A mainstream jazz felől a bepop és a modern jazz felé nyitó szaxofonista egész karrierje során megőrizte máig összetéveszthetetlen, egyedi hangzását.
Rollins már az ötvenes évek elején Miles Davisszel dolgozott, nemsokára pedig megalapította saját, zongora nélküli trióját. Sorra záporoztak rá a díjak és elismerések, pedig még harmincéves sem volt. Elismertségét tovább erősítette a John Coltrane-nel felvett TenorMadness, a Tommy Flanagannel készített Saxophone Colossus és a Ray Brown és Shelly Manne kíséretével rögzített Way Out West sikere. Első Grammy-díját furcsamód csak 2001-ben kapta, a második 2005-ben érkezett. Rollinst idén márciusban Barack Obama elnök a National Medal of Arts elismeréssel tüntette ki.
hírlevél
