Jazz/World

Snétberger Ferenc: "Berlin nekem a második otthonom"

Az 1988 óta Berlinben élő Liszt-díjas gitárművész annyira beleszeretett egy régi Gibson Super 400 elektromos gitár hangjába, hogy a közeljövőben olyan lemezanyagot készül felvenni, amilyet korábban még soha: triójával elektromos kamarajazzt játszik rajta. INTERJÚ

Bár a felsőörsi Snétberger Zenei Tehetség Központ második évfolyamának jelenlegi diákjai még bőszen a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében megrendezendő április hatodiki, Thália Színházbeli zárókoncertre készülnek, már javában zajlanak a felvételik a következőre.

- Szakmai vezetéseddel 2011 nyara óta működik Felsőörsön az a tehetséggondozó intézet, amelyben neves hazai zenész-tanárok (László Attila, Rozsnyói Péter, Oláh Tzumo Árpád, Barcza-Horváth Attila, Bacsó Kristóf, Lamm Dávid, Lantos Zoltán, Farkas Rózsa) és vendégelőadók (Roby Lakatos, David Friedman, Peter Weniger, Paolo Vinaccia) segítik a 12-20 év közti roma fiatalokat képességeik kibontakoztatásában. Közel két év távlatából hogy látod: volt értelme belevágni?

- Persze, nagyon is. Ez az álom régóta elkísér, hisz a kilencvenes években Berlinben egyszer már indítottam hasonló szellemű iskolát a tehetséges roma gyerekek felkarolására. Öt-hat éven át, amíg az állam támogatta, az intézmény prosperált, aztán pénzhiány miatt kénytelen voltam bezárni. A felsőörsi iskola a berlini kezdeményezésnek egyfajta folytatása. S már az eddigi tapasztalatok alapján is látható, hogy a gyerekek milyen mértékű fejlődésen mentek keresztül ebben az inspiráló környezetben. A fellépéseik pedig fényesen igazolják, hogy a projekt egyik célja - a központban színpadképes, együttes muzsikálásra nyitott zenészek nevelődjenek - teljes mértékben megvalósult. És remek az arány. Általában hatvan fiatalt veszünk fel, mindig van némi lemorzsolódás - honvágy, lemondás, ilyesmi -, de abból az 55-ből, aki végigcsinálja a kurzust, 10-15 kifejezetten tehetséges.

- S mi lesz velük, miután végeznek? Amikor az iskola már elengedi a kezüket?

- A mostani évfolyamban külön osztályt hoztunk létre a tehetséges gyerekek számára. A három tavaszi, hat nyári és három őszi tanítási hét alatt azért kiderül, hogy kik azok, akik közülük tényleg komolyan gondolják, akik tényleg erre a pályára készülnek. Nekik a továbbiakban is próbálunk segíteni, ahol csak tudunk. Ha kell, magam személyesen. Van amúgy köztük olyan, aki diákként érkezett, és ma már maga is tanít. Szeretném, ha minél többen maradnának, hisz ők tapasztalatból tudják, miről szól ez az iskola.

- A felsőörsi intézményben évente 12 héten át tart a tanítás. A maradék 40-ben mi történik ott? Gazdaságilag megáll a lábán?

- Egyelőre nehezebben. A tanításon kívüli időszakokban muszáj kiadnunk az épületet, hogy biztosítsuk a fenntartását. Szerencsére az adottságok jók, csendes völgyben fekszik, így kiválóan alkalmas esküvőkre, workshopokra, rendezvényekre. Persze, a válsággal mi is küszködünk, de úgy érzem, egyelőre hozzuk a terveket.

- Az első évfolyam legjobbjaival tavaly a Művészetek Palotájában adtatok nagy sikerű koncertet. Most április 6-án a Thália Színházban szerveztek hasonlót. Ez is a tanterv része?

- Abszolút. Felsőörsön a gyerekek minden este zenélnek, hisz az oktatás fontos részét jelenti a zenekari gyakorlat. Sokan korábban kizárólag szólóban vagy duóban játszottak, meg kell tanulniuk, milyen az, amikor többen vannak egyszerre a színpadon. Az idei március arról szól, hogy készülünk a Tháliára. Érdekesség, hogy ezúttal számos tanár fellép velük, hogy egyfajta biztonságérzetet adjanak nekik. Eléggé izgulok, milyen lesz. Gondolom, ők még jobban.

- Az iskola mellett értelemszerűen sokat koncertezel. Főként szólóban és duóban. Például Bobby McFerrinnel és Markus Stockhausennel. Vagy Richard Bonával, akivel épp a Thália Színházbeli növendékkoncert előtti napon lépsz fel a Művészetek Palotájában, szintén a BTF keretében. Miként jönnek létre ezek a közös produkciók?

- Általában kölcsönös szimpátia alapján. Richard Bonával három éve már játszottam, akkor trióban, most viszont csak ketten leszünk a színpadon. Ennek azért is örülök, mert emlékeim szerint még sosem léptem fel basszusgitárossal duóban. Bobby McFerrinnel pedig 2005-ben a Veszprémi Ünnepi Játékokon ismerkedtem meg, ahol mindketten adtunk koncertet, és az eseményt szervező Mészáros Zoltán vetette fel, hogyha van kedvünk, zenéljünk együtt is. Bobby bejött a próbánkra, kicsit gitároztam neki, bólogatott, aztán elment. A koncertje végén pedig felhívott a színpadra, és mindenféle próba vagy előzetes megbeszélés nélkül elkezdtünk muzsikálni. Nagy megtiszteltetés, hogy azóta annyiszor hívott újra. A triómmal is.

- Az a triód még mindig létezik?

- Elvben igen. Csak hát az utazási költségek miatt nagyon megnehezedett az élet. A bőgős Arild Andersen és az ütőhangszeres Paolo Vinaccia egyaránt Norvégiában él, én meg Berlinben. Fesztiválokra általában még el tudunk menni, de kisebb koncertekre már nem. De hát most ilyen időszakot élünk.

- Az elmúlt harminc évben szinte kizárólag akusztikus gitáron játszottál. Úgy hallom, nemrég mégis vettél egy nagytestű vintage Gibson Super 400-ast. Csak nem készülsz lényegi irányváltásra a pályádon?

- Nem hiszem. De tény, teljesen beleszerettem ennek a régi elektromos gitárnak a hangjába. Annyira, hogy muszáj vele lemezt készítenem. Olyan lesz, amit eddig még nem csináltam: elektromos kamarajazz. Pedig a nyolcvanas évek legelején mind a két stílust játszottam. Aztán a Trio Stendhaltól kezdve a klasszikus gitár lett a hangszerem, de otthon azért napi szinten veszek kezembe elektromost. Főleg amikor a dobos fiammal örömzenélünk. Nagyon jó vele gyakorolni, sokat segít a ritmikában. Amióta amúgy a Super 400-as megvan, mást sem csinálok otthon, csak rakom össze a számokat. Fiatal koromban rengeteget hallgattam Wes Montgomeryt. Az ő zenei világa lesz az irányadó.

- 1988 óta élsz Berlinben. Fel sem merül, hogy egyszer haza gyere?

- Játszani szívesen, de amúgy Berlin nekem a második otthonom. Roppant dinamikus város, folyamatosan fejlődik, megújul, szinte hónapról hónapra érzékelhető a változás. Igazi európai kulturális központ, rengeteg művésszel. És teljességgel multikulturális és toleráns, ami nekem nagyon tetszik. Berlinben szerintem az a jó, hogy ott mindenki megtalálja azt, amit keres.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Plusz

Megválasztották a Nemzet Művészeit

Nyolcan nyerték el idén az egyik legrangosabb magyarországi művészeti elismerésnek számító Nemzet Művésze díjat, amelyet kedden adtak át Budapesten, a Magyar Művészeti Akadémia székházában, a Pesti Vigadóban.
Klasszikus

Ifjú muzsikusokat díjaztak Cziffra György születésnapján

Ünnepi koncertet adott Balázs János Kossuth-díjas zongoraművész november 5-én. A hangverseny alkalmából átadták a Cziffra Fesztivál két díját: az Ifjú Tehetség díjat és az Innovatív Zenei Projekt díjat.
Színház

Borsi-Balogh Máté: Ha azt érzem, nem szeret a közönség, egy kicsit bele tudok halni

A Junior Prima Díjas színművésszel a Galilei élete című előadás kapcsán beszélgettünk szakmai életútjáról, a meggyőződések és az érdekek furcsa viszonyáról, a világ megváltoztathatóságáról, de szóba került az is, vajon miért szoronganak annyira a fiatal generációk.
Zenés színház

Az ellentmondásokban rejlő erő – Tulassay Ádám az Operaház új Requiem-produkciójáról

Verdi Requiemje egyházzenei alkotás vagy színpad nélküli opera? Mi áll a középpontjában, a halálfélelem vagy a bizakodás? Ezekre a kérdésekre is keresi a választ az OPERA új produkciója, melynek kapcsán a rendezővel, Tulassay Ádámmal beszélgettünk.
Zenés színház

Eltérő befejezéssel játssza a Turandotot a két szereposztás az Operaházban

Sümegi Eszter és Rálik Szilvia, valamint László Boldizsár és Yusif Eyvazov főszereplésével, a színpadra tíz év után visszatérő Gulyás Dénes közreműködésével viszi színre Barta Dóra Puccini Turandotját a Magyar Állami Operaházban.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Két koncertet ad Al Di Meola az Erkel Színházban

A Jazzfest Budapest által szervezett, november 9-i eseményen harminchat év után hallható újra Budapesten az Al Di Meola Electric Band, másnap pedig Mike Stern csatlakozik a gitárvirtuózhoz.
Jazz/World ajánló

Lakatos Mónika: „Az identitásunk és kultúránk érték”

November 7-én este tradicionális oláh cigány dallamok hangja tölti be a Benczúr Ház dísztermét. A Lakatos Mónika Trió a vérpezsdítő, táncra csábító dallamok mellett lírai, szívhez szóló dalokkal is várja a közönséget.
Jazz/World gyász

Elhunyt Quincy Jones

A többszörös Grammy-, Tony- és Primetime Emmy-díjas amerikai zeneszerző, producer kilencvenegy éves korában hunyt el november 3-án éjszaka Los Angelesben, szerettei körében. Quincy Jones a 20. századi popkultúra egyik legmeghatározóbb alakja volt.
Jazz/World gyász

Elhunyt Manuel „Guajiro” Mirabal, a Buena Vista Social Club legendás trombitása

A kubai zenész 91 éves volt, október 28-án hunyt el Havannában – adta hírül a Kubai Zenei Intézet. Mirabalt Kuba és a világ egyik legnagyobb hatású trombitásaként tartják számon, halála szomorú veszteség a kubai zene és kultúra számára, olvasható a közleményben.
Jazz/World interjú

„Új jazz-színtérré szeretnénk válni” – Esztergályos Máté főszerkesztő a féléves Szakcsi Rádióról

Féléves a Szakcsi Rádió. Az online zenei rádió platformjainak és az ott feltűnő művészek névsorának gazdagsága jelzi, mennyire tartalmasan telt ez az időszak. Esztergályos Máté főszerkesztővel a születésnap kapcsán a digitalizáció előnyeiről, az új célokról, valamint arról is beszélgettünk, miért jó jazzt hallgatni.