Jazz/World

Sötét sarkok a modern jazzben - 2. rész

2018.12.18. 09:15
Ajánlom
David Lynchen túl is van dark jazz, ahogy ez a sorozatunk folytatásából kiderül.

A nem önálló stílusként, inkább csak bizonyos előadókhoz tapadt címkeként létező dark jazzel kapcsolatban talán a legegyszerűbb rokon értelmű hangulatokat hordozó zenekarokról beszélni, ugyanis hiányoznak azok a stílusjegyek, amik alapján körülhatárolható lenne a zenei anyag, ráadásul, részben ebből adódóan a gyökerei sem könnyen feltárhatók.

Az ún. nu jazz mégis adja magát, ugyanis egy, csak rá jellemző stílusjegyeket nem mutató, azokat inkább csak innen-onnan összekaparó, a kialakulása helyén, vagyis a föld alatt ragadt stílusról van szó,

amibe szinte bármi beszuszakolható, a dark jazzt művelők némelyike pedig ennek a vonzáskörzetéből érkezett.

GettyImages-481649233-104940.jpg

Christoph Clöser, a Bohren & Der Club of Gore tenorszaxofonosa (Fotó/Forrás: Getty Images)

A dark jazzt elsőként felvállaló, németországi székhelyű Bohren & Der Club of Gore debütáló, nem kifejezetten karakteres, jobb híján ambient-közeliként meghatározható albuma alig volt több, mint egy csokor Twin Peaks-áthallás, a második lemez aztán nyakig merült a mélyre hangolt megfoghatatlanságba, a 2000-ben megjelent Sunset Mission-nel ellenben sikerült Lynch világának sötét sarkait egyetlen kábító főzetben egyesíteni.

Az album végig ugyanazon a homályos regiszteren szólal meg, ami a menekülési útvonalak kiiktatásával, esélyt sem hagyva zárja simogató sötétségbe a hallgatóját.

A hangszerelés lecsupaszított, a dallamot szinte végig a szaxofon (tenor) viszi, a szólók nem mennek túl a hangulat megragadásán és körülírásán. Valójában ez jelenti ennek a zenének a legfőbb vonását: önmagától elkábulva araszol a saját medrében, képtelen akár csak pillanatokra meghasonulni.

A Bohren & Der Club of Gore zenészei korábban különböző hardcore zenekarokban játszottak, az eredetileg némafilmekhez kísérőzenét komponáló projektként indult, 2014 óta inaktív és a tagjai közt egy ideig a kiváló Pándi Balázst is maguk közt tudó The Kilimanjaro Darkjazz Ensemble alapítói viszont, ha lehet, még ennél is távolabbról, az elektronikus zene világának környékéről érkeztek. A TKDE hangzásvilágában ez jól kivehetően megjelenik. A dark jazz címkét hordó előadók többségéhez hasonlóan az ő zenéjük is rengeteg forrásból táplálkozik, jazzként szólal meg, de kényszeresség nélkül, az elektronikát pedig nagyon ízlésesen, épp csak színező elemként emelik be. A hangsúlyt a szólok helyett a kompozíciókra helyező, könyörtelenül swingelő zenekarnak mellesleg van egy kvázi-testvére is, a The Mount Fuji Doomjazz Corporation képében, ahol eluralkodnak azok a drone/dark ambient hatások, amik a nu jazz farvízen szivárogtak be a dark jazzbe.

Az imént említett hatások a Bohren & Der Club of Gore esetében csak az első két albumon voltak meghatározóak, azóta visszaszorultak, a nevét a Twin Peaks egyik központi szereplője és hűséges diktafonja után kapó Dale Cooper Quartet and The Dictaphones esetében viszont ezek jelentik az elsődleges szervezőelemet, amire homályos és néha talán túl vékony rétegként kerülnek a hangszeres elemek. A más előadóknál is feltűnő, mélyen búgó dark ambient alapok, amellett, hogy megágyaznak az atmoszférának, gyakran kerülnek bántó túlsúlyba, a zene ettől kevésbé lesz karakteres. A szintén az elektronikus zenei közegből származó Jason Swinscoe által alapított Cinematic Orchestra esetében viszont épp a karakteresség az, amik elsők közt felmerül. A TKDE esetében is fontos vizuális hatások itt is hangsúlyos szerepet kapnak, az elektronikus zene elemei is hasonlóan diszkréten vannak jelen, a Cinematic Orchestra azonban nagyobb ívű kompozíciókkal dolgozik.

A dark jazz címke leginkább a világ és annak aktuális állapotát ijesztően pontos diagnosztaként felmérő zene darabokra szakadásának sokadrangú tünete, nem pedig egy sajátos jellemzőkkel bíró stílus,

de újabb zenei stílusok feltűnésével manapság egyébként sem érdemes komolyan számolni. Amiért a dark jazz mégis érdekes tud lenni, az a kérlelhetetlen ragaszkodás, hogy képes legyen megragadni egy bizonyos hangulatot és azt el nem eresztve elmerülni benne.

Sötét sarkok a modern jazzben

Kapcsolódó

Sötét sarkok a modern jazzben

Mitől sötét a darkjazz, milyen attribútumai vannak, és mi köze van a filmművészethez? Jazztörténeti sorozatunk következő epizódja.

Programkereső

Legnépszerűbb

Tánc

Szergej Polunyin elvesztette a józan eszét?

Először a mellkasára tetováltatta egy politikus arcképét, majd homofób és kirekesztő üzeneteket posztolt Instagram oldalán. A táncvilág komoly aggodalmát fejezte ki a táncos mentális állapota miatt.
Vizuál

Pont a Mona Lisánál nem működik a Mona Lisa-hatás

Leonardo da Vinci híres portréjához számos rejtély kapcsolódik a hölgy személyétől a mosoly okáig. Az egyik legutóbbi kutatás annak járt utána, tényleg követi-e a tekintetével a titokzatos asszony a nézőit.
Tánc

25 éve halt meg Róna Viktor, aki még Nurejevvel is jó barátságot ápolt

Adottságai egyáltalán nem predesztinálták a balettművész-pályára, szorgalmának köszönhetően mégis világhírnévre tett szert az 1994. január 15-én elhunyt Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas balettművész, aki Rudolf Nurejev pályájának is meghatározó alakja volt.
Klasszikus

Gilbert Varga debütáló koncertje

Vezető karmesterként első alkalommal dirigálja a Pannon Filharmonikusokat a Maestro január végén a Müpában.
Klasszikus

Nem gyöngyszem, gyémánt – 25 éve hunyt el Cziffra György

Huszonöt éve, 1994. január 15-én hunyt el meg Franciaországban Cziffra György zongoraművész, akit gyakran emlegetnek Liszt Ferenc méltó, sőt egyetlen igazi örököseként.

Támogatott mellékleteink

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World hír

Ő itt Django Reinhardt unokája, és hamarosan magyar romazenészekkel játszik

A legendás cigány jazzgitáros, Django Reinhardt unokája, Dotschy Reinhardt énekes is fellép az Európai Roma Fesztiválzenekarral február 10-én a Müpában.
Jazz/World hír

Herbie Hancock nevét viseli ezentúl a Thelonius Monk Intézet

2019. január elseje óta a fúziós jazz élő legendájának nevét viseli az intézmény.
Jazz/World interjú

Andreas Shaerer: „Hagyom magam oda sodródni, ahol az igazi varázslat történik”

Sokak szerint az egyik leginnovatívabb és legbátrabb európai, férfi jazzénekes az ECHO-díjas svájci Andreas Schaerer. A hangvirtuóz január 12-én az Opus Jazz Clubban játszik Kalle Kalima finn gitárossal, aki szerinte hozzá hasonlóan egy igazi punk zenész.
Jazz/World magazin

Jégből készült hangszereken játszanak az első jégzenei fesztiválon

Színházzá alakítottak egy 2600 méter magasan fekvő iglut az olasz Alpokban, a Vermiglióban lévő létesítményben jégzenei fesztivált rendeznek több mint 60 koncerttel a programban három hónapon át.
Jazz/World ajánló

Nap- és holdzene is lesz hétvégén a Fonóban

Január 12-én különleges együttállás figyelhető meg a Sztregova utcai univerzumban: a nevét a bolgár ’holdacska’ szóból kölcsönző világzenei szupernova, a Meszecsinka, valamint a hat női énekes-egyéniségből alakult a cappella együttes, a Napfonat lép fel egyazon estén.