Jazz/World

Snétberger kalandozásai

2005.12.08. 00:00
Ajánlom
A Berlinben élő magyar gitárvirtuóz, Snétberger Ferenc nevét viselő trió legújabb albumának címe az Európában több mint ezer éve eltűnt életforma, a Nomád.

Az ilyen módon élő népek a lelegelt réteket elhagyva, újabb és újabb mezőkre hajtották az állataikat. Kalandozásaik során a Snétberger Ferenc (gitár), Arild Andersen (bőgő), és Paulo Vinaccia (ütőhangszerek) felállású horda november 12-én a Nemzeti Hangversenyteremben ütött tanyát egy estére.

A roppant egyszerű dallamvilágú, harmóniamenetű kompozíciók egészen a koncert feléig alig voltak megkülönböztethetőek egymástól, és semmitmondónak tűntek számomra. Lelkiismeretes próbálkozásaim az elhangzottak megértésére rendre kudarcba fulladtak. Sem Snétberger, sem Andersen szólóiban nem fedeztem fel meglepő ritmikai vagy dallamfordulatokat, bár a gitáros ennek ellenére is lenyűgözött gyönyörű hangszínével. Már éppen kezdtem feladni próbálkozásaimat, amikor Vinaccia-ra terelődött a figyelmem.

Az ő ütőhangszeres játéka már több izgalmat okozott. Mintha a zenekar tudatosan a ritmushangszer köré építette volna fel előadását: az egyszerű ritmus-ostinatókból kiinduló ütőhangszeres szólam fokozatosan egyre összetettebbé vált a kompozíciók csúcspontjáig. De ez sem elégített ki. Vártam, hogy mikor történik már végre valami.

A koncert második része sem hozott sok újdonságot. Jazz-es lüktetés csak időnként fordult elő, folytatódott az előzőekben leírt játék, annyi változással, hogy Andersen, az általam inkább csak basszusgitárosoknál látott, ismétlő-effektes szólójával nyitotta meg a második félidőt és a koncert egyetlen, What are you doing with the rest of your life című sztenderdjét.

Újból megcsodálhattam Snétberger lenyűgözően virtuóz gitárjátékát, Andersen elmélyült és olykor kissé hamisan intonált bőgőzését, valamint Vinaccia zsonglőröket meghazudtoló ügyességét, amellyel a változó, páratlan ütemmutatójú ritmusokat irányította. „Hátán vitte” társait és életet vitt a dallamhangszerek talán túlságosan is tiszta modális játékába. De még mindig csak vártam valamire, ami ezen a koncerten nem következett be. Úgy éreztem, előbb utóbb jönnie kell valami „csattanófélének”. De nem jött. Később aztán rájöttem, miért nem.

Előtte azonban azon tűnődtem, hogy a zenei produkció vagy csak Snétberger hírneve az, ami a publikumot időnként heves tapsolásra indította. Valószínűleg mindkettő, mert a hallgatóság profi zenészek világszínvonalú előadását élvezhette, kifogástalan hangosítás mellett, ám a Nomád zenei anyaga puritánságával még annak tudatában is meglepő, hogy a gitáros előző lemezein is sok népi elemet fedezhetünk fel. Így talán nem én vagyok az egyetlen, aki elismeréssel, ugyanakkor némi csalódással nyugtázta a hallottakat.

Napokkal később jöttem rá, hogy talán a hozzáállásomban lehetett a hiba. Aki hozzám hasonlóan egy izgalmas ritmikájú és harmóniavilágú, disszonanciákkal és hatásos elemekkel telített jazz-koncertre készült, annak csalódottan kellett távoznia a Művészetek Palotájából. Ellenben mindazok rengeteget nyertek, akik nyugodt szívvel elmélyültek ebben a látszólag unalmas és nem túl változatos formájú és színű zenében. Akik a három zenei nomádhoz hasonlóan otthon tudták magukat érezni ezen a zenei rónán.

(2005. november 12. 19:30 Művészetek Palotája, Nemzeti Hangversenyterem - A Snétberger-trio koncertje. Snétberger Ferenc - gitár; Arild Andersen - bőgő; Paulo Vinaccia -ütőhangszerek)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Mi az a tritónusz, és miért nevezték az ördög hangközének?

Schiff András egy interjúban nemrégen a tritónusz hangközével jellemezte Magyarországot. De vajon tudjuk, mi ez? És tényleg be volt tiltva a középkorban?
Klasszikus

A zene olyan, mint a pszichoanalízis

Fejérvári Zoltán november 20-án, illetve a rá következő két estén a Budapesti Fesztiválzenekarral lép pódiumra a Müpában. A külföldön is sikeres zongoraművész beszélgetésünkben elmondta, hogy miért jó egyedül zenélni, miért jó kamarázni, és mi köze mind ennek a pszichoterápiához.
Zenés színház

Először csendült fel az Egyesült Államokban a Bánk bán

Tizenötezer néző volt kíváncsi a magyar kultúrát népszerűsítő, vasárnap zárult kéthetes rendezvénysorozat előadásaira New Yorkban.
Klasszikus

Akit Kodály még személyesen instruált – Perényi Miklós

Azt vallja, egy zeneművet eljátszani csak a kezdet: elmélyedni, újrajátszani, folyton keresni, mint az aranyásó, ez a zenész feladata. Perényi Miklós Kult50-ben megjelent portréja.
Klasszikus

Elkápráztatnak új Rameau-lemezükkel Vashegyi György együttesei

Vashegyi György együttesei, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar lemezre vették Rameau ma már ritkaságnak számító operáját, a Naïst, és a kritika elismerését is kivívták.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Tankcsapdát és Quimby-t is feldolgoz új lemezén a Sárik Péter Trió

Nemrég még Bartók jazzfeldolgozásai apropóján beszélgettünk Sárik Péter zongorista-zeneszerzővel, most azonban könnyedebb vizekre eveztünk a Jazzkívánságműsor magyarul című lemez kapcsán, amit december 14-én mutatnak be a MOMKultban.
Jazz/World magazin

60 éve készült ez az ikonikus fotó a jazz-legendák találkozójáról

Art Kane, az Esquire magazin jazz-szerető szerkesztője 1958-ban ötvenhét veterán és feltörekvő jazz-csillagot hívott egybe, hogy elkészítse A Great Day in Harlem című, azóta emblematikussá vált fotót.
Jazz/World soul

Ötven év után bemutatják az Aretha Franklinnel készült koncertfilmet

Sydney Pollack dokumentumfilmje 50 éven át dobozban lapult, most, hogy az énekesnő elhunyt, az ügyvédei sem akadályozzák meg a bemutatását.
Jazz/World interjú

Stanley Jordan: „Az emberek megérdemelnek egy olyan világot, amelyben hiteles művészek alkotnak”

Vajon miért pont Bartók Béla a kedvenc zeneszerzője és miért ragaszkodik annyira magyar zenésztársaihoz, Horváth Kornélhoz és Dörnyei Gáborhoz? A gitárvirtuóz november 17-én ad koncertet a Müpában, ennek apropóján válaszolt a fenti kérdésekre.
Jazz/World magazin

A test is egy hangszer, amit meg kell tanulni használni

"A zene fölemel" – szól a Snétberger Központ mottója. Igen ám, de a zenéléshez szükséges napi 5-8 óra gyakorlás rengeteg terhet, feszültséget is ró a zenészekre, különösen a testükre. Ezt felismerve indított Alexander-órákat a felsőörsi intézmény.