Egy tizenhárom éves, csillogó szemű fiú, akinek a klarinétjára valót a család dobta össze nagyszülőktől az unokatestvérekig. És egy világhírű gitárművész, Snétberger Ferenc, aki úgy kíséri, mintha mindig is együtt improvizáltak volna. Az ifjú klarinétos volt az első ösztöndíjas a felsőörsi Snétberger Zenei Tehetség Központban, ahol évente hatvan hátrányos helyzetű, 12-20 év közötti tehetséges roma gyerek tanulhat. Az Európában egyedülálló intézményben azóta végzett az első évfolyam, tanárok és tanítványok most közös koncertre készülnek. Snétberger Ferencet kérdeztük az elmúlt egy évről és a 150 forint hatalmáról.
- Mire ez a cikk megjelenik, már bejárták az országot, hogy tehetségeket találjanak, még Szlovákia területére is szerveztek meghallgatásokat. Emlékszem, alig másfél éve, az első évfolyam budapesti felvételijén figyeltem az arcát. És olyan izgalmat láttam rajta, mintha csak Önnek kéne vizsgáznia.
- Igen, szerintem még náluk is jobban izgulok, mert pontosan tudom, mit jelent kitörni a szegénységből. Nagycsaládból jöttem, nehéz körülmények közül. Heten laktunk másfél szobában. Az apám nappal dolgozott, este gitározott. Nekem sokáig rendes hangszerem sem volt. Emlékszem, amikor Salgótarjánból Pestre kerültem, 150 forint volt egy privát gitáróra, és csak nehezen tudtam kifizetni. Az akkor óriási pénznek számított, és nem volt még ilyen lehetőség, mint például most a Snétberger Zenei Tehetség Központ, ahol a gyerekek teljesen ingyen tanulhatnak. Amit éppen azért alapítottam, mert a koncertjeim után sok fiatal jön oda hozzám, kezében a hangszerével, hogy szeretne tanulni, és segítsek. Elkeserít, hogy tudom, telik az idő, közben sokan elveszítik a kedvüket és feladják, és így igazi tehetségeket veszítünk el. Szóval a felvételin igyekszem türelmes lenni: ha valaki ront, de látom benne a tehetséget, visszahívom, hadd próbálja meg újra.
- Hosszú ideje Berlinben él, ahol részt vett már hasonló programban, amit a város vezetése támogatott.
- Igen, Berlin Neukölln nevű negyedében gitárra tanítottam hátrányos helyzetű gyerekeket. Nagyon lelkesek voltak, de azt hitték, hogy két nap alatt úgy fognak játszani, mint én. Meg kellett dolgoznom a figyelmükért, meg kellett nyernem őket. És itt, a felsőörsi központban is ez a feladat. Hogy az örömzenélésből játszva tanuljanak. Van ugyan lemorzsolódás, de a legtöbben maradnak, mert érzik, hogy ez óriási lehetőség. A tizenkét hetes kurzus alatt nemcsak zenét tanulhatnak, hanem a személyiségük is formálódik. Arra pedig nagyon figyelek, hogy a gyerekek oktatása az otthonról hozott zenei hagyományokra épüljön, ezért is vannak roma kultúrával foglalkozó óráink.
- Gitár, hegedű, zongora, cselló, cimbalom, bőgő, klarinét, fuvola, dob. A Snétberger Központban tanulható hangszerek skálája egyre szélesebb. De van élet a tanulás után is. És a legtöbb fiatal zenész problémája az, hogyan "adja el"magát a piacon.
- A gyerekek nálunk tanulhatnak angolt, informatikát, médiaismeretet és művészeti menedzsmentet, de van pályaválasztási tanácsadás is. Önállóságra akarjuk nevelni őket. Amikor Berlinbe érkeztem, csak pár szót tudtam angolul. Aztán egy jam session alkalmával találkoztam külföldi zenészekkel, és két hétre turnéra indultam velük. Mivel csak angolul értettek, a turné végére már egész jól beszéltem. Nyelvtudás nélkül nem megy, és szeretném, ha ez is könnyebb lenne nekik, mint nekem volt. A jövőben az európai cserekapcsolatokat akarjuk erősíteni, hogy a mi diákjaink is mehessenek külföldre tanulni, és onnan is jöhessenek hozzánk. Az intézmény egyébként norvég támogatással jött létre, és most is vannak külföldi tanáraink, akik workshopokat tartanak.
- Hogyan telik egy nap a Snétberger Központban?
- Megható érzés, amikor látom, ahogy a gyerekek hajnalban kijönnek az apartmanjaikból, és még kicsit álmosan cipelik magukkal a gitárjaikat. Egész nap el tudnám nézni őket. Reggeltől késő délutánig persze órákon vannak. De van ebben klasszikus táborhangulat is. Például sokszor elkapom őket, amikor együtt játszanak a teraszon: csak úgy, mert élvezik. Jól érzik egymást.
- Talán az együttzenélésnek ezt a boldogságát láttam az arcán akkor is, amikor a bokrétaünnepségen az első ösztöndíjasukkal játszott. Ez a tehetség felismerésének boldogsága is?
- Igen. Meg azé, hogy mennyit tanulok tanítás közben.
-A Snétberger Zenei Tehetség Központ első évfolyamának jótékonysági koncertje március 31-én lesz a Művészetek Palotájában, és a diákokkal fellépnek majd a tanárok is, többek között Szakcsi Lakatos Béla és Oláh Kálmán jazz-zongoristák, Lukács Miklós cimbalomművész, és az ismert olasz ütőhangszeres, Paolo Vinaccia. Szóval most már nagyközönség előtt is jól érezhetik egymást...
- Még sosem csináltam ilyet, úgyhogy izgulok, milyen lesz. A programot most találjuk ki. Lesznek duók, triók. Egyébként a gyerekek a kurzus során már két hét után felléptek koncerten. Ez azért fontos, mert az a célunk, hogy ebben az iskolában megtanulják az együtt muzsikálást, az alkalmazkodást egymáshoz a színpadon. A Snétberger Központ diákjaiból akár együttesek, kamarazenekarok is alakulhatnak később. A koncert nagy megmérettetés lesz ebből a szempontból is.
- Ha tíz év múlva beszélgetünk, mit szeretne majd elmondani a Snétberger Központról?
- Azt, hogy a gyerekek, akik itt tanultak, és kiváló zenészek lettek, úgy emlegetik, mint az iskolát, ahonnan elindultak.
Tehetséggondozás a Művészetek Palotájában
"A Snétberger Zenei Tehetség Központ diákjainak koncertjével szeretnénk hagyományt teremteni. Reméljük, hogy ezentúl évente megrendezhetjük majd a végzősök estjét" - mondja Csonka András, a Művészetek Palotájának vezérigazgató helyettese. De nem ez a koncert az egyetlen, amivel a Művészetek palotája a fiatal tehetségeket támogatja. Miután csatlakoztak az Európai Koncerttermek Szövetségéhez (ECHO), részt vesznek az általuk szervezett Rising Star programban is. Ennek során az intézmények által kiválasztott öt fiatal zenész vagy kamaraegyüttes egy turné során végigjárja Európa legfontosabb koncerttermeit. A Művészetek Palotája idén Banda Ádám hegedűművésznek adott erre lehetőséget.
hírlevél
