Jazz/World

Sikeresen debütáló Táncírók

2008.10.31. 00:00
Ajánlom
A Táncírók 2008 című produkció egy azonos című alkotói pályázat eredményét foglalta össze, melyet azzal a céllal hirdetett meg az Ifjú Szívek Magyar Táncegyüttes vezetősége, hogy a fiatal szlovákiai magyar koreográfusokat új alkotások elkészítésére ösztönözze.

Kilenc alkotó kapott lehetőséget, hogy koreográfiát készítsen a hivatásos együttesben. A kész alkotásokból Hégli Dusan művészeti vezető által szerkesztett Táncírók 2008 című önálló est október 17-én került bemutatásra az Ifjú Szivek színháztermében, majd október 18-án, Oroszváron ismét megtekinthette azt a Felvidéki Néptáncantológia közönsége.

Október 17., 13:00, az Ifjú Szívek színházterme: kosztümös főpróba. Az újonnan fölszerelt színházterem és egy vadonatúj műsor próbája. Maroknyi közönség tapsolja meg az egyes produkciókat. Ahogy előrehaladunk az időben, egyre hangosabbak és hálásabbak a tapsok, egyre feledhetőbb az előadás próbajellege. Finom átvezetés az esti nagyelőadásra. Még néhány utolsó simítás a legfrissebb produkción. Aztán mindegyik alkotó szépen és kellemesen fájón útjára engedi a munkáját.

Október 17., 19:00, a bemutatót este feszült várakozás előzi meg. Hégli Dusan bevezetőjében arra hívja fel a figyelmet, hogy sokszor és sokan hajlamosak elfelejteni, hogy egy-egy művészi produktum létrejötte bizony nem kevés pénzbe kerül, amelyet ebben az esetben természetesen az Ifjú Szívek biztosított. Az alkotók számára ez nem volt annyira természetes, megszokták már, hogy az amatőr közösségeikben dolgozva számtalanszor csak a lehetőségért cserébe fektetnek sokszor sziszifuszi munkát a közösbe. Most kipróbálhatták magukat egy jól fölszerelt, fény- és hangtechnikával ellátott színházterem és a legfeljebb hat párban meghatározott kamaraméret kereteiben, az Ifjú Szívek Magyar Táncegyüttes profi közegében. Mindannyiuk számára érdekes kirándulás volt, még akkor is, ha a legtöbb alkotó a tánckar tagjai közül került ki. Táncosként, végrehajtóként ugyanis egészen más kihívásokkal küzd meg az ember nap mint nap, és a színpadi teljesség átlátása, átgondolása, megalkotása tőle kívül álló feladat, amellyel csak az instrukciók szintjén szükséges foglalkoznia. A gyakorlat persze az – legalábbis az Ifjú Szívek berkeiben –, hogy csaknem mindegyikük oktatói vagy együttesvezetői feladatot is teljesít úgymond civilben. Vajon ez-e az oka, vagy az Ifjú Szívek Magyar Táncegyüttesnek tudatosított jelentőségnek, vagy a bravúrosnál bravúrosabb, a szakmai közönség csaknem minden tagja elismerését elnyerő műsorain lemérhető egyedi műhelymunkájának, egyáltalán a Szívekben tapasztalható ihletett közegnek köszönhető-e, de az előadás mindenesetre kiválóra vizsgázott. Mind a szélesebb műkedvelő közönség, mind a szűkebb szakmai közönség berkeiben osztatlan sikert aratott.

Olyan előadást láthattunk, amelyben a jó értelemben vett rutinosság, az új bemutatót belengő izgatott lelkesedés és a Szivektől már megszokott mindenkor stílusos, hiteles előadásmód bontatlan egészet alkotott. Ahol felhőtlen szórakozás, virtuskodás, líra és játékosság oly észrevétlen követte egymást, ahogy az egy jól szerkesztett előadás alkalmával a nézőt képes órákon át fogva tartani. Ahol a kiváló muzsikusok egy-egy táncos produkció közt előadott remekbeszabott koncertdarabok szerves részévé tudtak válni a produkció egészének. És amelyben némelyütt valódi gyöngyszemek csillantak föl. Nehéz választani. Két produkciót mégis ki kell emelnem.

A Nyolc szlovák népdal című leánytánccal az együttes művészeti asszisztense, a dunaszerdahelyi születésű Lépes Anikó mutatkozott be koreográfusként, nem az első alkalommal. A várhatónál azonban még magasabb fokon teljesített. Igaz, ehhez nagyon jó támpontul szolgáltak a Bartók Béla szlovákiai gyűjtéséből származó csodaszép dalok, amelyeket a leánykar mégoly csodálatosan, sallangmentesen, egyszerűségében lenyűgöző hangvétellel szólaltatott meg. A lírai kapuzót tiszta, derűs karikatánc vezette át a tételt lezáró vidám leánymulatságba, amely sűrített megfogalmazásával csattanóként zárta a produkciót. Sokaknak hiányérzetük támadt a fokozás ilyetén megoldása láttán, másokkal ellenkezőleg épphogy izgalmasan frappánsnak éreztük a produkciót. A lánykar tiszta és alázatos előadásmódja, a kosztümök jelzésértékű sokfélesége, a sejtelmes megvilágításból fokozatosan előtűnő leány- és menyecskearcok üdesége és a mindezt megkoronázó remekül eltáncolt šatkový oly módon teljesítette ki az ifjú koreográfus hölgy munkáját, hogy az az előadás egyik legfelejthetetlenebb produkciójává tette.

A szintén dunaszerdahelyi Oláh Attila szintén kitaposott koreográfusi útjának bizonyosan egyik emlékezetes mérföldkövéhez érkezett meg az "Olyat vágok háromfele..." című táncfüzérével. A koreográfus a Kárpát-medencei táncok eszközkezelési technikáiból válogatott és rendelte azokat egymás mellé, mind tánckompozíciós, mind zenei értelemben tetszetős arányérzékkel. Biztos egyensúllyal vonultatta föl a kanásztánctól kezdődően a szlovák odzemokon és cigánybotolón át az eszközkezelés szempontjából a legfejlettebb pásztorbotolóig a virtuózabbnál virtuózabb férfitáncokat. És ugyanígy a még annál is változatosabb tánczenéket – botot, söprűt, fokost nem kímélve, a kellő pillanatokban ötletességét, humorát is megcsillantva. A színpadi teret kiválóan kezelő, a szólisztikus részeket a többszereplős szólamokkal kiválóan variáló koreográfus komponálásának csúcspontja a cigánybotoló során megcsillantott saját interpretációjú bravúrja, amikoris saját táncát kíséri a nem mellesleg lélegzetelállítóan előadott bot alá való nótával, illetve a cigánybotolóban kódolt drámaiság könnyed kibontásával. Az ilyen alkotások létrejöttéhez általában kevés a tapasztalat és a mesterségbeli tudás, kell hozzá az a bizonyos szikra is.

E két, engem leginkább megérintő koreográfia mellett még jó néhány példaértékű alkotást láthatott az est közönsége. Ezt a 17-i bemutatót jelenlétével megtisztelő Novák Ferenc, a Honvéd Táncszínház művészeti vezetője méltató szavai is megerősítették, amelyekkel másnap a Felvidéki Néptáncantológia szakmai közönségét és résztvevőit az előadás mindenképpeni megtekintésére invitálta, mondván, kitűnő példákat fognak látni.

(A fotókat Minczinger Klára készítette.)

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Hiába fest jobban Szűz Mária a restaurálás után, a tulajdonos reklamál

Ez már nem az, akit ismert és szeretett, állítja, miután egy restaurátor szebb küllemet varázsolt a szobrának. Akár bíróság elé is kerülhet az ügy. Inverz „bundás Krisztus”-eset Lengyelországból.
Plusz

Ezek a 75 éves David Gilmour kedvenc Pink Floyd-dalai

Ma ünnepli 75. születésnapját David Gilmour, a Pink Floyd szólógitárosa, aki egyébként a basszusgitártól a billentyűkön át a szaxofonig számos hangszeren játszik, mégis karakteres húrhajlításairól, összetéveszthetetlen soundjáról és kitartott hangjairól ismerünk.
Színház

Upor László beszélgetéssorozatot indít az eTrafón

Véget ért a Trafó TudásTrambulin sorozata, a nézők azonban nem maradnak online műsor nélkül: március 10-én indul a Világhazafiak, amelyben Upor László olyan magyarokkal beszélget, akiket bár számos alkalommal láthatunk Magyarországon, külföldön is jelentős sikereket értek el.
Vizuál

90 év után bukkant fel a magyar származású Amrita Sher-Gil festménye

Az indiai Frida Kahlóként is emlegetett magyar származású festőnő portréja akár a 2,8 millió dolláros (849 millió forint) leütési árat is elérheti a Christie's aukciósház árverésén.
Vizuál

Elszakadás a dogmáktól – Nagy Ágnes állatszobrai bevették Velencét

Nagy Ágnes szobrai egy év leforgása alatt utaztak már repülőn az Egyesült Államokba, hajóztak a Canal Grandén és a velencei lagúnákban. Februárban a pandémia után újranyíló Velencében mutatkoztak be a patinás Albrizi-Capello palotában.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World felhívás

Küldd el saját műalkotásod, és szerepelj Csukás István-videoklipben!

Csukás István 85 éve, április 2-án született és tavaly február 24-én hunyt el. Személyének, alkotásainak, életművének tiszteletére e két időpont közötti hónapban a Bettika duóval közösen alkotói felhívást tesz közzé a Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpont – ezúttal felnőtteknek!
Jazz/World interjú

A zene szép, komoly játék – interjú Dresch Mihállyal

Traktoron nem szól a blues, de a csendben előjön az ének. Dresch Mihályt többszörösen díjazta a Fonó közönsége, ez alkalommal beszélgettünk vele. Arról, hogy mit jelent a népzene, és miben osztozik a jazzel, és arról, hogy miért férhet meg több dudás egy csárdában.
Jazz/World klippremier

Klippremier: „Árkon-bokron” átívelő dal a Shinterztől WaTáig

Egy angolszász király által építtetett földsánc ihlette a Shinterz zenekar Varga Tamás WaTa-val közös remixét, a Dyke-ot. A trió már biztosan ott lesz idén a Művészetek Völgyében.
Jazz/World klippremier

Rózsák között ébredt egy szakállas bácsi

És nem is csak rózsákból állt az ágya, hanem mindenféle virágból. Lenyűgöző klip készült Pátkai Rozina új dalához.
Jazz/World hír

Dresch Mihály az idei Fonó-díjak nagy nyertese

Vasárnap este az online térben nézhette meg a közönség az első Fonó-díj átadóját. Tizenegy kategóriában osztották ki a díjakat a legjobbnak ítélt művészeknek, lemezeknek és programsorozatoknak, valamint átadtak egy életműdíjat is, amelyet a közönség szavazatai alapján Dresch Mihálynak ítélt oda a zsűri.