Új sorozatunkban a koronavírus-járvány miatt otthon rekedt művészeket kérdezzük arról, mivel telik a rájuk szakadt szabadidő, hogyan bírják a bezártságot és mit tanácsolnak a következő hetekre.
Mivel töltöd most az idődet?
Négyen vagyunk a férjemmel (Barcza-Horváth József nagybőgős, basszusgitáros) és a két gyermekünkkel, Biankával és Milánnal, szóval leginkább a háziasszonyi teendőkről szólnak a mindennapjaim. Nem unalmas, mivel a napi főzés mellé többször még délutáni sütést is beiktatok, és a házimunka mellett a digitális tanulásban is segíteni kell a gyerekeknek, hiszen Bianka 11 éves, Milán 9, mellettük még ott kell ülni.
Mivel még így is marad idő, most kezdtünk el azokon a fiókban lévő dalaimon dolgozni, amikre eddig nem volt idő.
Az utóbbi egy-két évben a jazz standardektől fokozatosan elmozdultam a magyar nyelvű saját dalok felé, lassan egy komplett albumnyi dal született már. Három hete még stúdióban voltunk, dolgoztunk, klippet forgattunk az új számomhoz, a Pristhina Jazz Weeken képviseltük Magyarországot, az egész tavaszunk, nyarunk be volt táblázva. Majd pár napra rá bezártak az iskolák, lemondták az összes hazai és külföldi koncertet, felfordult körülöttünk a világ.
Ez egy érzelmileg intenzív időszak, sok minden kavarog bennem, ennek hatására új dalok vannak születőben.
Nagyon személyes és intenzív kommunikációt folytattam eddig is a közösségi médiában, több epizód készült korábban a lakásunkban a Kanapé Session-ből, ahol a férjem kíséretében egy-egy dalt énekeltem, most újabb részeket is készítünk, ez most az útja, hogy tartsuk a zenei kapcsolatot a közönségünkkel.
Szőke Nikoletta - Barcza Horváth József : Új esélyÍrtam a napokban egy új dalt, amit József Barcza Horváth Józsim felzongorázott és készített hozzá egy villám-hangszerelést. A legőszintébb érzéseimről szól a szöveg, és minden nehézség ellenére hiszek abban, hogy minden jó lesz, és ez az egész egy "új esély". Itthon készítettük, így tudtuk ezt most kivitelezni. Fogadjátok szeretettel.❤️
Posted by Szőke Nikoletta on Friday, March 27, 2020
Hogyan fogadtad a kényszerleállást? Hogyan éled meg a bezártságot?
Az első napokban kifejezetten élveztem a pihenést. Szükségem volt a töltekezésre és arra, hogy ne csörögjön állandóan az ébresztő és a beállított emlékeztetők a feladataim előtt. Érdekes, hiába nem megyünk ki a lakásból és viszonylag egyformán telnek a napok, mégis valahogy megéreztem a hétköznap és a hétvége közötti különbséget, és számomra a kilencedik napi bezártság - ami vasárnapra esett - volt a mélypont. Végeláthatatlannak tűnt.
Ettől függetlenül jól viseljük a bezártságot, jól érezzük magunkat együtt az otthonunkban, talán a legnehezebb az, hogy nem találkozhatunk a közeli családtagjainkkal.
Mi egyébként nagyon szoros, napi kapcsolatban vagyunk a szüleinkkel, a testvérem családjával, folyamatosan találkozunk, együtt töltünk minden hétvégét, ünnepet, most a kislányom születésnapján is csak négyen voltunk, ami nagyon szokatlan volt.
Mit tanácsolsz az elkövetkező hetekre?
Próbálom meglátni a helyzet jó oldalát. Szerintem könnyebb, ha úgy tekintjük, hogy ez egy megpihenés, ami után újult erővel tudjuk folytatni a dolgunkat. Most lehet feldolgozni az elmúlt idők eseményeit, bepótolni az elhalasztott feladatokat.
Ki lehet próbálni új dolgokat, új hobbikat, még jobban megismerni önmagunkat. Mérlegelni, hogy mik és kik fontosak igazán a számunkra, és azzal az értékrenddel, feltöltődve újrakezdeni.
A sorozat többi része ide kattintva érhető el!
Fejléckép: Szőke Nikoletta (fotó: Bolfert Richárd)
hírlevél
