Állítólag Liszt Ferenc, Duke Ellington és Olivier Messiaen is hang-szín szinesztéziában szenvedett, bár lehet, hogy ők elragadtatással beszélnének erről az élményről. Liszt például efféle instrukciókkal segítette zenekarát a kívánt zenei minőség átélésében; „Ó, uraim, egy kissé kékebben, ha kérhetem!” vagy
„Ez mély lila, tartsák ki! Ne olyan rózsaszínen!”
Eleinte a zenekar azt gondolta, hogy Liszt csak viccelődik, később azonban rájöttek, hogy tényleg látja a hangok színét.
Vincent Pongrácz, az osztrák rapper, klarinétos és zeneszerző (ami már önmagában izgalmas hármas), a szintén szinesztéza francia zeneszerzőre, Olivier Messiaen-ra hivatkozik, amikor zenekarát Synestethic-re kereszteli. Arra utal ezzel, hogy egy minden érzékre ható zenei-művészeti univerzumba kalauzolja hallgatóját. Vincent Pongrácz nyolctagú felállásával, a Synesthetic Octettel néhány éve már bemutatta a kortárs klasszikus zenéből, rapből és jazzből táplálkozó zenéjét az Opusban. Ezúttal szűkebb társaságával, a négytagú Synesthetic4-al játszik ugyanitt, de ez nem jelenti azt, hogy az élmény is redukálódna: a hangsúly itt sokkal inkább a precíz dinamikán és az utánozhatatlan, történetmesélős, narratív megközelítésen van. A melodikus kompozícióktól a már-már mániákusnak tetsző darabokig terjedő repertoárral nem titkolt céljuk, hogy paradox élménnyel ajándékozzák meg a néző-hallgatót.
A koncert helye, ideje: Opus Jazz Club. Február 8. 20 óra. A jegyvásárlás mellett ne felejts el a klubba asztalt foglalni.
hírlevél
