Sárik Péternek határozott véleménye van arról az attitűdről, ahogyan a jazz- és klasszikus zenészek a közönséghez viszonyulnak.
Bűncselekménynek tartom, amit a közönséggel műveltünk a jazz és a klasszikus zene terén. Tisztelet a kivételnek, de rengeteg művésznél megfigyelhető sajnos a fölülről lefele nézés, a gőgösség, az elefántcsonttoronyba zárkózás, aminek semmi más következménye nincs, csak az, hogy az emberek nem jönnek koncertre.
Ez téves, rossz értelmiségi attitűd, ami a lehető legtávolabb áll a zenétől, és senki másnak nem rossz, csak nekünk. A zene szerintem azt jelenti, hogy annyira tele vagyok már örömmel vagy bánattal, hogy ezt ki kell adni, sikítani, kilökni magamból, és alig várom, hogy más is hallja, hogy együtt örüljünk és sírjunk (...)” - fogalmaz.
Sárik Péter Trió (Fotó/Forrás: sarikpeter.hu)
De szerencsére már nagyon erős a nyitás, és mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a Zeneakadémián játszhattunk Beethovent jazzben, és szeptember 21-én is ott fogjuk bemutatni a Bartók-feldolgozásainkat”
- árulta el Sárik Péter. A népzenei körökben ismert, a feldolgozásokat rossz szemmel néző folkrendőrség megfelelőjét is megtalálta a jazz zene területén: „Nálunk is van jazz policáj! Nem is akármilyen! Nehéz kérdés ez: a jazz-zenészek között szinte átjárhatatlan kasztok alakultak ki, valahogy a hasonló emberek keresik egymás társaságát, és igenis létezik a jazz policáj, amely megmondja, mi a jó” - vélekedik. Saját triójáról szólva hozzátette: „Nekünk a közönség a policáj. Nekik játszunk, de úgy, hogy közben soha nem kötünk zenei kompromisszumot”.
A művész szerepéről szólva pedig kifejtette Sárik Péter: "Nem vagyok híve annak, hogy mutassuk meg az embereknek, hogy én, mint művész, milyen rosszul érzem magam a világban. Amikor azt mondja egy zenész vagy rendező, hogy »tükröt tartok a társadalomnak, megmutatom, milyen«, az súlyos tévedés. Lehet, hogy annak a művésznek éppen olyan, de honnan gondolja, hogy mindenki éppen olyan rosszul van, mint ő?
Nekünk az a célunk, hogy ha bejön valaki a koncertünkre, akkor reményt adjunk és erőt. Nagy szavak ezek, de látom, hogy működik.
Az interjú teljes terjedelmében a ritmuseshang.blog oldalon olvasható.
hírlevél
