Hátrányos helyzetű, nehéz sorsú gyermekek és felnőttek sorsa ihlette a dalanyagot, akik pozitív kisugárzásukkal, alázatukkal, lelki erejük nagyságával, életbölcsességeikkel példák lehetnek mindannyiunk számára.
Hogyan alakult ki benned az Átváltozás alapgondolata?
Egy igazi szívbéli projektet sikerült megvalósítanunk, amelynek gyökere, gondolati magva az egymáshoz való, őszinte kapcsolódás, mint alapvető emberi szükséglet. Eddig is foglalkoztam a témával, azonban leginkább a kultúrák közti kapcsolódás köré épült a szakmai utam. Számomra ez is lényegi erővel bír a magyar-marokkói származásom miatt. Az Átváltozásnál viszont ez az irány még teljesebbé vált és egy másik oldalról is közelítettem a témához.
Milyen oldalról pontosan?
Az „énekesi hídlét” kiegészült egy szociális, társadalmi elhivatottsággal, ami mindig is nagy vágyam volt. Egy másfajta kapcsolódási minőséggel találkozhatnak az emberek a lemez által.
Az első saját dalaimon, valamint a népdalokon keresztül szeretném felhívni a figyelmet azokra az emberekre, akik velünk élnek, de szükségük lenne rá, hogy (még inkább?) észrevegyük, értékeljük őket.
A másik megbecsülésével pedig kéz a kézben jár a tanulás is. Sok mindent tanulhatunk az életük, a tapasztalataik által. Ez egy egyszerre kifelé és befelé ható folyamat, ami szerintem „minden jó” forrása lehet egy társadalomban.
Guessous Mesi (Fotó/Forrás: Raffay Zsófia)
A hátrányos helyzetű emberekkel folytatott munkafolyamat hogyan hatott rád?
Mindig azt szoktam mondani, hogy az egész folyamatnak, ha csak az lett volna az eredménye, hogy elkészítem az interjúsorozatokat, – amelyeken keresztül elindult az alkotási folyamat – már azért megérte volna belevágni. Életem legboldogabb pillanatai között vannak ezek a találkozások, azzal együtt, hogy sok fájdalom is felszínre került. Hisz amikor az ember arról beszélget, hogy mik a pozitív változás mozgatórugói, akkor akaratlanul is megjelenik a nem kívánt állapot, amiből szeretnének kiutat találni. Amikor hallgatod a dalokat, egyszer csak ráébredsz azokra a saját sorsfordító pillanataidra is, amikor neked is szükséged volt a lendítésre. Az is lehet, hogy épp nagy változásban van az életed és keresed a válaszokat.
Nekem az volt a célom, hogy az album egyfajta kettős kapaszkodó legyen. Adjon a rászorulóknak és kapaszkodót nyújtson bárki másnak is.
Mi a következő lépés az album kapcsán?
A lemezbemutató! Szeptember 28-án a Lóvasút Kulturális Központban várunk mindenkit szeretettel a partnerintézményeinkkel együtt. Már kaphatók a jegyek! Nagyon szeretném az emberekhez eljuttatni a dalokat, most ezen dolgozom. Sok tervem van, remélem, hamarosan hírt adhatok róluk.
Apropó, partnerintézmények. Hogyan kerültek ők a projektbe?
Megkerestük őket, hogy szeretnének-e csatlakozni hozzánk, ezzel segítve az album létrejöttét. Egytől-egyig nyitottak voltak és rögtön belevágtunk a közös munkába. A Cseppkő Gyermekotthon, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a MUS-E Magyarország, valamint közismertebb nevén a „Pető Intézet” végül mind mellénk álltak és ők kötöttek össze azokkal az emberekkel, akikkel az interjúkat készítettem. Fontos szempont volt az interjúalanyok kiválasztásánál, hogy az illető szeressen beszélgetni, nyitott és pozitív kisugárzású legyen.
Guessous Mesi (Fotó/Forrás: Raffay Zsófia)
A MUS-E Magyarországgal másfajta kooperációról volt szó, hisz az Egyesület keretein belül már 2010 óta dolgoztam művésztanárként. Megkértem őket, hogy az akkori osztályomban hadd vigyem végig az Átváltozás programot. A változás, változtatás témáját jártuk körbe különböző játékokon keresztül.
Természetesen a legnagyobb és legizgalmasabb téma a hőssé, vagy bármi mássá való átváltozás volt.
Nagy öröm volt látni, ahogy szárnyra kel a fantáziájuk. Az egyik leemlékezetesebb belső képem a közös munkáról az, amikor egy árva roma kislány - egyedül ő nem akart átváltozni semmivé – segített átváltozni a többieknek. Segítő kezet nyújtott és átkísérte őket az „Átváltozás hídján”. Ezek a pillanatok mélyen belém íródtak.
Hogyan maradtak az életedben ezek az alanyok?
Kivel szorosabban, kivel kevésbé rendszeresen, de megmaradt a „fonal” köztünk. Voltak nekik is mélypontjaik, de pl. Nikinek - a hajléktalan interjúalanyomnak – épp kerekedik az élete, lett munkája az utóbbi időben. Igyekszem mindannyiuk sorsát követni.
A tanítás egyébként mindig is az életed része volt. Éveken keresztül dolgoztál a Zeneakadémia tanáraként, majd a már említett MUS-E Magyarországnál. Mi a helyzet most vele?
A kislányom születése után kb. 2 évvel egy új fejezet kezdődött az életemben ilyen téren: újra vállalok magántanítványokat. Egy olyan saját módszertan kidolgozásán munkálkodom, ami az önismeretet és a belső harmónia megélését támogatja és szolgálja elsősorban az éneklésen és a népdalokon keresztül. Elvégeztem egy Magyarországon egyedülálló Art coaching képzést az Indigo Coachingnak köszönhetően és ennek az elemeit próbálom összefésülni azzal a sok tapasztalattal, amit a Zeneakadémiának köszönhetek. Most másfelé visz az utam, de a jövőben lehet, hogy visszafogok térni az egyetemre.
Hogyan éled meg az új kihívást?
Elképesztően élvezem. Ez is egy olyan folyamat, amiben a munkám közvetlen hatását tudom érzékelni. Kapok egyértelmű, konkrét visszajelzést. A karantén időszak rádöbbentett, hogy mennyire szükségem van erre a fajta kapcsolódásra is. Hét év Zeneakadémia után egy új szakasz kezdődött el, amelyért nagyon hálás vagyok a Fennvalónak.
Támogatott tartalom.
hírlevél
