Jazz/World

Széttört álmok

2008.03.17. 00:00
Ajánlom
A testvérem és én szerencsések voltunk: ismertük J.J.-t, aki Juhász Ferenc eposzait szerette olvasni, ő hívott minket először Syrius-koncertre. Azt mondta, ez valami egészen más lesz, mint amiket addig hallgattunk.

Talán a Mészöly Söröző közelében álló Bartók Béla úti kollégiumban hallottuk először a zenekart. J.J. nem a levegőbe beszélt: a Syrius egészen más minőség volt, mint bármi, amit a magyar poppiacon megismertünk. Ott a kollégium ebédlőjében (?) vagy színháztermében (?), a félhomályban nem is adtunk nevet ennek az új stílusnak. Biztos vagyok benne, hogy akkoriban még nem ismertük a jazz-rock fogalmát. De ahogy az ilyenkor lenni szokott, nem is a cimkéken törtük a fejünket, hanem összes pórusunkkal szívtuk magunkba az új zenét, az ismeretlen és már valahonnan ismerős dallamokat. Úgy rémlik, ott a Bartók Béla úton hallottam először tőlük Jimi Hendrix Hey Joe című számának és a Traffic együttes Feelin’ Alright című darabjának feldolgozását. Később több más átdolgozást is hallottam a koncertjeiken, például Hendrix Manic Depressionjét, a Spencer Davis Group I’m a Manjét vagy a Beatles Strawberry Fields Foreverjét. Az eredeti dalokat persze a korabeli rocksztenderdeknek megfelelően manikűrözték: néhány perces dalok voltak stúdióban összerakva, tömegfogyasztásra készen. Nem így a Syrius-féle feldolgozások: itt nem voltak terjedelmi megkötések, akár húsz-huszonöt percig is tarthatott egy előadás, s a különböző rockfelállásokban megismert melódiákat egy fúvósokkal megerősített zenekar tolmácsolta, hosszú hangszerszólókkal tarkítva. Néhány szám végighallgatása elég volt ahhoz, hogy kiderüljön: az öttagú Syriust egy hármas motor, az Orszáczky Miklós (basszusgitár, ének)–Ráduly Mihály (tenorszaxofon, fuvola)–Pataki László (orgona) triumvirátus hajtja. A zenekaralapító altszaxofonos Baronits Zsolt és a dobos Veszelinov András kevesebb szólószerepet vállalt/kapott, inkább kísérő szerepük volt.

A hármas hajtóművön belül Orszáczky és Ráduly került előtérbe. Míg a szaxofonosnak az együttes jazzes hangzását köszönhettük, Orszáczky inkább a rock- és az R&B-impulzusokat adta. Végül is bennük rejlett az együttes fő titka, e két műfaj szerencsés ütköztetése, mely egyszerre volt alkalmas különböző ízlésű és korú szimpatizánsok megnyerésére. Ráduly gondoskodott róla, hogy a csapat játékából kihallható legyen az előző évtizedek igen mostohán kezelt magyar jazz-zenéjének folytatása, de ne csak az, hanem az 1960-as évek amerikai jazz-zenéjének modális és avantgarde irányzatai is, elsősorban John Coltrane zenei világa, akiért Ráduly közismerten lelkesedett. Orszáczky Jackie pedig a rock és blues legprogresszívebb elemeit vitte bele zenéjükbe. S amikor e két, nagyon is összeegyeztethető minőség összeszikrázott, olyan végeredmények születtek, mint a The Clown, egy újabb feldolgozás, ezúttal a The Flock nevű együttestől, melyben Jerry Goodman elektromos hegedűje egészített ki egy fúvóskórust és ritmusszekciót, vagy a néhány hónappal később a Hungaroton által piacra dobott Az ördög álarcosbálja – Devil’s Masquerade, az együttes angol nyelvű, eredetileg Ausztráliában felvett albuma saját számokkal.

Mind a koncerteken, mind pedig a lemezt hallgatva nyilvánvaló volt, hogy Orszáczky nemcsak jó basszusgitáros, hanem (és talán elsősorban) nagyszerű énekes, akinek kissé nyers, de a kellő pillanatokban lírai hangja ugyanabba a kategóriába tartozik, mint Jimi Hendrixé vagy a Spencer Davis Groupból és a Trafficből ismerős Stevie Winwoodé. Cigarettával és sörrel kezelt orgánum volt az övé, mint szinte valamennyi igazi blues- és rock-énekesé. S ugyan nem volt meg benne a Winwood-féle hang rugalmassága, mégis hipnotikus erővel hatott közönségére. A "lila lemez" pedig naponta hallgatott zeneanyagunk lett. Több barátom volt, aki 2-3-4 példányt is elhasznált belőle, vacak lemezjátszókon egyszerűen agyonhallgatta a korongokat. S Az ördög álarcosbálja újabb – használt, de még hallgatható – példányai pedig mindig előkerültek valahonnan, úgyhogy nem kellett új példányokért a lemezboltba menni. Szólt a szaggatott ritmikájú Crooked Man, a sodró lendületű Psychomania és a sejtelmes, free jazznek induló In The Bosom Of A Shout, a lemez záródala, melynek végén Orszáczky szinte a fülünkbe búgta a szentenciát (melyet akkoriban szinte egyikünk se értett, ha egyáltalán felfigyelt a mondatra): Music is the healing force of the universe. Ma már értem vagy érteni vélem, hogy e kijelentés szóban is megerősítette a Syrius elemi kötődését az avantgarde jazzhez, hiszen a mondat Albert Ayler 1969-es Impulse-albumának címe volt. Ez a tradíció önmagában is egyedülállóvá tette a zenekart Magyarországon.

Orszáczkyéknak nagy szerepe volt abban is, hogy Magyarországon elfogadott megszólalási formává lett a jam session, egy zenekar vagy zenészi mag köré szerveződő esetleges előadói gárda spontán színpadi megnyilvánulása. Szerda esténként a pesti Duna-partról indult a Syrius-hajó, ahol nem mindig a megszokott kvintett volt hallható, hanem alkalmi zenésztársak, főleg fiatal jazzisták, is beszálltak az egyes számokba. Így tovább színesedtek a repertoár régebbi darabjai, melyek szerdáról-szerdára más előadásban és részben más előadókkal szólaltak meg. A koncertek szünetében, amikor a hajó visszafordult Budapest felé, általában Herbie Mann Memphis Undergroundja szólt egy egyszerű lemezjátszóról, de egyetlen alkalomra sem emlékszem, amikor valaki a tömegből (mert mindig az volt ott) meglökte volna a rozoga berendezést. Az emberek vigyáztak egymásra, különösen fent a fedélzeten, ahol a zenekar játszott. Lent, a büfé környékén már nem volt ennyire rózsás a helyzet, K.L. az egyik szerdai koncert után véres farmerdzsekiben botorkált le a hajóról: megkéselték a WC előtt.

A Syrius megéreztetett velünk valamit abból a szabadságból és családiasságból, ami világszerte jellemzi a kis jazzklubokat, ahol a magas művészet furcsán, megismételhetetlenül fonódik össze a popularitással és a közérthetőséggel. Meggyőződésem, hogy a zenekar megszűntével, illetve átrendeződésével (Ráduly Amerikába, Orszáczky Ausztráliába távozott, s ma is ott élnek) olyan súlyos veszteség érte a magyar jazzt és rockzenét, amelyet részben még ma se tudott kiheverni. A Syrius fordulópont volt: egy történelmi pillanatra felvillant Magyarország előtt a lehetőség, hogy a jazz népszerű műfajjá váljon itthon is, és ilyen vonatkozásban talán valamiféle második Lengyelországgá nőjük ki magunkat. A Syrius pártoló tábora hétről-hétre nőtt, s más, jazz-rockot játszó zenekarok is kezdtek nevet szerezni maguknak (Interbrass, Teátrum). A "nagy" Syrius megszűntével a történelmi lehetőség is elmúlt. A helyükben olyan jazz-zenekarok bukkantak fel a színen, melyek a modern fusion-kliséket kopírozták. A Syriusból az emlékek, egy-két titkos magnófelvétel és a beszédes című új lemez maradt ránk: Széttört álmok. Új fejezet kezdődött a magyar jazz történetében.

(2008. április 4. 19:30 - Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - A Jackie Orszaczky Band
(Ausztrália) és vendégei koncertje; tagjai: Tina Harrod (ének), David Symes (basszusgitár), Hamish Stewart (dob), Matthew McMahon (billentyűs hangszerek), James Greening, Anthony Kable (harsona), Juanita Tippens (vokál), vendég: Tátrai Tibor (gitár), Szakcsi Lakatos Béla (zongora), Ráduly Mihály (fuvola), Borbély Mihály (tenorszaxofon), a Sturcz Vonósnégyes)

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Elhunyt Törőcsik Mari

A Kossuth-nagydíjas, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színésznőt életének 86. évében, hosszas betegség után pénteken hajnalban érte a halál.
Színház

Törőcsik Mari: „Beszentelik a hamvaimat, aztán a Tiszába szórnak. Az az én folyóm.”

A 85 éves korában elhunyt Törőcsik Mari néhány éve Bérczes Lászlónak „végrendelkezett” a színésznő nevét viselő beszélgetőkönyben.
Színház

„Ez a pillanat a gondolkodásra jó, beszédre nem” – Pályatársai, tisztelői búcsúznak Törőcsik Maritól

Sorra jelennek meg a személyes hangvételű visszaemlékezések a 85 évesen elhunyt Törőcsik Mariról a közösségi médiában, ezek közül gyűjtöttünk össze néhányat.
Színház

Zsótér Sándor Törőcsik Mariról: „Az idegrendszere feltépte a szobát”

Törőcsik Mari „kitüntetett azzal, hogy dolgozott velem” – emlékezett vissza Zsótér Sándor rendező a pénteken elhunyt színésznőre.
Vizuál

Nézze meg Törőcsik Mari három felejthetetlen alakítását

Törőcsik Mari emléke előtt tiszteleg a Nemzeti Filmintézet streaming platformja, a Filmio, ahol szerda éjfélig ingyenesen megtekinthető a pénteken hajnalban elhunyt színművész három meghatározó filmje.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World podcast

„A jazz passzol a lázadáshoz” – Harcsa Veronikával indul a Fidelio új podcastja, a Fülbemászó

Örök kísérletező, akinek nem kell kompromisszumokat kötnie, ha jazzről van szó. Pályája szorosan összefügg a budapesti Fringe Fesztivállal, ahol először adhatta elő saját dalait közönség előtt, mégpedig komoly sikerrel. Harcsa Veronikával Tompa Diána beszélgetett a Fülbemászóban.
Jazz/World ajánló

Prince egykori zenésze is a Müpa Home fellépői között

Három egyedülálló online koncertpremiert kínál április 16-17-én és 30-án a Müpa Home. Tzumo Árpád zenekara, a Solati Music és a Blahalouisiana mellett látható lesz a basszusgitár dán ikonja, Ida Nielsen koncertje is.
Jazz/World interjú

„Szíven üt, hogy EP már soha többé nem ülhet itt” – Interjú Lukács Miklós cimbalomművésszel

Esterházy Péter születésnapján, április 14-én az E(gy)P(ercesek) – Esterházy-fragmentumok című online produkcióval tiszteleg a Katona József Színház az író emléke előtt. EP írásai Máté Gábor hangján szólalnak meg, játszótársa Lukács Miklós cimbalomművész.
Jazz/World interjú

Vers és elektronika a költészet napján – páros interjú Pátkai Rozinával és Fenyvesi Mártonnal

Elektronika teszi emlékezetessé Pátkai Rozina új lemezén a magyar verseket. Elektronikai eszközökre Fenyvesi Mártonnak is szüksége van, aki az utóbbi időben hangmérnökként és producerként legalább annyit dolgozott, mint gitárosként. Az életben egy párt alkotnak, kézenfekvő volt, hogy együtt ültetjük őket mikrofon elé.
Jazz/World pályázat

Támogatást nyújt a zeneipari háttérmunkásoknak a Fábián Juli Emlékalapítvány

A Fábián Juli Emlékalapítvány ismét pályázatot ír ki a koronavírus-járvány, az elmaradt koncertek, rendezvények és a tervezhetetlen szakmai jövő miatt nehéz helyzetbe került zeneipari háttérmunkások számára.