Jazz/World

Színek

2005.11.10. 00:00
Ajánlom
A világhírű altszaxofonos, David Sanborn és zenekara egy zártkörű rendezvényen adott koncertet október 20-án, így sajnos csak pár száz ember élvezhette a zenekarvezető mellett Don Alias (ütőshangszerek), Ricky Peterson (billenytű), Kendrick Scott (dob) és Derrick Hodges (bőgő, basszusgitár) játékát.

A groove-os jazzt játszó banda koncertjének különlegességéről a hazai szaxofonosnagyságok jelenléte is árulkodott. Tucatnyi módon lehetne elemezni a hallottakat, én azonban úgy döntöttem, inkább arról írok, ami a legjobban bevésődött az emlékezetembe: a csodálatos színkavalkádról.

Ma már kísérletekkel bizonyított tény, hogy létezik hangszínlátás. Ez a tulajdonság nagyon sok embernek „szériatartozéka”, mégis keveset olvashatnak róla az érdeklődők, bár a legtöbb zenész tudatosan vagy tudattalanul használja ezt a képességét. Elég, ha Debussy-re gondolunk. Zenéjét hallgatva időnként szinte valóságosan érzékelhetjük a fényt, az ezüstös ragyogást vagy a víztükör csillanásait. És csodák csodájára a remek zenei művek „képileg” is remekművek. A közhiedelemmel ellentétben a mozi nem a XX. század vívmánya. A zenében már ősidők óta létezik és a David Sanborn Band a képi effektekért Oscar-díjat érdemelne.

Ha a filmesek nem is figyeltek fel a zenekarvezető páratlan talentumára, a zenekritikusok annál inkább. Sanborn összesen hat Grammy-díjat nyert három különböző kategóriában (R'n'B, Pop, Jazz). Harminc éves pályafutása alatt közel húsz nagy sikerű lemeze jelent meg. Játékát, mely mélyen gyökerezik a soul-zenében, fiatal szaxofonosok ezrei tekintik követendő példának. Alto hangszíne pedig fogalommá vált a könnyűzenében. Gyönyörű, időnként fehérbe hajló világoskék dallamok áradtak a hangszeréből éteri tisztasággal. És akkor még csak Sanbornról beszéltem.

Pedig ott volt a „nagy öreg” Don Alias is, aki a letisztult bölcsességet képviselte a zenekarban. Roppant keveset játszott a kongáján és egyéb „zajkeltő” eszközeit is ritkán használta – már-már bosszantóan ritkán –, de mint később kiderült, neki lett igaza. Kendrick Scott ifjonti hevületű, olykor szeleburdi dobolása ugyanis nem tűrt volna többet az öreg „kopácsolásából”. Főleg azután, hogy Derrick Hodges a második számtól kezdve basszusgitárra cserélte a bőgőt, s bár ez utóbbit mesterien kezelte a Sanbornhoz hasonlóan sokféle stílusban (pop, gospel, soul-rap) jártas ifjú, a cserét követően azonban már az első hang után nyilvánvalóvá vált: ez az ő igazi hangszere.

Az Alias-Scott-Hodges „tengely” iskolapéldáját nyújtotta a groove-játéknak, mely Sanborn stílusának alapja. Nem is volt hát másra szüksége a világ egyik legjobb zenekarának, mint Peterson szenvedélyes hammond- és fender-szólóira, hogy ámulatba ejtsék a legkritikusabbakat is. A zenekar játékában keresve se találnék hibát. Talán az egyetlen gyengébb pont Peterson zongorajátéka volt, mivel billentése és hangszerkezelése inkább az orgonához passzol, de még ez is a zenekar előnyére vált: emberközelibbé tette az egyébként vidám band-et.

De nézzük csak meg mitől is volt olyan bámulatos ez a zene. A groove-os alapú stílusok legfontosabb kelléke a pulzálás. Ez mindennek a motorja. A szólisták, jelen esetben Sanborn és Peterson, a ritmusszekció által gerjesztett hullámokat erősítik fel vagy változtatják meg, esetleg irányítják hangszerük segítségével – mesteri módon. A monotonnak tetsző kíséret csak látszólag egyszerű: telis-tele van apró megelőlegezésekkel, késleltetésekkel, kifinomult hangsúlyozásokkal, apró zenei feszültségekkel tehát, melyek oldódása hasonló a villámkisüléshez. Talán az efféle energiáknak az emberre gyakorolt erős hatása lehet a magyarázata annak, hogy a groove alapú zenék virágkorát éljük. Sanborn zenekara a stílus belső törvényeit tökéletesen ismeri, s ez képessé teszi őket arra, hogy egyszerű elemekből is pazar építményt hozzanak létre. És hogy ennek mi köze a színkavalkádhoz?

Sanborn és társai minden számot más és más színvilágban játszottak, mely tény óriási hangszeres technikai tudásra és különleges tónusérzékenységre enged következtetni. Továbbá nemcsak a színkompozíció, de az azokhoz járuló alakzatok súlyeloszlásai is páratlan egyensúlyérzéket feltételeznek. Nem csoda hát, ha érdekes vizuális élményekkel gazdagodhatott a közönség.

Íme néhány példa: különleges látványt nyújtott Peterson blues hammond-szólója, melyben a hangok, mint tengernyi, aranyló, apró csigák, úgy hullámoztak. De említhetném Sanborn nagyívű, fényes szólójának rajzolatát is, amelyik a meleg légáramlattól, szinte szárnycsapás nélkül, egyre feljebb és feljebb emelkedő gólya röppályájára hasonlított. Hodges lávavörös, szinte izzó basszusgitárhangja ugyancsak hosszú időre az emlékezetembe véste magát, nem is beszélve Alias áttetsző kék ködfoltjairól, melyek a talajmenti párára hasonlítottak leginkább. Ha mindezt egymás mellett, időnként összefonódva, egy időben képzeljük el, az eredmény színes hullámok és erőterek kavalkádja lesz.

Az efféle természetesen élmény létrejöttéhez elengedhetetlen feltétel a kiváló hangosítás, mely feltétel ezen az estén maradéktalanul teljesült. A tény pedig, hogy mindez magyar hangtechnikusok érdeme, számomra még „színesebbé” teszi az élményt…

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Itt hallgathatja meg Kurtág György operáját élőben

Ma este mutatják be Kurtág György első operáját a milánói Scalában. Az előadást az olasz közrádió és a Bartók Rádió élőben közvetíti, az interneten ön is meghallgathatja!
Vizuál

Ön mit szól a legújabb budapesti Sisi-szoborhoz?

Új, egész alakos szobrot kapott Sisi, azaz Erzsébet királyné a Madách téren, ám felmerül néhány kérdés az alkotással kapcsolatban.
Klasszikus

Nyolc percen át ünnepelték Kurtág operáját, a zeneszerző rádión hallgatta az előadást

Nyolc percig tapsolta Kurtág György első operájának ősbemutatóját a Scala milánói operaház közönsége csütörtök este - számolt be a Corriere della Sera olasz napilap a többnyire szakmai közönség előtt tartott előadásról.
Könyv

A nő, aki beleszületett az irodalomba, és azóta is benne él – Szabó T. Anna

Első novelláskötetét, a Töréstesztet egyfajta katalizátornak szánta, hogy begyújtson valamit, akkor is, ha fáj, hiszen nem lehet megúszni. Szabó T. Anna Kult50-ben megjelent portréja.
Tánc

Lélegzetelállító klippel tér vissza a Polunyin-Hozier páros

Az ukrán balettművész öt évvel ezelőtt az ír zenész Take Me To Church című zenéjére készült David LaChapelle-videoklipben robbant be a köztudatba. Most ismét összeálltak egy remekműre.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

A Dunán ringatózva mutatja be új lemezét Cséry Zoltán

A zongoraművész - zeneszerző november 24-én az A38 Kiállítótérben mutatkozik be első önálló, szólózongorás nagylemezével, a Life Is A Playground című chillout, ambient albummal.
Jazz/World

Nem kopik – Suzanne Vega elvarázsolta Budapestet

Kortalan és nemtelen, maszkulin famme fatale, bohóc bőrbe bújt díva, drámai alkat és komika, kislány és érett nő, világhírű sztár és a „lány a szomszédból” – ez mind egy személyben Suzanne Vega, és még valami: időtlen dalok énekes-dalszerzője.
Jazz/World bjo

Jazz és inspiráció - interjú Náray Erikával és Urbán Orsival

Szilveszter estéjén két vendéggel, Náray Erika és Urbán Orsi jazz énekesnőkkel egészül ki a Budapest Jazz Orchestra (BJO) a Pesti Vigadó Dísztermében hallható koncertjén.
Jazz/World hírek

Szabó Dániel jazz-zeneszerző rangos amerikai díjat kapott

Az USA legnagyobb zenei jogkezelő szervezete, az ASCAP és a Symphonic Jazz Orchestra ítélte oda neki az 5000 dollárral és egy zeneszerzői felkéréssel járó Commissioning Prize nevű díjat – írta meg a dalszerzo.hu.
Jazz/World ajánló

Tankcsapdát és Quimby-t is feldolgoz új lemezén a Sárik Péter Trió

Nemrég még Bartók jazzfeldolgozásai apropóján beszélgettünk Sárik Péter zongorista-zeneszerzővel, most azonban könnyedebb vizekre eveztünk a Jazzkívánságműsor magyarul című lemez kapcsán, amit december 14-én mutatnak be a MOMKultban.