Jazz/World

Színek

2005.11.10. 00:00
Ajánlom
A világhírű altszaxofonos, David Sanborn és zenekara egy zártkörű rendezvényen adott koncertet október 20-án, így sajnos csak pár száz ember élvezhette a zenekarvezető mellett Don Alias (ütőshangszerek), Ricky Peterson (billenytű), Kendrick Scott (dob) és Derrick Hodges (bőgő, basszusgitár) játékát.

A groove-os jazzt játszó banda koncertjének különlegességéről a hazai szaxofonosnagyságok jelenléte is árulkodott. Tucatnyi módon lehetne elemezni a hallottakat, én azonban úgy döntöttem, inkább arról írok, ami a legjobban bevésődött az emlékezetembe: a csodálatos színkavalkádról.

Ma már kísérletekkel bizonyított tény, hogy létezik hangszínlátás. Ez a tulajdonság nagyon sok embernek „szériatartozéka”, mégis keveset olvashatnak róla az érdeklődők, bár a legtöbb zenész tudatosan vagy tudattalanul használja ezt a képességét. Elég, ha Debussy-re gondolunk. Zenéjét hallgatva időnként szinte valóságosan érzékelhetjük a fényt, az ezüstös ragyogást vagy a víztükör csillanásait. És csodák csodájára a remek zenei művek „képileg” is remekművek. A közhiedelemmel ellentétben a mozi nem a XX. század vívmánya. A zenében már ősidők óta létezik és a David Sanborn Band a képi effektekért Oscar-díjat érdemelne.

Ha a filmesek nem is figyeltek fel a zenekarvezető páratlan talentumára, a zenekritikusok annál inkább. Sanborn összesen hat Grammy-díjat nyert három különböző kategóriában (R'n'B, Pop, Jazz). Harminc éves pályafutása alatt közel húsz nagy sikerű lemeze jelent meg. Játékát, mely mélyen gyökerezik a soul-zenében, fiatal szaxofonosok ezrei tekintik követendő példának. Alto hangszíne pedig fogalommá vált a könnyűzenében. Gyönyörű, időnként fehérbe hajló világoskék dallamok áradtak a hangszeréből éteri tisztasággal. És akkor még csak Sanbornról beszéltem.

Pedig ott volt a „nagy öreg” Don Alias is, aki a letisztult bölcsességet képviselte a zenekarban. Roppant keveset játszott a kongáján és egyéb „zajkeltő” eszközeit is ritkán használta – már-már bosszantóan ritkán –, de mint később kiderült, neki lett igaza. Kendrick Scott ifjonti hevületű, olykor szeleburdi dobolása ugyanis nem tűrt volna többet az öreg „kopácsolásából”. Főleg azután, hogy Derrick Hodges a második számtól kezdve basszusgitárra cserélte a bőgőt, s bár ez utóbbit mesterien kezelte a Sanbornhoz hasonlóan sokféle stílusban (pop, gospel, soul-rap) jártas ifjú, a cserét követően azonban már az első hang után nyilvánvalóvá vált: ez az ő igazi hangszere.

Az Alias-Scott-Hodges „tengely” iskolapéldáját nyújtotta a groove-játéknak, mely Sanborn stílusának alapja. Nem is volt hát másra szüksége a világ egyik legjobb zenekarának, mint Peterson szenvedélyes hammond- és fender-szólóira, hogy ámulatba ejtsék a legkritikusabbakat is. A zenekar játékában keresve se találnék hibát. Talán az egyetlen gyengébb pont Peterson zongorajátéka volt, mivel billentése és hangszerkezelése inkább az orgonához passzol, de még ez is a zenekar előnyére vált: emberközelibbé tette az egyébként vidám band-et.

De nézzük csak meg mitől is volt olyan bámulatos ez a zene. A groove-os alapú stílusok legfontosabb kelléke a pulzálás. Ez mindennek a motorja. A szólisták, jelen esetben Sanborn és Peterson, a ritmusszekció által gerjesztett hullámokat erősítik fel vagy változtatják meg, esetleg irányítják hangszerük segítségével – mesteri módon. A monotonnak tetsző kíséret csak látszólag egyszerű: telis-tele van apró megelőlegezésekkel, késleltetésekkel, kifinomult hangsúlyozásokkal, apró zenei feszültségekkel tehát, melyek oldódása hasonló a villámkisüléshez. Talán az efféle energiáknak az emberre gyakorolt erős hatása lehet a magyarázata annak, hogy a groove alapú zenék virágkorát éljük. Sanborn zenekara a stílus belső törvényeit tökéletesen ismeri, s ez képessé teszi őket arra, hogy egyszerű elemekből is pazar építményt hozzanak létre. És hogy ennek mi köze a színkavalkádhoz?

Sanborn és társai minden számot más és más színvilágban játszottak, mely tény óriási hangszeres technikai tudásra és különleges tónusérzékenységre enged következtetni. Továbbá nemcsak a színkompozíció, de az azokhoz járuló alakzatok súlyeloszlásai is páratlan egyensúlyérzéket feltételeznek. Nem csoda hát, ha érdekes vizuális élményekkel gazdagodhatott a közönség.

Íme néhány példa: különleges látványt nyújtott Peterson blues hammond-szólója, melyben a hangok, mint tengernyi, aranyló, apró csigák, úgy hullámoztak. De említhetném Sanborn nagyívű, fényes szólójának rajzolatát is, amelyik a meleg légáramlattól, szinte szárnycsapás nélkül, egyre feljebb és feljebb emelkedő gólya röppályájára hasonlított. Hodges lávavörös, szinte izzó basszusgitárhangja ugyancsak hosszú időre az emlékezetembe véste magát, nem is beszélve Alias áttetsző kék ködfoltjairól, melyek a talajmenti párára hasonlítottak leginkább. Ha mindezt egymás mellett, időnként összefonódva, egy időben képzeljük el, az eredmény színes hullámok és erőterek kavalkádja lesz.

Az efféle természetesen élmény létrejöttéhez elengedhetetlen feltétel a kiváló hangosítás, mely feltétel ezen az estén maradéktalanul teljesült. A tény pedig, hogy mindez magyar hangtechnikusok érdeme, számomra még „színesebbé” teszi az élményt…

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Gyönyörű Bach-klipet forgatott Yo-Yo Ma

A világ 36 helyszínére viszi el Yo-Yo Ma Bach-csellószvitjeit. Íme a projekt lenyűgöző első klipje.
Klasszikus

Az Óbudai Danubia mutathatja be Kurtág György operáját itthon

Előreláthatóan 2020-ban. Jövőbeli terveiről tájékoztatta a sajtót Óbuda 25 éves zenekara.
Tánc

Februárban megnyit a Nemzeti Táncszínház várva várt új épülete

Négy év bizonytalan helyzet után február 15-én a Budapest Táncfesztivállal egybekötve adják át a nagyközönségnek az intézmény új épületét a Millenáris Parkban.
Színház

Liliom mint intellektuális művész – ifj. Vidnyánszky Attila rendezése a Vígben

A Vígszínház hatalmas színpadát is szinte szétfeszítő, óriási díszletben mutatták be Molnár Ferenc emblematikus darabját, a Liliomot. A kisemberek szinte elvesznek a térben, de tragédiájuk elemi erővel tör át a rivaldán.
Jazz/World

Írók, akiknek szövegeiben ott lüktet a jazz

A jazz és az irodalom keveredéséből igazi varázsital jön létre, ha avatott kezek keverik. Olyan prózaírókat gyűjtöttünk össze, akik a jazz és az irodalom iránti szenvedélyüket igazi esszenciába oltották.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World

Még Mohay András játéka is hallható a MAO most megjelenő lemezén

Régi és új felvételekből, kortárs zeneszerzők műveiből áll a Modern Art Orchestra (MAO) új lemeze, amit vasárnap a Budapest Music Center nagytermében mutatnak be Szilágyi Kinga hárfaművész, Borbély Mihály szaxofonos és Gőz László harsonaművész közreműködésével.
Jazz/World irodalom

Írók, akiknek szövegeiben ott lüktet a jazz

A jazz és az irodalom keveredéséből igazi varázsital jön létre, ha avatott kezek keverik. Olyan prózaírókat gyűjtöttünk össze, akik a jazz és az irodalom iránti szenvedélyüket igazi esszenciába oltották.
Jazz/World hír

Ő itt Django Reinhardt unokája, és hamarosan magyar romazenészekkel játszik

A legendás cigány jazzgitáros, Django Reinhardt unokája, Dotschy Reinhardt énekes is fellép az Európai Roma Fesztiválzenekarral február 10-én a Müpában.
Jazz/World hír

Herbie Hancock nevét viseli ezentúl a Thelonius Monk Intézet

2019. január elseje óta a fúziós jazz élő legendájának nevét viseli az intézmény.
Jazz/World interjú

Andreas Shaerer: „Hagyom magam oda sodródni, ahol az igazi varázslat történik”

Sokak szerint az egyik leginnovatívabb és legbátrabb európai, férfi jazzénekes az ECHO-díjas svájci Andreas Schaerer. A hangvirtuóz január 12-én az Opus Jazz Clubban játszik Kalle Kalima finn gitárossal, aki szerinte hozzá hasonlóan egy igazi punk zenész.