Jazz/World

Szabadon illeszkedő rétegek

2019.04.15. 15:20
Ajánlom
A zene lehet szórakozás, vagy szolgálat, mindkét esetben szerencsésebb, ha a közreműködők a feladatot veszik komolyan, mintsem saját magukat. Gyémánt Bálint új triója a kivagyiság helyett a zenében szeret megfürödni, ezzel pedig a közönségnek is megkönnyíti, hogy azzal törődjön, amiért a BJC-be érkezett április 10-én.

A megújult trió kapcsán a levegőben lógó elektronikus zenei befolyás csak a néhány hete debütált Pyramidion című dalhoz készült klip megjelenéséig okozott némi zavart szemöldökráncolást, szó sincs ugyanis múló táncolhatóságot a dalokba csempésző, sematikus dobmintákról, és egyéb, az elektronikus zenéből átemelve elsőre nyalánkságnak tűnő közhelyekről, ehelyett a zenekar a technológiát a zene alá rendelve használja azt, nagyon okosan kitöltve a dinamikai réseket. Más környezetben, mégis hasonló takarékossággal, ahogy tette ezt Lantos Zoltán a nemrég megjelent, Sonaris című albumán.

Gyémánt Bálint játékán hallatszik, hogy gondolkodik a zenéjén, a technológiai erőfitogtatás helyett helyet keres a jazzben helyenként idegennek ható eszközöknek is

– a második szett elején elővett e-bow-val például nem nagyon találkoztam még más, ebben a műfajban mozgó gitárosnál. A legkellemesebb meglepetést viszont a dobos, Szabó Dániel Ferenc által használt – a belőle kicsalt hangzások alapján talán Roland SPD SX – sampling pad jelentette, mert a zenéből folyton visszaköszöntek a Pat Mastelotto által a 2001-es és 2003-as King Crimson-turnékon használt jellegzetes hangminták. Mind a helyén volt.

A Dunning-Kruger-effect munkacímű kompozíció meglepő könnyedséggel, in medias res nyitotta a koncertet, pillanatok alatt elfeledtetve, hogy ez volt a zenekar debütáló bulija, ugyanakkor felfedve a trió két fontos erényét. Respektálható megilletődöttség helyett végig kedélyesen hűvös hangulat áradt a színpadról, az időnként sűrű egymásutánban érkező váltások mindvégig természetesnek hatottak, kisujjból kirázott trükköknek, Szabó Dániel Ferenc talán csak az első ütemeknél volt bizonytalan azt illetően, milyen erővel csépelheti a cájgját, az egyetlen, de jelentéktelen problémát vele kapcsolatban a cinjeinek nem elég éles megszólalása jelentette, de ez minden bizonnyal a BJC rendhagyó akusztikai viszonyainak volt köszönhető. A dalt követően, a Dunning-Kruger-hatás nevű jelenségre reflektálva aztán gyorsan kiderült, hogy Gyémánt Bálint magából is képes zokszó nélkül viccet csinálni.

A Dunning-Kruger-hatás annak a leírása, mennyire hajlamosak vagyunk túlbecsülni a saját képességeinket, leginkább akkor, amikor kevés okunk van erre. Azt pedig csak utólag, én tenném hozzá, hogy a teljesen értelmetlen kutatás valójában azért érdekes, mert végül a bukása jelentette az egyetlen meggyőző érvet a hipotézis érvényességét illetően. Dunningot és Krugert a tudományos világ Arany Málnájával, Ignobel-díjjal jutalmazták, ezzel pedig rögtön egy ligába kerültek a minden bizonnyal még a laposföld-hívők által is félcédulásnak tartott Erich von Dänikennel.

Gyémánt Bálint erős dallamérzéke a kezdettől fogva ad a zenéjének egy könnyen befogadható élt, ahogy az is, hogy nem válogatós, ami a stílusokat illeti,

a saját hangja viszont mostanra lett annyira karakteres, hogy képes ösztönösen szinte mindent a maga irányába hajlítani, amivel találkozik.

Szólói helyenként megkapó vesszőfutáshoz hasonlítanak, időnként megbicsaklik, de meglepően gyorsan talál aztán ismét magára. Társai az új trióban fiatalok, mégsem érezni bármilyen fölényeskedést. A zenéjük feszes, mégis képes bármelyik hangszeres rövid időre leválni, anélkül, hogy a hangkép megbillenne. Már a trió első koncertjén látszott, hogy némi összeszokottsággal a nyakukon képesek lesznek szabadon illeszkedő rétegekként létezni a színpadon. A basszusgitáron játszó Bartók Vince hangszertartása helyenként a Cannibal Corpse-os Alex Webstert idézi, a koncertet magabiztos derűvel játszotta végig, az egyetlen, amit fel lehetne hozni ellene, hogy a hátsó sorból nem mindig volt tisztán kihallható, itt azonban ismét a BJC kétesélyes tere volt a ludas.

57034648_2257425837803398_3796174988520718336_o-111036.jpg

Gyémánt Bálint Trió (Fotó/Forrás: Hegyi Júlia Lily)

A setlist több helyről is válogatott, a legnagyobbat a nyitó szám mellett talán a True Listener címadója, valamint az ugyanerről az albumról származó White lies szóltak, de egy éteri Fragile erejéig megidézték Stinget is. A közönség vegyes összetétele (gimnazisták, lézengők, egy Blind Guardian pólós rocker) nem feltétlenül a jazz közönségének kiszélesedését jeleztek, hanem, hogy Gyémánt Bálint zenéje megtalálta az utat ahhoz, hogy több réteget is megszólítson, mint erre jazz-zenészként predesztinálva lenne.

Pedig világos, hogy jazz szólt az este, és nem a konfekcióöltönyben szorongó polgári közönségnek szóló szirupos változatban.

Hanem harapósan. Nem emlékszem, voltak-e kétségeim a koncert előtt. Nem hiszem. Combos zenekart vártam, nem kellett csalódnom.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Bolyki György elmondta: nem lesz tizenegyedik Kaposfest

Tíz év után búcsúzik a Kaposfest, ahogy azt a társalapító igazgatótól megtudtuk. Bolyki György távozik a Liszt Ferenc Kamarazenekar éléről is, pedig tovább tervezett maradni. Eközben hangsúlyozza: nagyon büszke mindkettőre. Elsőként a Fideliónak beszélt a változásokról. FRISSÍTVE!
Klasszikus

Megütközéssel fogadta Bolyki György állításait a Liszt Ferenc Kamarazenekar

A Liszt Ferenc Kamarazenekar egyelőre nem kíván érdemben reagálni Bolyki György lapunknak tett kijelentéseire, ám jelezték, megütközéssel fogadták az interjúban szereplő, a valóságnak nem megfelelő állításokat.
Klasszikus

Beethovent, ahogy kevesen – Jevgenyij Kiszin koncertjéről

Jevgenyij Kiszin az ötvenhez közelítve is csodagyerek maradt. Nem Beethoven-játékosként ismerjük, de olyan órákat okozott a Müpában, amilyent csak a legnagyobbak tudnak.
Vizuál

A nap, amikor Charlie Chaplin 20. lett a Chaplin-hasonmás versenyen

Igaz, vagy csupán legenda – nem tudni. Mindenesetre az alábbi történet olyan, mintha Charlie Chaplin rendezte volna.
Klasszikus

Komolyzene szól a budapesti szórakozóhelyeken

A zene éjszakáján, november 16-án este hat órától éjfélig nyolc frekventált szórakozóhelyen hallhatunk ingyenes komolyzenei koncerteket. A fellépők között találjuk a Budapesti Fesztiválzenekar zenészeit és Fischer Annie-ösztöndíjas muzsikusokat is.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World videó

Színeket hoz a télbe az Antal Gábor Trió zenéje – Videópremier!

A Fidelión debütál az Ávéd János szaxofonossal kiegészült Antal Gábor Trió új videója, amit a Winter Colors című dalhoz készítettek.
Jazz/World ajánló

Egy egész nap a népzene jegyében – A Halmos Béla Program napja az A38-on

Az NKA Halmos Béla Program egy igazi minifesztivált varázsol november 17-én az A38 Hajó több helyszínére. Izgalmas előadásokkal, szórakoztató gyermekműsorokkal, fantasztikus koncertekkel és az elmaradhatatlan táncházzal várják az érdeklődőket.
Jazz/World magazin

Tudósok megfejtették a jó dalok írásának titkát

Egy kutatócsoport az amerikai Billboard slágerlistán szereplő klasszikus popsikerek több tízezernyi akkordhangzását elemezték ki statisztikailag.
Jazz/World magazin

Milyen zenéket hallgat az egyik „legzeneibb” író, Murakami Haruki?

A japán szerző olvasói tudják, hogy vannak bizonyos visszatérő elemei szövegeinek: macskák, fülek, kutak, furcsa párhuzamos valóságok és mindenekelőtt a zene. De milyen zene?
Jazz/World ajánló

Még csak 30 éves, de négy jelölésből hármat már Grammyre váltott: Cécile McLorin Salvant

Kevés alkotó mondhatja el magáról, hogy mindössze 21 évesen megnyerte a műfaj egyik legrangosabb megmérettetésének számító Thelonious Monk Jazzversenyt, és négy jelölésből hármat Grammy-díjra tudott váltani. A francia-haiti gyökerekkel rendelkező, Miamiban született Cécile McLorin Salvant jazzénekesnővel éppen ez történt, ráadásul még csak harminc éves. November 18-án élőben tapasztalhatjuk meg a Müpában a kivételes tehetségű művész sokoldalúságát, ahova ezúttal Sullivan Fortner zongoristával érkezik.