A detroiti születésű Kenny Garrettnek már asztalos édesapja is szaxofonozott, nem meglepő hát, hogy fiával ő vette át az első skálákat.
A zenésznek később ösztöndíjat ajánlott a nagyhírű Berklee is, de ezt visszautasította – 2011-ben így is tiszteletbeli doktorává avatta a rangos zenei intézmény.
A fiatal szaxofonos első igazi mestere Marcus Belgrave volt, és ahogy a jó sorssal ez lenni szokott, hamarosan már Duke Ellington együtteséhez csatlakozhatott, s itt eldőlt minden. Több mint három évet töltött társaságukban. Detroitot New York váltotta, s már nem volt megállás. Zenésztársai ösztönzésére kezdett saját szerzemények írásába, a debütáló, 1984-es, bemutatkozó szóló-albumától jutottunk egészen a 2021-es, sorban huszadik, Sounds From The Ancestors című lemezéhez, amelynek darabjait május 12-én Budapesten is hallhatjuk.
Kenny Garrett (Fotó/Forrás: Hollis King / JazzFest Budapest)
A jazz-zenészek útját tehetségük mellett mindig szerencsés találkozásaik formálják. Így volt ez Kenny Garrettel is, akit mások mellett Duke Ellington, Donald Byrd, Freddie Hubbard, Woody Shaw és Miles Davis lendített tovább pályáján, zenei fejlődésében és érésében. Miles Davis hatását érdemes külön is kiemelni, hiszen együttjátszásuk, híres hangszeres „párbajaik” emelték igazán magasba Kenny Garrett szólókarrierjét – meg persze folyamatosan érő, ezer gyökerű, saját zenei világa. Miles Davis 1987-ben figyelt fel a fiatal zenészre, aki akkor csupán vendég volt Dizzy Gillespie együttesében – közös útjuk egészen 1991-ig tartott.
1997-ben jelent meg első, kizárólag saját szerzeményeit tartalmazó albuma, a Songbook. Kísérletezéseiben messzire ment, a 2006-os Beyond The Wall már a kelet-ázsiai zenei világot fürkészte.
Útját olyan lemezek szegélyezték, mint az első nagy kritikai sikert hozó Black Hope, a Triology vagy a Pursuance: The Music of John Coltrane, illetve a Sketches of MD.
Még egy csúcspontról feltétlenül szólnunk kell, és ez a szuperlatívusz-halmozó zenészekből alakult Five Peace Band, amellyel Chick Corea, John McLaughlin, Christian McBride és Vinnie Colaiuta zenésztársaként nyert Grammyt 2010-ben.
2012-ben a Seeds From The Undergrounddal Garrett első „saját” Grammyjét is begyűjtötte, ugyanekkor hozta el az év a legjobb jazz-szaxofonosának járó Echo-díjat is.
Ha ismerik Kenny Garrett finom és lelkes, mindig kutató és gyakran idéző – de sosem másoló –, végtelen intelligenciájú zenei világát, akkor tudják, hogy mire számítsanak.
John Coltrane és a hagyományos detroiti rhythm & blues, az afro-kubai világ, a gospel, a zenei elődök és nagymesterek, a „napi zenei harcmező” jazzistáinak hatása mind-mind felsejlik a Sounds From The Ancestors Budapesten is hallható dalaiban.
A koncert gerincéül szolgáló lemez szerzeményei – egy Coltrane-számtól eltekintve – mind Garrett saját darabjai.
„Kenny Garrett koncertjei előtt viharjelzést kellene fellőni”, írta a Washington Post, de alig marad el ettől a The New York Times: „az egyik legcsodáltabb alt szaxofonos Charlie Parker után”. De ne higgyenek el mindent.
Hallgassák, mintha a New York-i Blue Note-ban lennének: élőben vagy felvételen, Kenny Garrett már negyvennégy éve klubokban és koncerttermekben lélegzi és fogalmazza újra estéről estére a jazz csodáját.
A május 12-i koncertről további információt itt talál. >>>
Fejléckép: Kenny Garrett (fotó/forrás: Hollis King / JazzFest Budapest)
hírlevél
