Jazz/World

Szirtes Edina Mókus: "Az anyanyelvem a komolyzene"

2013.06.22. 07:06
Ajánlom
A hegedűművészként és zeneszerzőként is ismert énekesnővel az akusztikus hangszer nem ideális környezetben való megszólaltatásáról, zenei példaképekről és kedvenc lemezekről, valamint emékezetes fellépésekről is beszélgetett Párniczky András. INTERJÚ

- Egy olyan hegedűs esetében, aki gyakran szerepel hangosan megszólaló felállásokban (például dobosok mellett), alapvető kérdés, hogy miként oldja meg hangszerének az akusztikai problémáit. Vesz-e erősítőt, elkezdi-e az elektromos hangját fejleszteni, vagy hangszerén akusztikusan gyakorol és a hangerő kérdését teljes egészében a technikusokra bízza.

- Szecsődi Ferenc tanítványaként végeztem mint klasszikus hegedűs. Kiegyenlített, telített, egyenletes hangképzést tanultam, számomra a hegedű hangja az olyan, amit Itzhak Perlman szólaltat meg. Hogy térhetnék el ettől? Ezzel együtt igen korán elkezdtem improvizálni, legelőször Juronics Tamás felkérésére, a Csodálatos mandarin előtt. Írtam is számokat, de mégis az anyanyelvem a komolyzene. Az összes többi dolgot ehhez tanultam hozzá: természetes például, hogy ha egy bolgár vagy más népzenét gyakorlok, akkor a vonót is próbálom másképp tartani, mint ahogy megszoktam.

- Hogy tudod akkor megoldani egy akusztikus hangszer számára nem túl ideális környezetben ennek a hangnak a megszólaltatását?

- Ez mindennapi küzdelem. Van egy nagyon jó mikrofonom, ami direkt hegedűre és ilyen helyzetekre lett kifejlesztve. Sokat segít, de azért nem tökéletes. Amikor a vonósnégyesemmel játszom, akkor tudom igazán azt a fajta hangképzést használni, amit gyerekkorom óta fejlesztek. A koncertfelvételeket visszahallgatva sokszor rájövök, hogy úgy játszottam, mint egy őrült, hiszen ilyenkor teljesen másképp hallom magamat, mint akusztikusan. A fülmonitor bizonyos szempontból megoldás, annak segítségével legalább én jól hallom a játékomat, de ez még mindig nem oldotta meg a többi zenész számára a problémát. A megoldás az szokott lenni, hogy lehetőség szerint a dobot elszigeteljük egy plexi fallal.

- De így állandóan ki vagy szolgáltatva a technikusoknak.  

- Ez teljesen így van! Vettem egy öthúros elektromos hegedűt direkt ilyen célra Frankie Látótól, de még nem tudom hol is lehetne igazán használni. Pont néhány hete játszottam Kézdy Lucával, aki szintén hegedűs és kifejezetten járatos a hegedű erősítésében. Én is használok loopert, azaz ismétlő effektet és van egy pedálom, ami harmonizerként is funkcionál, de én ezeket inkább az akusztikus hang kiegészítéseként használom, nem önálló elektromos hangként. Luca hozzám képest futurisztikus hangzásokat szólaltat meg időnként, ahogy Lantos Zoltán is, aki a példaképem. Az ideális az lenne, ha az ő világukat tudnám ötvözni az általam etalonnak tartott hangszerhanggal, akár élőben is.

- Amennyiben lehetőség nyílna rá, hogy találkozz egy zenésszel akár kortársaid közül, akár a múltból, ki lenne az?

- Bartók Béla és a még élők közül Arvo Pärt. Látni Bartókot, beülni egy órájára, vagy hallani őt játszani csodálatos lenne, ahogy egy Bartók-darab megtanulása is az. Az ő muzsikája egyszerre szabadítja fel a gondolataimat, nyújt megoldást a problémáimra, mutatja az elviselhetetlen mélységet és a legszentebb igazságot. Arvo Pärt megosztja zenei világával az embereket, de annak - én is ezek közé tartozom - aki szereti, az érzelmeken túli érzések kifejezését jelenti. Megmutatja az elviselhetetlen fájdalmat, de úgy, hogy közben megóv minket hallgatókat és felemel.

- Felsorolnál olyan lemezeket, amik a legnagyobb hatással voltak rád?

- Megpróbálom időrendi sorrendben: Michael Jackson Off the Wall, Pangea Live at Music Academy, Bobby McFerin Bang! Zoom, Bobby McFerin Beyon Words, ekkor olyan tizenhét éves lehettem, és ezzel egy időben a Bartók Concerto. Zbigniew Preisner - Requiem for my Friend, őt onnan lehet ismerni, hogy Kieslowski lengyel filmrendezővel dolgozott együtt, ezt a művet az ő halálakor komponálta. Ezt követte Arvo Pärt Tabula Rasa című lemeze. Majd Lantos Zoltán több albuma, sőt vele volt szerencsém együtt is játszani. Rajta keresztül szerettem meg az indiai zenét, és kezdett el érdekelni az a fajta díszítés, amit Indiában használnak, akár a hangszereken, akár az énekben.

- Amikor énekelsz, tudatosan használod a hangod?

- Sosem akartam énekes lenni, már gyerekkoromban is inkább zeneszerző szerettem volna lenni. Még csak nem is hegedűs. Eleinte semmi tudatosság nem volt benne, egyszerűen csak rengeteg zenét hallgattam és énekeltem a felvételekkel. Sokszor van, hogy hallok valamit belül, amit megpróbálok megszólaltatni. A díszítések megszállottja vagyok. A bolgár, a cigány, az afro-amerikai, az arab hangképzés az, amit igazán szeretnék megtanulni. A hangszín is a díszítésektől változik.

- Ezekből a népzenei hangképzésekből te megpróbálod az esszenciát kivenni, amikből benned majd összeáll valamilyen új hangzás, vagy kizárólag autentikusan használod fel őket?

-Nem tudom igazán letenni egyik mellett sem a voksot egyelőre. Annyiféle zenei környezetben dolgoztam, hogy néha már magam sem tudtam, mi vagyok igazából. Ezért kellett elkészítenem, egyedül feljátszanom a Tao-t, hogy halljam a saját hangomat. Van, amikor tudatosan keverek zenei stílusokat, de azért jó lenne, ha szükség esetén el is tudnám különíteni ezeket.

- Fel tudnád idézni a legjobb és a legrosszabb színpadi élményedet?

- A legrosszabb az, ha indokolatlanul vagyunk ügyetlenek. Fehérváron játszottunk mintegy főpróbaként egy nagy Müpa-beli koncertünk előtt. Nagyon nehéz volt az anyag, és szinte mindent elrontottunk, amit lehetett. Ezt be is vallottam a közönségnek, kár lett volna tagadni. Borzasztó volt. A legjobb pedig az, amikor az embert váratlan szeretettel, nyitottsággal hallgatják. Egy ilyen alkalom volt például még régen, tanuló éveim alatt, amikor Kapolcson léptünk fel. Olyan nagy sikerrel fogadtak minket, hogy mindannyian sírtunk a meghatottságtól.

- Végezetül áruld el mi volt életed első saját hangszere, és mivel bővítetted legutoljára a hangszereid sorát.

- Az első egy furulya volt az óvodában és egy nyolcados méretű hegedű: ezeket egyszerre kaptam. Legutóbb pedig, körülbelül egy fél éve egy gadulkát vettem Szőke Szabolcs segítségével. Mivel a Szabi megszólaltatta, ezért tudom, hogy szól, de sajnos nekem azóta sem sikerült mást, mint nyekergést kihoznom belőle. Sokféle hangszerem van, de ez az első, amit ennyire nehéz bejátszanom.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

„Igazi Angyal volt” – Emlékezések Kurtág Mártára

Fischer Iván és Keller András a Slipped Disc hasábjain búcsúztak a múlt héten elhunyt zongoraművésznőtől, Kurtág György alkotótársától.
Klasszikus

Ilyen érzés volt egyetlen európaiként hallgatni a Concerto Budapest koncertjét Kínában

Szürreális és tanulságos élmény volt, de emlékezetes volt az este Fucsouban a zenekar azon tagjai számára is, akik a koncert előtt egy vörös szőnyegen sétáltak Jackie Chan-nel.
Vizuál

Rekordok dőltek a Virág Judit Galéria árverésén

Kádár Béla Concertina című festménye 110, valamint Schönberger Armand Abszintivók című festménye 85 millió forintos eladási árával életműrekordot döntött a Virág Judit Galéria őszi árverésén.
Színház

To be, or not to be - Benedict Cumberbatch Hamletként tér vissza az Urániába

Decemberben újra látható az Uránia történetének egyik legnépszerűbb színházi közvetítése, a londoni Barbican Színház Hamlet előadása, főszerepben Benedict Cumberbatch-csel. 
Könyv

Valamirevaló szerző előbb-utóbb szentel regényt a szüleinek

Vámos Miklós ismét megmondja, mit érdemes elolvasni. Ezúttal George Szirtes Előhívás – Anyám regénye című (ön)életrajzi ténykönyvét mutatja be.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Világklasszisok a Fonóban

Dresch Mihály két koncertet is ad a közeljövőben a Dresch-trilógia folytatásaként, novemberben pedig a görög lírajátékos, Sokratis Sinopoulos kvartettje lép fel Lukács Miklóssal karöltve.
Jazz/World magazin

Tudtad? Joni Mitchell fest is, és most könyvben adják ki műveit

Az irodalmi mélységű dalszövegek szerzője, a jellegzetes, erős hang, a sokszínű gitárjátékos, az egyik legegyedibb dalszerző-énekes. Ez mind elmondható Joni Mitchellről, és még valami: a kifinomult képzőművész.
Jazz/World kritika

Zene össznépi felejtés ellen – Megjelent a Bujdosó Trió új lemeze

Még a betlehemes egyházzenei témából is avantgárd jazz lesz a Bujdosó Trió új albumán, a National Amnesia Institute címűn. Meghallgattuk a lemezt, és a zenekarvezetőt is megkérdeztük arról, mi járt a fejében, miközben ezeket a zenéket írta.
Jazz/World Partitúra

Tolcsvay Béla: „Az élet oldalán állok”

Országjáró kulturális tévésorozatunk, a Partitúra legutóbbi adásában a Velencei-tó környékére látogatott el. A műsor vendége volt a közelben élő Tolcsvay Béla is, akivel a kápolnásnyéki Halász-kastélyban forgatott a stáb. Interjú.
Jazz/World magazin

Szerenáddal fogadta új karmesterét a legkedvesebb dán bigband

Azt mindig is tudtuk, hogy a rézfúvósoknak van humora, de ilyen megható reptéri találkozást utoljára az Igazából szerelem című filmben láttunk.