Jazz/World

Szakcsi és Vukán újra együtt

2005.12.16. 00:00
Ajánlom
Egykedvűen néztem elébe a két zongorista nagyság december 2-i Thália Színházbeli duó-koncertjének. Szinte előre éreztem a kétzongorás produkciók véget nem érő szabad improvizációinak nyomasztó légkörét és a híres zenészek koncertje előtti általános izgalmat, melyet úgysem fogok tudni magamra erőltetni. "Csak legyünk túl rajta" - gondoltam. Aztán legnagyobb megdöbbenésemre az előadás során elmaradtak a free elemek, a hiperdisszonáns akkordok, azt pedig egyenesen boldogság leírnom, hogy a koncert nagy részében a publikum végre élvezhette a swing lüktetését. Egy szó mint száz: ez tényleg JAZZ volt.

Bevallom, a duó fantasztikus egységével kapcsolatosan keringő mondák, kissé gyanakvóvá tettek: -"Biztosan már megint a magyar jazz hőskorának valami megszépült regéjével van dolgom. Majd én leleplezem a két öreget!"- okoskodtam, de hoppon maradtam, ugyanis kiderült, hogy a legenda igaz. Tényleg egyedülállóan érzik egymás gondolatait, tényleg egyedülállóak a világon, és amit ugyancsak nehezen hittem el: tényleg nem rivalizálnak.

Talán az utóbbi tény az, ami valóban a legnagyobbak közé emeli őket, ami miatt semmi értelme összehasonlítgatni játékukat más duókéval, és talán ennek volt köszönhető a jazzkoncerten általam még soha sem tapasztalt kedves, fesztelen, szeretetteljes légkör, még ha Vukán kissé szigorú tekintete időnként megrémisztette is az embert. De a szigorú tekintet mögött különös humor rejlik: zenei poénjaival több ízben is nevetésre bírta a közönséget, még azokat is akik, egyébként nincsenek ráhangolódva az efféle viccekre. S a zenei humorizálás csak a nem mindennapi muzsikusok képessége.

Szakcsi játékában is voltak a legnagyobb jazz-zenészekre jellemző erények. Szólója például a Stella by Starlight-ban nemcsak hogy telve volt szívszorító fájdalommal, de felépítettségben és letisztultságban is ritka mód' magas szintűre sikeredett. Az örökzöldek előtti bevezetői pedig olyan átgondoltak voltak, mintha csak megkomponálta volna azokat. Nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy a világ legnagyobb jazz-zongoristái közé tartozik. Herbie Hancockkal, Chick Coreával, Keith Jarrettel egyidős, s bár fiatalon a politikai helyzet miatt nem nagyon juthatott azok lemezeihez, később mégis sikerült elsajátítania az általuk forradalmasított jazz-zongorázás fortélyait, manapság pedig játékának egyes elemeit még ők is megirigyelhetnék.

A sok magasztalás után had jöjjön még több. Nagyon ízlésesen használta a duó a zongora húrjainak pengetéséből, csapkodásából adódó lehetőségeket, valamint a XX. századi klasszikus zenéből, főleg Bartókéból merítet ötleteket, azokat a megfelelő arányban vegyítve a hagyományos swing-zongorázással, így a játék merészebb elemei örömet okoztak a jazzben kevésbé jártas földi halandóknak is.

Hiába e sok dicséret, lehetetlen leírni a koncert egészen különleges légkörét. Mindenki érezhette, hogy roppant fontos a művészeknek ez a fellépés. Volt a játékukban valami szavakkal kifejezhetetlen töltés, valami bizonyításféle. Talán szerették volna még egyszer megmutatni, hogy képesek a fiatalkori teljesítményükre. Nem akarok tippelgetni, de ez mindenképpen sikerült, mert ők ketten együtt talán még soha sem játszottak ilyen jól és Isten ne adja, de lehet, hogy már nem is fognak. Ezt talán ők is érezték, talán a közönség is és ezért is zúghatott olyan tapsvihar, ami még a nézőtéri világítás felkapcsolása után is ráadásra bírta a két művészt. De lehet, hogy a szűnni nem akaró taps egyszerűen azért járt, mert a koncert hihetetlenül jó volt.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Itt hallgathatja meg Kurtág György operáját élőben

Ma este mutatják be Kurtág György első operáját a milánói Scalában. Az előadást az olasz közrádió és a Bartók Rádió élőben közvetíti, az interneten ön is meghallgathatja!
Vizuál

Ön mit szól a legújabb budapesti Sisi-szoborhoz?

Új, egész alakos szobrot kapott Sisi, azaz Erzsébet királyné a Madách téren, ám felmerül néhány kérdés az alkotással kapcsolatban.
Klasszikus

Nyolc percen át ünnepelték Kurtág operáját, a zeneszerző rádión hallgatta az előadást

Nyolc percig tapsolta Kurtág György első operájának ősbemutatóját a Scala milánói operaház közönsége csütörtök este - számolt be a Corriere della Sera olasz napilap a többnyire szakmai közönség előtt tartott előadásról.
Klasszikus

Klasszikus zenei minikoncertek nyolc budapesti szórakozóhelyen

Szombaton késő délutántól éjfélig A zene éjszakája - csak klasszikusan címmel ünneplik Pest, Buda és Óbuda egyesülését.
Könyv

A nő, aki beleszületett az irodalomba, és azóta is benne él – Szabó T. Anna

Első novelláskötetét, a Töréstesztet egyfajta katalizátornak szánta, hogy begyújtson valamit, akkor is, ha fáj, hiszen nem lehet megúszni. Szabó T. Anna Kult50-ben megjelent portréja.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World

Nem kopik – Suzanne Vega elvarázsolta Budapestet

Kortalan és nemtelen, maszkulin famme fatale, bohóc bőrbe bújt díva, drámai alkat és komika, kislány és érett nő, világhírű sztár és a „lány a szomszédból” – ez mind egy személyben Suzanne Vega, és még valami: időtlen dalok énekes-dalszerzője.
Jazz/World bjo

Jazz és inspiráció - interjú Náray Erikával és Urbán Orsival

Szilveszter estéjén két vendéggel, Náray Erika és Urbán Orsi jazz énekesnőkkel egészül ki a Budapest Jazz Orchestra (BJO) a Pesti Vigadó Dísztermében hallható koncertjén.
Jazz/World hírek

Szabó Dániel jazz-zeneszerző rangos amerikai díjat kapott

Az USA legnagyobb zenei jogkezelő szervezete, az ASCAP és a Symphonic Jazz Orchestra ítélte oda neki az 5000 dollárral és egy zeneszerzői felkéréssel járó Commissioning Prize nevű díjat – írta meg a dalszerzo.hu.
Jazz/World ajánló

Tankcsapdát és Quimby-t is feldolgoz új lemezén a Sárik Péter Trió

Nemrég még Bartók jazzfeldolgozásai apropóján beszélgettünk Sárik Péter zongorista-zeneszerzővel, most azonban könnyedebb vizekre eveztünk a Jazzkívánságműsor magyarul című lemez kapcsán, amit december 14-én mutatnak be a MOMKultban.
Jazz/World magazin

60 éve készült ez az ikonikus fotó a jazz-legendák találkozójáról

Art Kane, az Esquire magazin jazz-szerető szerkesztője 1958-ban ötvenhét veterán és feltörekvő jazz-csillagot hívott egybe, hogy elkészítse A Great Day in Harlem című, azóta emblematikussá vált fotót.