszögében élte le életét. Ő is, mint Alain Delon, napi két doboz mezítlábas Gitane-t szívott el. Aki szívott már a légiós cigiből - én magam egy óráig köhögtem, amikor először próbáltam, s majdnem orvost hívtak hozzám -, az tudja, hogy ez nem akármilyen mennyiség. 

Gainsbourg mindig tudott meglepetést okozni riportereknek: egy interjúban arról beszélt, hogy szerinte a Titanic a zsidók miatt süllyedt el. Amikor az őt kérdező érdeklődött, ezt hogy érti, kifejtette: úgy tudom, valami Iceberg (angolul ugyebár jéghegy) tehet róla. És ha Iceberg, akkor csak zsidó lehet.

Egyik legbotrányosabb szerzeménye amúgy a Nazi rock volt. Ennek a kellemes kis rock and roll számnak elég kellemetlen szövege van. Gainsbourg a legkülönbözőbb stílusokban komponált, ezért is volt olyan megtermékenyítő a hatása (a Marilou reggae-t akár a mai francia pop legismertebb kozmopolita sztárja, Gainsbourg legközelebbi mai rokona, Manu Chao is szerezhette volna, írt klasszikus sanzont is, rockot is, a kubai ritmusok is hatottak rá, és ő vezette be a francia könnyűzenébe a rap-et).

Az egyik legnagyobb botrányába a lányát, a legnagyobb francia színésznővé érő Charlotte-ot is belekeverte (nem csodálkozhatunk ezek után, hogy Serge és Jane Birkin színésznő lánya elvállata Lars von Trier Nimfomániás című filmjének főszerepét). A Lemon Incest című szám klipjében a még gyerek lánya - egy szál ingben - játszza el az apa szeretőjét (szerencsére Serge az Oh, baby-t olyan fejjel mondja, hogy nem lehet nem röhögni ezen a botrányosnak szánt művön).

Gainsbourg kedvelte a szójátékokat: Quand Gainsbarre se bourre, Gainsbourg se barre, mondta magáról, vagyis, amikor Amikor Gainsbarre beiszik, eltűnik Gainsbourg. Meg volt győződve arról, hogy két énje van, és hogy a rosszabbik én, Gainsbarre fog felülkerekedni. Többé-kevésbé ez is történt: elég durva életmódját sem a szíve, sem a szerettei nem bírták sokáig.

Amúgy, végezetül, nem árt tisztázni, a leghíresebb Gainsbourg szám címe nem az, hogy Je t'aime, hanem az, hogy Je t'aime... moi non plus (Szeretlek... én sem téged), és ha ezt tudjuk, akkor már nem is lehetünk annyira biztosak abban, hogy ez minden idők legnagyobb erotikus sláger - bár kétségtelen, a hetvenes években sok gyermek fogantatásában szerepe volt. Ez az egyetlen eset tehát, amikor azt mondhatjuk: még szerencse, hogy olyan kevesen tudnak nálunk franciául.