Jazz/World

Sztárok nélkül is megélne

2009.06.02. 12:25
Ajánlom
Biztos, hogy a sztárvendég mindent visz? A Budapest Jazz Orchestra (BJO) azt is megmutatta, hogy ennek nem kell szabályszerűen így történnie és közben olyan teljesítményt nyújtott, amely méltó megkoronázása volt a mögöttük álló jubileumi évadnak.

Azt kell észrevennünk, hogy bárki állhat a BJO mellett, az általános jó teljesítmény és a remekbeszabott, masszív hangzás már önmagban is elegendő a sikerhez. A big bandet legutóbb még a tízéves fennállásuk alkalmából szervezett koncertsorozat keretében láttam és hallottam februárban a Merlinben: ekkor Tony Lakatos volt a meghívott vendég és a mostani programhoz hasonlóan egy bő harmadnyi koncertrészt a zenekar önállóan játszott. Ez a harmad éppen elegendő volt ahhoz, hogy a javarészt szólistaként is komoly karrierrel bíró szólistákból álló nagyzenekar erővonalait áttekintsük. Ez az erővonal természetesen csak az aktuális estének szólt, a hangsúlyok programtól függően tolódhatnak, ám a most már közel négy esztendeje új életet kezdett társulat esetében mindez nem jelenti a koncertek közötti minőségbeli különbségeket. Elek István 2005-től kezdődően újra építette a BJO-t, aminek elsődleges jele az időközben éretté vált muzsikusok úri eleganciája: Count Basie és Duke Ellington zenekarai csúcs-korszakaikban sem mutattak jobban a színpadon, mint mai magyar kollégáik. A bizalomkeltő összhatás után a jól felépített entrée és az idő előrehaladtával a szinte tökéletesen megválasztott koncertműsor tűnik fel, ami finoman passzol a vendég karakteréhez, mégis kellő emelkedettséget biztosít ahhoz is, hogy a BJO alkalomról alkalomra bemutathassa a benne rejlő potenciált. És itt bizony nagy fegyvertényről kell szólnunk: az Elekkel együtt számolt 16 tag közül többen vannak, akik a kiváló szólista tulajdonságokon túl meglepően érett szerzői erényeket is felmutatnak. A koncert a trombitás Hámori János darabjaival kezdődött, amelyek bár egyáltalán nem törtek modernista trendek irányába, tökéletes felütésnek bizonyultak. A mai dzsessz interpretációs és szerzői oldalát tekintve a releváns kérdések közé tartozik, hogy a 20-as, 30-as évek nagyzenekari muzsikájára milyen módon van szükség azon túl, hogy otthon a lehető legjobb minőségben meghallgathatjuk a korszakalkotó felvételeket. Hámori (szerzeményei mellett szólóival is) azt bizonyította, hogy az élő előadás ereje és a klasszikus formában megfogalmazott mai mondandó egyszerűen félresöpri ezt a felvetést - hozzátéve, hogy a BJO hatalmas repertoárja nem korlátozódik csupán az említett korszakra. Mielőtt George Duke színpadra lépett volna, még meghallgathattuk Kollmann Gábor Everything's Alright lemez-címadó szerzeményét, amelyben a szerző altszaxofon szólója érdemelt figyelmet.

A dzsesszbarát meglepődhetett, mikor George Duke neve felbukkant az est plakátjain. A billentyűs-zeneszerző-producer a popban talán még otthonosabban mozog, mint a dzsesszben, Stanley Clarke-kal tartott legutóbbi budapesti fellépése pedig nem volt több egy egyszerű vásári mulatságnál. Munkássága nem kiált a BJO-ért, és húzónévnek lenni önmagában nem is garantálja a sikert. Bevallom, szerkesztői noszogatás nélkül nem lettem volna kíváncsi fellépésére, de a jól megválasztott dalok és a sallangmentes, professzionális előadói habitus felülírta kétkedéseimet. Egy big bandben nehéz a zongorista élete, a fúvósok hatalmas ereje mellett csakis rendkívüli játékkal lehet kitűnni. Szerencsére sikerült az első sorok egyikében helyet kapnom, ahonnan világosan kiderült, hogy Duke nem csak makulátlan képességekkel rendelkező pianista és érdektelen hangszíne ellenére lehengerlő stílusú énekes, hanem igazi vezéralkat. A zongora mellől apró gesztusokkal, a szemhéjával adta instrukcióit szerzeményei közben a zenekarnak; a karmester Elek Istvánnak ekkor sok feladata nem adódott, volt, hogy ő is beült szaxofonozni a karba. A fáradhatatlanak tűnő Duke mellett azonban a BJO kitartása sem szűnt, a közös hangra az első néhány taktus után rátaláltak. Ellington és Monk képviselték a klasszikusokat Duke szerzeményei közé beékelődve. A Round Midnight Oláh Kálmán varázslatos hangszerelésében hangzott el: a szaxofon-, a harsona-, majd a trombitakar egymást követő és egymásra reflektáló megszólalása indított és a dallamból virtuóz módon kiszemezgetett egyes hangoktól induló variáció-áradat vezetett bennünket tovább. Számomra az est csúcspontja ez volt, hiába következett ezután még Pocsai Krisztina és Duke utóbbi lemezeinek vokalistája, Shannon Pearson. Kettejük hangi adottságának bemutatására ez az est nem volt alkalmas: Pearson kifejezetten unalmas volt, míg Pocsai egyszerűen csak keveset énekelt.

Hiába mosolygott tehát Duke a plakátokról, és állt a nyakba akasztható szintetizátorával a promóciós fotón, az est egyértelműen a BJO-ról szólt. Tulajdonképpen ugyanennyire élvezetes muzsikát hallhattunk volna vendégszólista és énekesek nélkül is, valamint az időközben beugró további kiegészítő zenészek is túlzásnak bizonyultak. A BJO az utóbbi esztendőkben beérett, a különféle korszakok nagyzenekari darabjai előadásukban autentikusak, ugyanakkor a mai fül számára is tartogatnak mondandót, míg a házi komponisták és szólisták ugyanúgy figyelmet érdemelnek, mint a melléjük rendelt hírességek.

2009. május 21. Müpa - Budapest Jazz Orchestra és George Duke

Programkereső

Legolvasottabb

Színház

Aki tudott szeretni – Törőcsik Mari visszatért a Nemzetibe

Szeptember 21-én nagyszabású gála keretében helyezték el az emlékezés sárga rózsáit egy ikonikus fotel mellé Törőcsik Mari pályatársai és barátai a Nemzeti Színházban. A nézőtéren meghatott csend, a színpad elé kifeszített kivetítőn egy mondat – „Tudni kell szeretni” – és egy távolba révedő arc… Marié.
Klasszikus

Csodagyerekeket hív új évadjába a Pannon Filharmonikusok

Az élet sója mesei motívuma kíséri végig a zenekar 2021/22-es évadát, amely során a fiatalok nem csupán a közönség soraiban, de a színpadon is helyet foglalnak. A Varga Tibor hegedűművész és tanár emlékének szentelt koncerten versenygyőztes ifjú szólisták lépnek fel.
Színház

Mécs Károly végleg visszavonul

A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész pályafutásának hatvan éve alatt számos helyen megfordult, jelenleg egy előadásban látható, utána visszavonul.
Könyv

Könyves séták és ismert szerzők az idei Margó Fesztiválon

A Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál keretében rendezik meg október 14. és 17. között a 10. Margó Irodalmi Fesztivált, amely a Müpával közös szervezésben valósul meg a Várkert Bazárban.
Színház

Itt a videó a Törőcsik Mari Emlékestről

Szeptember 21-én, a napokban zajló MITEM fesztivál keretében megemlékezést tartottak az idén elhunyt Törőcsik Mariról pályatársai, tisztelői részvételével a Nemzeti Színházban. Az eseményről készült összefoglaló videót a színház tette közzé.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Jazz/World hír

Zenei különszámmal jelent meg a Fedél Nélkül

A hajléktalan embereket segítő utcalap különszáma társadalmi munkában készült. A kiadvány két héten át kapható hajléktalan terjesztőktől és online megrendeléssel.
Jazz/World ajánló

Hogy zenél egy pigmeus? – Szalóki Ági gyermekkoncertje

Az október 2-i koncerten elhangzó dalokat a Körforgás című lemez számaiból, a Cipity Lőrinc és Gingalló dalaiból, valamint a Téli-nyári labodából válogatja Szalóki Ági, de elhangzanak majd olyan szerzemények is, amelyek még nem kerültek lemezre.
Jazz/World ajánló

Súlyos avantgárdtól a hagyományos szvingig a Fonóban

Tizennegyedik alkalommal rendezik meg az Újbuda Jazz Fesztivált, amelynek három napra, szeptember 30. és október 2. között a Fonó Budai Zeneház ad otthont, más koncertekre az A38-on kerül sor.
Jazz/World klippremier

Varga Bendegúz zenészi álmai – Klippremier

Készülő új lemezének felvezetéseként a nyáron három részből álló live session videósorozatot forgatott a Varga Bendegúz Quartet, amelyek közül a sodró lendületű Chasing Your Dreams felvétele a Fidelión debütál.
Jazz/World ajánló

Különleges zenei csemegék a MOMkultban

Az idei GetCloser Jazz Fest második napján, szeptember 28-án a jazz méltán elismert művészei váltják egymást a MOMkult színpadán. 19 órától Dresch Quartet lép fel, majd őket a norvég basszusgitáros és a magyar ütőhangszeres Per Mathisen és Mogyoró Kornél követi.