Az ötlet eredetileg John Jundbergtől és Eddie Weitzburgtól, a Stockholmi Karloniska Intézet professzoraitól származott, akik 1997-ben beszédes címet adtak tanulmányuknak: Nitric Oxide and Inflammation: The answer is blowing in the wind, amit magyarul – Barna Imre fordítását segítségül hívva – úgy fordíthatnánk: Nitrogén-oxid és gyulladás: Csak hallgasd, hogy mit fúj a szél.
Igen, a cikk a bélgázokról szólt.
A teljes igazsághoz persze azt is érdemes figyelembe venni, hogy konkrétan milyen jellegű publikációkról volt szó, erről Weitzburg 2014-ben mesélt, miután egy helyi svéd lap megírta a kutatók történetét:
Nem tudományos munkákról van szó – azért bajba kerülhettünk volna –, hanem olyan cikkekről, amiket mások kutatásairól írtunk. Könyvismertetők, előszók és egyebek.
A tanulmány a két kutató részéről csak poén volt, mivel nagyon szerették Bob Dylan munkásságát, ám később két másik professzor, Jonas Frisen és Konstantinos Meletis is csatlakozott hozzájuk. Utóbbiak leközöltek egy neurológiai témájú cikket Blood on the Tracks: A Simple Twist of Fate? címmel. A dolog csak ezután vált komollyá.
A négy férfi rövidesen le is fektette a fogadás paramétereit:
az nyer, aki a nyugdíjazása előtt a legtöbb Bob Dylan-utalást rejti el publikációiban.
A jutalom pedig nem más, mint egy ingyenes ebéd az egyik helyi étteremben. A csapat végül Kenneth Chien, a kardiovaszkuláris kutatások professzorának csatlakozásával vált teljessé, ő ugyanis korábban – az egészről mit sem tudva – publikált egy cikket Tangled up in blue: Molecular cardiology in the postmolecular era címmel, és értelemszerűen felkeltette a különös Bob Dylan-rajongók figyelmét.
Ezt követően pedig már nem volt megállás, a kutatók ontani kezdték a különösebbnél különösebb tanulmányokat, Jundberg és Weitzburg 2009-ben például The Biological Role of Nitrate and Nitrite: The Times They Are a-Changin’ címmel közölt cikket. Frisen 2010-ben Eph Receptors Tangled Up in Two címmel adott közre egy szöveget, amire Jundberg és Weitzburg egy évvel később a Dietary Nitrate — A Slow Train Coming című tanulmánnyal válaszolt. És ezen a ponton már tényleg nehéz elképzelni, vajon a turpisság miért nem tűnt fel senkinek.
A csapat végül 2014-ben hozta nyilvánosságra a történetet, és a kutatók egy csapásra nagy népszerűségre tettek szert Svédországban.
Igaz, Weitzburg beismerte, jobban örült volna, ha tudományos munkássága által szerez hírnevet.
Azt azonban sajnos nem árulták el, hogy tulajdonképpen ki is nyerte a fogadást, ha egyáltalán nyert valaki. Ha választ szeretnél, kedves olvasónk, csak hallgasd, hogy mit fúj a szél.
Hamarosan érkezik a mozikba 8 Oscarra jelölt Sehol se otthon
Viharos kulturális változatások közepette 1961-ben a vibráló New York-i zenei színtérre megérkezik egy rejtélyes 19 éves fiatalember Minnesotából, egy gitárral és forradalmi tehetségével felszerelkezve. Még maga sem tudja, hogy rövidesen merőben új utat jelöl ki az amerikai zenének. Üstökösszerű felemelkedése pedig egy korszakalkotó és vitákat kiváltó fellépésben csúcsosodik ki. James Mangold alkotása Bob Dylan életét dolgozza fel, a filmben Timothée Chalamet alakítja a Nobel-díjas zenészt. Az alkotás összesen nyolc jelölést kapott az idei Oscaron, köztük a legjobb mozgókép, a legjobb rendezés, a legjobb adaptált forgatókönyv és a legjobb férfi főszereplő kategóriájában is esélyes. A film magyar címe Földes László „Hobo” dalmagyarításából származik, de a Like a Rolling Stone című szám másik sorát hasznosítja az eredeti angol címhez (A Complete Unknown) képest.
A Sehol se otthon február 6-ától látható a mozikban.
Forrás: American songwriter
Fejléckép: Bob Dylan 1991-ben (Fotó/Forrás: Wikipedia)