Fiatal korod ellenére sok mindent letettél már az asztalra. Hogyan befolyásolhatja a Junior Prima díj a pályád további alakulását?

Amikor arról értesültem, hogy átvehetem, bevallom, meglepődtem. Nem számítottam rá. Ez a nagy presztízsű díj szakmai kapcsolatok terén mindenképp előrelépést jelenthet, amiből több koncert- és fellépési lehetőség fakadhat. Az elismeréssel járó pénzjutalom ráadásul olyan nagyvonalú, hogy egy új hangszerre is szert tehetek. Szeretnék egy akusztikus zongorát venni, egy jó minőségű pianínót, ami jól szól és szépen lehet rajta játszani. Jelenleg egy digitális zongorám van, amit öt éve nyüstölök, és bár szeretem, úgy érzem, eljött az idő a váltásra.

Mely zenemű részletét vésetted rá a díj plakettjére, és miért?

Egy saját számot választottam, ami a Zuzmó címet viseli, és

Ezt a darabodat a 2022-es Országos jazz-zenei versenyen is díjazták, továbbá a Szakcsi Rádió felfedezettjei között is megtalálható. Milyen mértékben van jelen az életedben a zeneszerzés?

A zongorázás egyelőre elsőbbséget élvez, de rendszeresen foglalkozom komponálással is. Jelenleg egy kortárs jazz stílusú számon dolgozom, amit a zenekarommal, a Horváth Szabolcs Kvartettel szeretnék majd bemutatni.

Ezzel a formációval (és korábban egyénileg is) részt vettél a Talentum Hungaricum programban, februárban pedig a Müpa Jazz Showcase versenyen szakmai díjat kaptatok. Milyen stílust képviseltek és milyen művek szerepelnek a repertoárotokon?

Korbeli Ferenc gitárossal, Vörös Zsolt basszusgitárossal és Fazekas Tamás dobossal együtt modern irányzatot képviselünk. Ebben a szellemben dolgozunk fel jazz-sztenderdeket, de természetesen saját számokkal is jelentkezünk. Eddig én írtam a zenéket, de mindig bátorítom a zenésztársaimat, hogy hozzák az ötleteiket, így most Feriét csiszoljuk. Lehet, hogy július 22-én, a Művészetek Völgyében, a Magyar Jazz Szövetség Udvarán tartandó koncertünkön már el is játsszuk a kész változatot, de muzsikálunk Debrecenben augusztus 2-án, augusztus 11-én pedig a Zempléni Jazz-Fesztiválon is.

Horváth Szabolcs Péter (Fotó/Forrás: MVM Zrt.)

Kanyarodjunk vissza a kezdetekhez. Az első zenei élményedet fel tudod idézni?

Számomra minden zene volt. Még a mosógép duruzsolását is tudtam muzsikaként értelmezni. Amikor háromévesen megkaptam az első zongorámat, feltárult előttem egy új világ. Egy digitális hangszerről van szó, amire számos demo volt feltöltve, így sok klasszikus darab is. Nagy hatással volt rám ez a fajta zene, így kezdtem el ismerkedni Liszt, Debussy és Chopin zongoradarabjaival.

Úgy tudom, édesapád nagynénje vette neked ezt a hangszert. Ő látta meg benned a tehetséget? Netán szintén zenész?

Nem, de jó érzékkel kérdezte meg a szüleimet, mivel lepjen meg karácsonyra. (nevet) Így pont szenteste kaptam a zongorát, ami megváltoztatta az életem. Édesapám egyébként tanult klasszikus gitárt, édesanyám családjából is jártak zeneiskolába, innen származnak az alapok.

Olyannyira megfogott ez a hangszer, hogy már óvodás korodban nekilendültél a klasszikus zenei tanulmányoknak.

Ekkor még csak zongorázgattam, de úgy kiismertem a hangszert, hogy amikor valóban elkezdtem a zeneiskolát, és az első zongoraórám után az osztálytársaim megtudták, hogy zongorázni járok, olyannyira fellelkesedtek, hogy mindegyikük hozzáfogott zenét tanulni.

A hangokra is úgy tekintek, mint közös, univerzális nyelvre. Bárhonnan jössz, bármelyik stílust képviseled, általa mindenkit megértesz. Ebben a fajta kommunikációban szeretnék a legtöbbet fejlődni.

Általános iskola hatodik osztályában mégis a jazz felé kanyarodtál.

Az énektanárom kérdezte meg – a tudtom nélkül – az egyik jazzmuzsikus ismerősét, Molnár Bencét, hogy tanulhatnék-e nála. Egy csütörtöki nap eljött az iskolába, és a zongorateremben játszottunk pár órát. Így ismerkedtem meg ezzel a számomra új stílussal, ami lassan szenvedélyemmé vált. Bence még zeneakadémiai tanároknak is bemutatott, akik nagyon elégedettek voltak velem. Már akkor is improvizálgattam, de az még nem volt igazi jazz. Három évig párhuzamosan tanultam klasszikust és jazzt, majd a Bartók Konzervatóriumban végleg az utóbbi felé fordultam.

Horváth Szabolcs Péter jazz-zongoraművész és Palásti Máté gitárművész a Junior Prima díjátadón (Fotó/Forrás: MVM Zrt.)

Mi vonzott a jazzben?

A szabadság. Nincsenek olyan típusú megkötések, mint a klasszikus zenében. Ott is vannak persze improvizációk, de lényegesen kevesebb, és inkább csak az orgonisták remekelnek benne. A jazz befogadóbb közeg. Gyakorlatilag bármit csinálhatsz, ha a műfaj írott és íratlan szabályait betartod.

Miért nem tud minden klasszikus zenész jazzre váltani?

Én tizenhárom évesen tettem ezt, később sokkal nehezebb lett volna. Fontos hozzátenni, a klasszikus zenei alapok kell, hogy az elsők legyenek, e nélkül nagyon nehéz tájékozódni ebben az improvizatív műfajban.

Számos megmérettetésen vettél részt – köztük az Országos jazz-zenei versenyen, a Vukán György által alapított Creative Art tehetségkutatón, az Év jazz-tehetsége, valamint a Cziffra György emlékére szervezett Országos Bárzongorista Versenyen is – ahonnan rendszerint első helyezéssel, külön- vagy szakmai díjjal távoztál. Miért tartod fontosnak ezeket a lehetőségeket?

Lényeges, hogy minél többen ismerjék meg azt a zenét, amit képviselek. Szeretnék sokakat motiválni arra, hogy kezdjenek el koncertekre járni. Aki jazzt tanul, azt pedig arra ösztönözném, hogy gyakoroljon minél többet, sok-sok számot hallgasson meg, és szólókat is vegyen le különböző előadóktól, mert így lehet fejlődni. A bárzongorázás és a jazz amúgy összefügg. A zongoristák régen a kettőt együtt művelték, főleg itt, Magyarországon, az akkori slágerek pedig később jazz-sztenderdekké váltak. Új tapasztalás, jó élmény volt belecsöppenni ebbe az érába. Nem titkolom, hogy a versenyek szakmai kapcsolatokat is erősítenek, ezáltal talán még többet léphetek színpadra, és később nagy nevekkel is játszhatok együtt.

ezért további megmérettetéseken is szeretnék részt venni. A Montreaux-i jazz versenyre kijutni például nagy álmom. Konzis tanáraim közül Tálas Áron és Oláh Krisztián is indult korábban. Óriási lépés lenne a külföldi koncertélet felé. Egyrészt ezért is gyakorolok egyre többet, másrészt a Junior Prima díjamhoz is méltó szeretnék maradni a későbbiekben is.

Horváth Szabolcs Péter (Fotó/Forrás: MVM Zrt.)

Kik a példaképeid, kiknek a felvételeit hallgatod legszívesebben?

Mindenevő vagyok, zongoristák és más hangszeresek is ihletet adnak. Keith Jarrett improvizációs, Chick Corea kompozíciós szempontból van rám nagy hatással. A klasszikus zene területén pedig Vladimir Horowitz és Arthur Rubinstein az etalon számomra.

Jelenleg Binder Károly növendéke vagy a Zeneakadémián. Mi a legfontosabb, amit ő adott át neked?

Valóban, nemrég volt a diplomakoncertem alapképzésen, és most kezdem a mesterszakot nála. A szabadabb, azaz a harmóniai keretekhez nem kötött improvizáció terén nagyon sokat tanultam tőle, illetve amikor először hallottam őt játszani, a billentése fogott meg. Azzal a fajta technikai tudással, ami rá jellemző, kevesek rendelkeznek.

Mit üzennél azon sorstársaidnak, akik gyengénlátók vagy valamilyen más akadállyal élnek és művészi pályára készülnek? Hogyan szerezzenek érvényt a tehetségüknek?

A gyakorlás nagyon fontos. És legyenek szerények és alázatosak! A zene nem arról szól, hogy mindenáron megmutasd magad, hogy te vagy itt a virtuóz tehetség, inkább légy alázatos a közönséggel és akikkel játszol, figyelj a zenésztársaidra, és mutasd meg a közönségnek, hogy milyen érzések vannak benned, így ők is tudnak érzelmekkel viszonyulni a játékodhoz. Akik most kezdenek zenét tanulni, azoknak pedig azt tanácsolom, hogy hallgassanak sok muzsikát, ismerkedjenek meg minél több hangszerrel – járjanak koncertre, legyenek zenei élményeik. Bátran használják ki a lehetőségeket!

Támogatott tartalom.

Fejléckép: Horváth Szabolcs Péter (fotó/forrás: MVM Zrt.)