Jazz/World

Szellemi tradíció mentén…

2009.08.31. 06:00
Ajánlom
Gadó Gábor azon csekélyszámú, de rendkívül aktív muzsikusok egyike, akinek tevékenységét állandó, azaz szellemi értékpontokhoz mérhetjük. Személye, így művészete (ezek szinte azonosak) sem trendekhez, innovatív projectekhez, a közfelfogásban létező sikerhez igazodik, hanem egyfajta evidenciához, mely az aktuális valóságon túlmutat. Interjú

A Művész ugyanis ahhoz igazodik, ami a korszakoktól (pláne üresedő konvencióktól) független, vagyis mindenkor érvényes. Szinte véletlennek tűnhet, hogy ehhez a hozzáálláshoz - Gábor esetében - a kortárs jazz jelenti a kereteket, ugyanis közfelfogás szerint értelmezett műfajokról sok éve nem beszélhetünk az ő zenéjét illetően. Az aktualitást ezúttal mégis két, szeptemberi jazzfesztivál adja: a mindig friss hangokat bemutató Újbuda, és a BMC értékrendjével fémjelzett MOL Jazzfesztivál, ahol különböző hazai és külföldi partnerekkel hallhatjuk.

Fidelio Est: Az utóbbi időben leginkább improvizatív produkciókat hallhattunk tőled. Ilyenkor partnereid kiválasztását szakmai-emberi tényezőkkel indokolnád?

Gadó Gábor: Egyikkel sem. Nagyon régen rájöttem, hogy sokkal fontosabb közös princípiumok vannak a választás hátterében: például azonos zenei kultúra, mondhatni kitekintés arra a dologra, amit együtt kell megoldanunk, de valami olyan közös szál is szükséges, ami nem feltétlenül zenei jellegű. Sajnos ez legtöbbször csak a munka során derül ki. Nyilván nem árt, ha előzőleg valamelyest követtem a leendő partner zenei előéletét, vagy volt alkalom vele egy jó beszélgetésre - lehetőleg a hangszerektől távol.

FE: Említenél néhányat a legfontosabb partnereid közül?

GG: Ez nálam mindig változó - és nemcsak tőlem függ. Szó sincs arról, hogy hirtelen valami „pszicho-mentális örvénynek" köszönhetően alaposan átrendeződne a véleményem, hanem ilyenkor az dönt, hogy éppen mi az aktuális zene. Az elmúlt tíz évben elég sok különböző munkába keveredtem bele, melyeknek megvalósítását szinte mindig más partnerekkel éreztem adekvátnak.

FE: Az aktuális zene azt is jelenti, hogy a világ jelenlegi állapotához igazodó, vagy esetleg a valóságról szóló zenei tartalom is motiválhatja?

GG: Erre is volt példa, a Modern Dances For The Advanced In Age című lemez ilyesmi - az elmúlt rendszer vendéglátós éráját próbáltuk vele megidézni. De általában nem jellemző, hogy napi aktualitásokhoz igazodjak a zenében. A pillanatnyi valóságot politikai, gazdasági, kulturális, sőt vallási periódusok váltakozása határozza meg, és meglátásom szerint degradálódó irányban. Viszont ez is egyfajta változás - még ha negatív irányt is mutat. Zenével ezt leképezni részemről szinte lehetetlen.

FE: Gyakori dilemma manapság a kompozíció és az improvizáció aránya. Jól látjuk, hogy nálad ez inkább az utóbbi irányba tendál?

GG: Tendenciózus változásról nem beszélnék, de valamilyen változás mindig van ebben a kérdésben. Vagyis ezzel kapcsolatban sem tudok mást mondani, mint amit korábban, hogy attól függ, mi a zenei feladat vagy gondolati tartalom, ami a személyemet érinti. Kétségtelen, hogy a legutóbbi két lemez vonatkozásában az improvizáció a domináns, sőt, a francia partnerek alkotta kvartettel is fontos volt ez, de azzal a formációval is más struktúra szerint dolgoztunk: talán kicsit több kötött formával. Mindez nem jelenti azt, hogy a következő munka nem tolódik el a kompozíció irányába. Ennek is mindig megvan a maga ideje.

FE: Néhány nagyon fontos alkotónál, művésznél megfigyelhettük, hogy egyetlen fontos tartalmi-gondolati szálra fűztek fel mindent. Sorolhatnánk a példákat Dosztojevszkijtől Tarkovszkijig, Bachtól Miles Davisig... Van hasonló, visszatérő alapgondolati motivációd?

GG: A magam részéről inkább egy összetartó erőről beszélnék, ami a munkáimban folyamatosan jelen van. Úgynevezett „üzenete" nincs az én zenémnek, még ha az is igaz, hogy mindenből kiolvasható valami. Talán így pontos: szándékolt üzenetem nincs, de valamilyen fundamentumból táplálkozó összetartó erő mindig megjelenik: mintegy törzs, amiből kihajtanak az ágak. Ez a törzs pedig nem más, mint a tradíció. Nem csupán zenei, hanem szellemi tradíció is, hisz előbbi az utóbbinak egyik kifejeződési formája - természetesen műfajoktól független formában.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Mi az a tritónusz, és miért nevezték az ördög hangközének?

Schiff András egy interjúban nemrégen a tritónusz hangközével jellemezte Magyarországot. De vajon tudjuk, mi ez? És tényleg be volt tiltva a középkorban?
Klasszikus

A zene olyan, mint a pszichoanalízis

Fejérvári Zoltán november 20-án, illetve a rá következő két estén a Budapesti Fesztiválzenekarral lép pódiumra a Müpában. A külföldön is sikeres zongoraművész beszélgetésünkben elmondta, hogy miért jó egyedül zenélni, miért jó kamarázni, és mi köze mind ennek a pszichoterápiához.
Zenés színház

Először csendült fel az Egyesült Államokban a Bánk bán

Tizenötezer néző volt kíváncsi a magyar kultúrát népszerűsítő, vasárnap zárult kéthetes rendezvénysorozat előadásaira New Yorkban.
Klasszikus

Akit Kodály még személyesen instruált – Perényi Miklós

Azt vallja, egy zeneművet eljátszani csak a kezdet: elmélyedni, újrajátszani, folyton keresni, mint az aranyásó, ez a zenész feladata. Perényi Miklós Kult50-ben megjelent portréja.
Klasszikus

Elkápráztatnak új Rameau-lemezükkel Vashegyi György együttesei

Vashegyi György együttesei, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar lemezre vették Rameau ma már ritkaságnak számító operáját, a Naïst, és a kritika elismerését is kivívták.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Tankcsapdát és Quimby-t is feldolgoz új lemezén a Sárik Péter Trió

Nemrég még Bartók jazzfeldolgozásai apropóján beszélgettünk Sárik Péter zongorista-zeneszerzővel, most azonban könnyedebb vizekre eveztünk a Jazzkívánságműsor magyarul című lemez kapcsán, amit december 14-én mutatnak be a MOMKultban.
Jazz/World magazin

60 éve készült ez az ikonikus fotó a jazz-legendák találkozójáról

Art Kane, az Esquire magazin jazz-szerető szerkesztője 1958-ban ötvenhét veterán és feltörekvő jazz-csillagot hívott egybe, hogy elkészítse A Great Day in Harlem című, azóta emblematikussá vált fotót.
Jazz/World soul

Ötven év után bemutatják az Aretha Franklinnel készült koncertfilmet

Sydney Pollack dokumentumfilmje 50 éven át dobozban lapult, most, hogy az énekesnő elhunyt, az ügyvédei sem akadályozzák meg a bemutatását.
Jazz/World interjú

Stanley Jordan: „Az emberek megérdemelnek egy olyan világot, amelyben hiteles művészek alkotnak”

Vajon miért pont Bartók Béla a kedvenc zeneszerzője és miért ragaszkodik annyira magyar zenésztársaihoz, Horváth Kornélhoz és Dörnyei Gáborhoz? A gitárvirtuóz november 17-én ad koncertet a Müpában, ennek apropóján válaszolt a fenti kérdésekre.
Jazz/World magazin

A test is egy hangszer, amit meg kell tanulni használni

"A zene fölemel" – szól a Snétberger Központ mottója. Igen ám, de a zenéléshez szükséges napi 5-8 óra gyakorlás rengeteg terhet, feszültséget is ró a zenészekre, különösen a testükre. Ezt felismerve indított Alexander-órákat a felsőörsi intézmény.