Jazz/World

Szabadságba zárva

Négykezes a JazzaJ-sorozatról 1.
2019.04.30. 17:20
Ajánlom
A JazzaJ-klub sorozata a szabadság különböző olvasatainak egymásra szabadítása, ami nemcsak vállalja, de imperatívuszává emeli a kockázatot. Vajon hogy szólal meg, ha a szabadság különböző olvasatait egymásnak eresztik? Ennek jártunk utána.

A JazzaJ az egyik legérdekesebb dolog, ami manapság Budapest zenei életében történik, mert nemcsak a jelent mutatja meg, kirajzolódik belőle a zene egyik lehetséges jövője is,

amiben a korábban elkülönülő, majd egyetlen masszává zsugorodott műfajok maradványai legfeljebb nyomokban fedezhetőek föl. Ennél is fontosabb viszont az alkotás és a befogadás pillanatba zártsága, és, hogy maga az alkotás, az előbbiekből is következően már nem egyéni teljesítmény, hanem tisztán közösségi aktus. Az estek lényeges eleme az is, hogy a közönség a zenészek partnere az alkotásban, ez persze így van minden koncert esetében, itt azonban, részben a térből adódóan, a közönség akaratlanul is bevonódik, a koncepció nyíltságából viszont adódik, hogy nézők aktívan is képesek hajlítani az estek ívét. Műfaji korlátok viszont nincsenek, a jazz elsősorban azért adja magát, mert eleve nyílt és rögtönzésre épülő műfajról van szó.

58373934_2427613227289719_6610775191981129728_o-143109.jpg

The Soti

A koncertek programja rendszerint valamilyen tematika mentén alakul, április 24-én a Gryllus Samu által levezényelt aznapi soundpainting-workshop végeredménye találkozott az egyébként Kölnben élő, de ebben a hónapban a JazzaJ rendezvényein rezidenskedő Thea Soltival. A soundpainting egyszerre jelnyelv, valamint improvizációs metódus. Az eredetileg a Walter Thompson által a hetvenes években megalkotott jelrendszert nem csak a zenében alkalmazzák, mert sokféle környezetbe átültethető. Maga az irányított improvizáció természetesen már korábban is létezett, ahogy a zenekar és a közönség kézjegyekkel való rögtönzött instruálása is. A műfaji és minden egyéb határ folytonos, bizarr sértegetésével okkal vádolható Frank Zappa már a hatvanas években megalkotott egy – a soundpainting rendkívül sokrétű jelrendszeréhez képest azért jóval szűkebb skálán mozgó – módszert, aminek a segítségével a zenekarát és a közönséget egyaránt képes volt koordinálni, vagy akár hangszerként használni. A koncertjeinek egyik legfőbb jellemvonását a meglepetésszerűség jelentette, a dalok ugyanis a legváratlanabb pontokon kaptak rendhagyó görbületeket, Zappa kézjeleinek köszönhetően.

A workshop eredményeképpen összegründolt Hungarian Soundpainting Orchestra előadása természetesen nem az előre elpróbált anyag hajlítgatására épült, hanem a semmiből, a pillanat kedvéért előrántott fogásokra.

Ez természetesen behatárolta a született zenét is, de a JazzaJ egyik izgalmát pontosan az effajta kockázatvállalás jelenti – nem kell, hogy minden pillanat működjön, ez a kikényszerített valóságszerűség ugyanis felül tudja írni az üresjáratokat. Legalábbis a legtöbb esetben. A zene jórészt repetitív egységekből épült fel, amelyeket szépen illeszkedő passzázsok kötöttek össze, amit megkönnyített, hogy Gryllus, valamint a zenekart rövid ideig szintén dirigáló Rubik Ernő Zoltán a zenészeket nem egyetlen homogén masszaként kezelte, hanem folytonosan változó egységeket alakítottak ki. Itt jegyezném meg, hogy

nagyon jó volt hallani a sok más mellett a hátborzongatóan zseniális Kadából Kada ad Libitummá tágult formációból is ismert Váczi Dánielt és az ő különleges hangszerét, a glissonicot, amivel pillanatokra mintha Coltrane Indiáját idézte volna meg.

A szabadságdoktrína korában, mikor az egyéni szabadság megélése egyre inkább válik egy minden irányból ránk nehezedő paranccsá, az áhított, ugyanakkor ránk kényszerített szabadság gyakran jelentkezik valamilyen, ellentmondásos módon klausztrofób borzongás formájában. A zenében, vagy bármilyen más művészetben, azon keresztül megélt szabadság viszont képes arra, hogy ezt a borzongást kellemessé változtassa át. A Jazzaj és az ehhez hasonló kezdeményezések pillanatokra képesek elaltatni az ember gyanúját, hogy szabadságot mégsem az értelmüket vesztett szavak halmazában érdemes keresni, akkor is, ha az élmény zeneisége utólag csak töredékesen rekonstruálható.

Rátosi Milán

A Lumen Kávézó Horánszky utcára néző ablakai előtt szokatlanul hosszan álltak meg nézelődni április 24-én este a járókelők. Bizonyára nehéz lehetett kontextust társítani az ablakon túlról a tágra nyílt szájakhoz és pupillákhoz, hangszereikbe kapaszkodó zenészekhez és váratlanul szabad táncba kezdő emberekhez, akik a szuggesztív és határozott mozdulatokkal „történetet mesélő” emberre függesztették tekintetüket.

A Hungarian Soundpainting Orchestra és Gryllus Samu JazzaJ-estje egy nyelv, sőt temperált zene előtti állapotba vitt vissza, ahol a legfontosabb szereplő a pillanat és a figyelem volt. 

Nem állt messze a megoldástól az a kívülálló, aki valamiféle vallási vagy spirituális jellegű összejövetelt sejthetett a háttérben: a soundpaint olyan, mint egy közös, irányított, aktív meditáció, ami a jelenlét maximalizálására és a közös alkotásban való elmélyülésre irányul. „Valós idejű zeneszerzés” – szól az egyszerű magyarázat Gryllus Samu részéről, aki az amerikai Walter Thompson által kitalált zenei jelnyelv, a soundpaintig egyik legavatottabb hazai képviselője. A rendszer annyiban hasonlít a jelnyelvhez és a beszélt nyelvekhez, hogy a ki, mit csinál, mikor, hogyan alapegységekre, szintagmákra vonatkozó jelekből áll, amiből mára közel 1500 van. Gryllus Samu ezek közül egy nagyjából 10-15 jelre épülő alapszókincset használt az erre a napra összeverbuválódott orchestrával és szólistaként meghívott, vajdasági származású, Kölnben élő Thea Soti sound-artist, énekesnővel, akik egy egész napos workshop során nyertek beavatást, vagy mélyültek el még inkább a soundpainting-módszerben, ami a szabadság sajátos definícióját is tapinthatóvá tette. Az improvizáló jazz-zenészek általában valamilyen harmóniai, ritmikai rendszert feszegetve jelölik ki saját zenéjük határait, míg a free jazzben már ezek az alapstruktúrák is eltűnnek. A soundpaintingben sincs egzakt harmóniai és ritmikai struktúra, sokkal fontosabbak a kompozíciós ötletek. A soundpainter, vagy karmester jelenléte miatt felfokozott külső figyelem, kontroll szükséges, ami az önkifejezést korlátok közé szorítja, előtérbe állítva a hangminőséget, a soundot, az effekteket, a repetitív hangmintákat.

Ez nem annyira individuális zene, sokkal inkább irányított zenei társalgás, a hangrezgések hullámain végigvitt közös flow.

57459333_2418999144817794_4749062669103792128_o-143009.jpg

Gryllus Samu (Fotó/Forrás: Pereszlényi Erika)

Mivel Gryllus Samu és az időnként karmesteri szerepbe berántott Rubik Ernő Zoltán a közönséget is bevonta ebbe a társalgásba, közvetlen tapasztalatot szerezhettünk a belső folyamatokról. Kiderült például, hogy az ember ösztönösen – a nyugati zenei gondolkodásból adódóan – harmóniára törekszik: a kórusként funkcionáló emberek sokszor akkor is „harmóniában maradtak”, ha nem volt erre vonatkozó instrukció. Aztán feltűnt az is, milyen fontos szervezőelem a váratlanság, meghökkentés, az „out of the box”-típusú, szabad gondolkodás. A karmester rögtön felismerte és motívummá emelte a „tömegből” az olyan hangokat, zenei „kulcsszavakat”, amik új irányba vitték a társalgást.

De fontos önismereti túra is volt ez, hiszen nem volt idő kigondolni, megformálni a zenei hangokat, az azonnal adott reakciók pedig az ember tudattalanjáról is mesélnek.

Nem beszélve azokról a pillanatokról, amikor a verbalitást is alkalmazó énekesek a jelen helyzetre, zenésztársaikra reflektálva alkottak akár provokatív szövegeket. Mindezek révén az esztétikum, vagy szépség szinte értelmezhetetlen jelenséggé vált. Amikor Gryllus Samu Thea Soti improvizált énekére valamiféle lírai kompozíciót igyekezett felépíteni a zenekarral, már a zenészek is nehezen találtak vissza a melodikus zenei gondolkodáshoz az addigi feszült, készenléti állapotból. Az improvizatív zene különböző területeiről érkező zenészek nagyszerűen szót értettek ezen az estén, a közönséget pedig nemcsak a bátorságukból adódó váratlanság élményével, hanem a közös alkotás tapasztalatával is megajándékozták. A JazzaJ-estek továbbra is bizonyítják, hogy a legizgalmasabb és legelőremutatóbb dolgok sokszor underground módon, a felszín alatt zajlanak. 

Szász Emese

Hangfestés a Zeneakadémián

Kapcsolódó

Hangfestés a Zeneakadémián

Április 19. és 21. között Fassang László szervezésében és a párizsi Conservatoire improvizáció tanára, Vincent Lê Quang vezetésével rendhagyó mesterkurzuson ismerkedhetnek meg a Zeneakadémisták a soundpainting, azaz a hangfestés elnevezésű módszerrel.

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Péterfy Gergely: A Dunakanyarban van valami grandiózus

A Partitúra harmadik szériájának következő adása, most szombaton, szeptember 19-én 14.30-tól Visegrádon és környékén kalandozik a Duna tévén. A műsorvezetők, Miklósa Erika operaénekes és Batta András zenetudós – többek között – a Péterfy-családnál is vendégségben jártak. Péterfy László Kossuth-díjas szobrászművésznél, és lányánál, Péterfy Bori színész-énekesnél. Bori testvére, Péterfy Gergely író azonban a nyári forgatás idején épp külföldön volt, így kimaradt a Partitúrából, de a Fidelio.hu most pótolta a beszélgetést.
Könyv

Elkészült a Kertész Imre Intézet új székháza

Befejeződött a Kertész Imre Intézet Benczúr utcai székházának felújítása; az intézmény a névadó Nobel-díjas író életművének feltárása mellett Arthur Koestler, Petri György és Pilinszky János hagyatékrészeit, valamint Sziveri János teljes hagyatékát is gondozza.
Klasszikus

Bretz Gábor: Nem lehet megunni a Kékszakállút

Szeptember 26-án Bartók Béla műveiből ad koncertet a Concerto Budapest. A műsorban egyetlen operája, A kékszakállú herceg vára is elhangzik. Vörös Szilvia énekli Juditot, a várurat pedig Bretz Gábor. A basszusénekest telefonon értük el, hogy az operáról kérdezzük.
Zenés színház

Létkérdés az opera – Interjú Almási-Tóth Andrással

A kortárs amerikai darab, Jake Heggie Ments meg, Uram! (Dead Man Walking) című alkotásának magyarországi bemutatójára szeptemberben kerül sor. A színpadra állítás koncepciójáról Almási-Tóth András rendezőt kérdeztük.
Könyv

Patti Smith Kosztolányit olvas a teája mellé

Az amerikai költő/énekes nem most ismerkedik a magyar irodalommal: korábban egy Krasznahorkai kötettel töltötte az éjszakáját.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Szerdán indul a Fonó születésnapi sorozata

A nyári szabadtéri Teraszkoncertek után az idén 25 éves Fonó egy különleges jubileumi válogatással indítja útjára az évadot. A Fonó25 Folkfőváros szeptember 16-19. között egyfajta mixe a zeneház több kedvelt sorozatának.
Jazz/World guessous mesi

Premier: Guessous Mesi a gyermeki énünkről mesél új dalában

Az egzotikus, népi hangzásvilágáról ismert Guessous Mesi, Junior Príma Díjas énekesnő új dallal és videoklippel jelentkezik szeptember 12-én a Fidelio felületén. "Lüktet a lét" című új dala az anyává válás izgalmas és egyben ismeretlen terepe mellett, a saját belső gyermeki énünk megélését dolgozza fel.
Jazz/World lapszemle

Neves szaklap méltatja a Budapest Music Centert

Hosszú cikkben mutatja be a Budapest Music Centert az egyik legolvasottabb jazz-szaklap, az All About Jazz. Nemcsak magáról az intézményről, hanem a körülötte lévő művészi csoportról és az általuk készített hanglemezekről is szó van az írásban.
Jazz/World gyász

Elhunyt Bruce Williamson amerikai soul énekes

A világhírű amerikai soul zenekar, a Temptations volt énekese 49 éves volt, a koronavírus következtében hunyt el vasárnap egy Las Vegas-i kórházban.
Jazz/World világzene

WOMEX – idén a virtuális térben is

A WOMEX (Worldwide Music Expo) 2020-as eseményét, részben virtuálisan valósítják meg, jelentette be a magyar szervező, a Hangvető és a főszervező berlini Piranha Arts. A nemzetközi világzenei fesztivál programjai várhatóan világszerte online elérhetőek lesznek, a szervezők jelenleg az esemény pontos helyszíni és online megvalósulásáról egyeztetnek.