Jazz/World

Szabadságba zárva

Négykezes a JazzaJ-sorozatról 1.
2019.04.30. 17:20
Ajánlom
A JazzaJ-klub sorozata a szabadság különböző olvasatainak egymásra szabadítása, ami nemcsak vállalja, de imperatívuszává emeli a kockázatot. Vajon hogy szólal meg, ha a szabadság különböző olvasatait egymásnak eresztik? Ennek jártunk utána.

A JazzaJ az egyik legérdekesebb dolog, ami manapság Budapest zenei életében történik, mert nemcsak a jelent mutatja meg, kirajzolódik belőle a zene egyik lehetséges jövője is,

amiben a korábban elkülönülő, majd egyetlen masszává zsugorodott műfajok maradványai legfeljebb nyomokban fedezhetőek föl. Ennél is fontosabb viszont az alkotás és a befogadás pillanatba zártsága, és, hogy maga az alkotás, az előbbiekből is következően már nem egyéni teljesítmény, hanem tisztán közösségi aktus. Az estek lényeges eleme az is, hogy a közönség a zenészek partnere az alkotásban, ez persze így van minden koncert esetében, itt azonban, részben a térből adódóan, a közönség akaratlanul is bevonódik, a koncepció nyíltságából viszont adódik, hogy nézők aktívan is képesek hajlítani az estek ívét. Műfaji korlátok viszont nincsenek, a jazz elsősorban azért adja magát, mert eleve nyílt és rögtönzésre épülő műfajról van szó.

58373934_2427613227289719_6610775191981129728_o-143109.jpg

The Soti

A koncertek programja rendszerint valamilyen tematika mentén alakul, április 24-én a Gryllus Samu által levezényelt aznapi soundpainting-workshop végeredménye találkozott az egyébként Kölnben élő, de ebben a hónapban a JazzaJ rendezvényein rezidenskedő Thea Soltival. A soundpainting egyszerre jelnyelv, valamint improvizációs metódus. Az eredetileg a Walter Thompson által a hetvenes években megalkotott jelrendszert nem csak a zenében alkalmazzák, mert sokféle környezetbe átültethető. Maga az irányított improvizáció természetesen már korábban is létezett, ahogy a zenekar és a közönség kézjegyekkel való rögtönzött instruálása is. A műfaji és minden egyéb határ folytonos, bizarr sértegetésével okkal vádolható Frank Zappa már a hatvanas években megalkotott egy – a soundpainting rendkívül sokrétű jelrendszeréhez képest azért jóval szűkebb skálán mozgó – módszert, aminek a segítségével a zenekarát és a közönséget egyaránt képes volt koordinálni, vagy akár hangszerként használni. A koncertjeinek egyik legfőbb jellemvonását a meglepetésszerűség jelentette, a dalok ugyanis a legváratlanabb pontokon kaptak rendhagyó görbületeket, Zappa kézjeleinek köszönhetően.

A workshop eredményeképpen összegründolt Hungarian Soundpainting Orchestra előadása természetesen nem az előre elpróbált anyag hajlítgatására épült, hanem a semmiből, a pillanat kedvéért előrántott fogásokra.

Ez természetesen behatárolta a született zenét is, de a JazzaJ egyik izgalmát pontosan az effajta kockázatvállalás jelenti – nem kell, hogy minden pillanat működjön, ez a kikényszerített valóságszerűség ugyanis felül tudja írni az üresjáratokat. Legalábbis a legtöbb esetben. A zene jórészt repetitív egységekből épült fel, amelyeket szépen illeszkedő passzázsok kötöttek össze, amit megkönnyített, hogy Gryllus, valamint a zenekart rövid ideig szintén dirigáló Rubik Ernő Zoltán a zenészeket nem egyetlen homogén masszaként kezelte, hanem folytonosan változó egységeket alakítottak ki. Itt jegyezném meg, hogy

nagyon jó volt hallani a sok más mellett a hátborzongatóan zseniális Kadából Kada ad Libitummá tágult formációból is ismert Váczi Dánielt és az ő különleges hangszerét, a glissonicot, amivel pillanatokra mintha Coltrane Indiáját idézte volna meg.

A szabadságdoktrína korában, mikor az egyéni szabadság megélése egyre inkább válik egy minden irányból ránk nehezedő paranccsá, az áhított, ugyanakkor ránk kényszerített szabadság gyakran jelentkezik valamilyen, ellentmondásos módon klausztrofób borzongás formájában. A zenében, vagy bármilyen más művészetben, azon keresztül megélt szabadság viszont képes arra, hogy ezt a borzongást kellemessé változtassa át. A Jazzaj és az ehhez hasonló kezdeményezések pillanatokra képesek elaltatni az ember gyanúját, hogy szabadságot mégsem az értelmüket vesztett szavak halmazában érdemes keresni, akkor is, ha az élmény zeneisége utólag csak töredékesen rekonstruálható.

Rátosi Milán

A Lumen Kávézó Horánszky utcára néző ablakai előtt szokatlanul hosszan álltak meg nézelődni április 24-én este a járókelők. Bizonyára nehéz lehetett kontextust társítani az ablakon túlról a tágra nyílt szájakhoz és pupillákhoz, hangszereikbe kapaszkodó zenészekhez és váratlanul szabad táncba kezdő emberekhez, akik a szuggesztív és határozott mozdulatokkal „történetet mesélő” emberre függesztették tekintetüket.

A Hungarian Soundpainting Orchestra és Gryllus Samu JazzaJ-estje egy nyelv, sőt temperált zene előtti állapotba vitt vissza, ahol a legfontosabb szereplő a pillanat és a figyelem volt. 

Nem állt messze a megoldástól az a kívülálló, aki valamiféle vallási vagy spirituális jellegű összejövetelt sejthetett a háttérben: a soundpaint olyan, mint egy közös, irányított, aktív meditáció, ami a jelenlét maximalizálására és a közös alkotásban való elmélyülésre irányul. „Valós idejű zeneszerzés” – szól az egyszerű magyarázat Gryllus Samu részéről, aki az amerikai Walter Thompson által kitalált zenei jelnyelv, a soundpaintig egyik legavatottabb hazai képviselője. A rendszer annyiban hasonlít a jelnyelvhez és a beszélt nyelvekhez, hogy a ki, mit csinál, mikor, hogyan alapegységekre, szintagmákra vonatkozó jelekből áll, amiből mára közel 1500 van. Gryllus Samu ezek közül egy nagyjából 10-15 jelre épülő alapszókincset használt az erre a napra összeverbuválódott orchestrával és szólistaként meghívott, vajdasági származású, Kölnben élő Thea Soti sound-artist, énekesnővel, akik egy egész napos workshop során nyertek beavatást, vagy mélyültek el még inkább a soundpainting-módszerben, ami a szabadság sajátos definícióját is tapinthatóvá tette. Az improvizáló jazz-zenészek általában valamilyen harmóniai, ritmikai rendszert feszegetve jelölik ki saját zenéjük határait, míg a free jazzben már ezek az alapstruktúrák is eltűnnek. A soundpaintingben sincs egzakt harmóniai és ritmikai struktúra, sokkal fontosabbak a kompozíciós ötletek. A soundpainter, vagy karmester jelenléte miatt felfokozott külső figyelem, kontroll szükséges, ami az önkifejezést korlátok közé szorítja, előtérbe állítva a hangminőséget, a soundot, az effekteket, a repetitív hangmintákat.

Ez nem annyira individuális zene, sokkal inkább irányított zenei társalgás, a hangrezgések hullámain végigvitt közös flow.

57459333_2418999144817794_4749062669103792128_o-143009.jpg

Gryllus Samu (Fotó/Forrás: Pereszlényi Erika)

Mivel Gryllus Samu és az időnként karmesteri szerepbe berántott Rubik Ernő Zoltán a közönséget is bevonta ebbe a társalgásba, közvetlen tapasztalatot szerezhettünk a belső folyamatokról. Kiderült például, hogy az ember ösztönösen – a nyugati zenei gondolkodásból adódóan – harmóniára törekszik: a kórusként funkcionáló emberek sokszor akkor is „harmóniában maradtak”, ha nem volt erre vonatkozó instrukció. Aztán feltűnt az is, milyen fontos szervezőelem a váratlanság, meghökkentés, az „out of the box”-típusú, szabad gondolkodás. A karmester rögtön felismerte és motívummá emelte a „tömegből” az olyan hangokat, zenei „kulcsszavakat”, amik új irányba vitték a társalgást.

De fontos önismereti túra is volt ez, hiszen nem volt idő kigondolni, megformálni a zenei hangokat, az azonnal adott reakciók pedig az ember tudattalanjáról is mesélnek.

Nem beszélve azokról a pillanatokról, amikor a verbalitást is alkalmazó énekesek a jelen helyzetre, zenésztársaikra reflektálva alkottak akár provokatív szövegeket. Mindezek révén az esztétikum, vagy szépség szinte értelmezhetetlen jelenséggé vált. Amikor Gryllus Samu Thea Soti improvizált énekére valamiféle lírai kompozíciót igyekezett felépíteni a zenekarral, már a zenészek is nehezen találtak vissza a melodikus zenei gondolkodáshoz az addigi feszült, készenléti állapotból. Az improvizatív zene különböző területeiről érkező zenészek nagyszerűen szót értettek ezen az estén, a közönséget pedig nemcsak a bátorságukból adódó váratlanság élményével, hanem a közös alkotás tapasztalatával is megajándékozták. A JazzaJ-estek továbbra is bizonyítják, hogy a legizgalmasabb és legelőremutatóbb dolgok sokszor underground módon, a felszín alatt zajlanak. 

Szász Emese

Hangfestés a Zeneakadémián

Kapcsolódó

Hangfestés a Zeneakadémián

Április 19. és 21. között Fassang László szervezésében és a párizsi Conservatoire improvizáció tanára, Vincent Lê Quang vezetésével rendhagyó mesterkurzuson ismerkedhetnek meg a Zeneakadémisták a soundpainting, azaz a hangfestés elnevezésű módszerrel.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Könyv

Mutatjuk, kik az irodalmi Nobel-díj legnagyobb esélyesei

Michel Houellebecq és Salman Rushdie a két fő várományosa a 2022-es irodalmi Nobel-díjnak, de ezúttal is szoríthatunk Nádas Péterért, illetve Krasznahorkai Lászlóért. Cikkünkben mutatjuk, hogy látják a leghíresebb kortárs írók esélyeit a fogadóirodák.
Klasszikus

Négy fesztivál vendége volt szeptemberben az Anima Musicae

Gazdag programmal indította 2022/23-as évadát az Anima Musicae Kamarazenekar. A zene lelkéről elnevezett együttes négy rangos fesztivál meghívottjaként lépett fel.
Vizuál

Nem fordíthatjuk el a fejünket – Film készült az időskori demenciáról

Valós történetet dolgoz fel Vámos Zoltán orvos, filmrendező és forgatókönyvíró időskori demenciáról szóló kisjátékfilmje, amelyet szeptember 28-tól láthatnak az érdeklődők.
Színház

„Az igazi függetlenséghez fel kell nőni” – Székely Csaba is megszólalt a Junior Prima-ügy kapcsán

A szeptember 20-i Junior Prima díjátadón az egyik díjazott, Vilmányi Benett személyes nézeteire hivatkozva nem vette át a kitüntetést, melynek kapcsán a kulturális élet több szereplője kifejtette álláspontját.
Klasszikus

Egy húszéves zseni rémtörténete – korai Mahler-mű hangzik el a Müpában

A panaszos dal, Gustav Mahler első, teljes egészében fennmaradt műve a Grimm-testvérek hátborzongató meséjén alapszik. Bár a zeneszerző később két tételesre rövidítette ifjúkori művét, újrafelfedezése után igen népszerű lett az eredeti verzió is, amely most először hangzik el Magyarországon.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Jazz/World interjú

„A dalaink közösséget hivatottak teremteni” – megjelent a Harcsa Veronika-Gyémánt Bálint Quartet új lemeze

A Fidelio felületén debütál Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint új lemeze, az About Time. A két zenésszel az album címén túl a koncertek feloldó hatásáról, a nemzetközi jelenlétről, illetve közelgő, november 22-i müpás koncertjükről beszélgettünk. A lemez meghallgatható a cikkben.
Jazz/World

„Viseljétek büszkén a hegeiteket” – Nai Palm, a Hiatus Kaiyote énekesnőjének nem mindennapi története

2018-ban a Hiatus Kaiyote énekesnője, Naomi Saalfield, művésznevén Nai Palm, bejelentette, hogy mellrákot diagnosztizáltak nála, mely – hihetetlen lélekereje ellenére – rendkívül megviselte. Ő azonban mégsem engedte, hogy mindez megtörje, és a tragédiákból erőt merítve ma már ő inspirál másokat.
Jazz/World gyász

Elhunyt Pharoah Sanders legendás szaxofonos

A spirituális jazzmozgalom kulcsfiguráját 81 éves korában érte a halál – adta hírül a Pitchfork a Luaka Bop lemezkiadóra hivatkozva.
Jazz/World magazin

Shadows in the Forest, avagy milyen törékeny az élet – ALBUMPREMIER

Shadows in the Forest címmel jelent meg az MZK Publishingnál Palotás Gábor ütőhangszeres művész új marimba-albuma, amelynek a címadó dalból készült videóklipje is most a Fidelión debütál.
Jazz/World hír

Zeneipari díjat alapít a Music Hungary Szövetség

Zeneipari díjat alapít a Music Hungary Szövetség; a nyolc kategóriában meghirdetett elismerést a 10. Music Hungary Konferencia & Showcase második napján, november 30-án adják át Veszprémben.