Jazz/World

Tabányi Mihály: "Sohasem voltam második"

2011.03.04. 10:21
Ajánlom
Tabányi Mihály, a „Harmonikakirály" több mint hetven évet átívelő színpadi karrierjét, évtizedeken át tartó rendkívüli népszerűségét nagy valószínűséggel minősíthetjük világcsúcsnak. Egy ilyen pálya fontosabb állomásait nem is lehet terjedelmi kereteink között kellő mértékben áttekinteni, különösen, hogy Tabányi továbbra is vállal fellépéseket. Töretlen intenzitással működik jelenleg is az általa 1948-ban alapított Harmonikaiskola.

- Kik, úgy értem milyen előképzettségű vagy korú muzsikusok, muzsikusjelöltek járnak Önhöz harmonikát tanulni?

- Akik hozzám jönnek, az már a felsőfok. Évfolyamokra bontva, három-, négy- vagy ötéves képzéseket kapnak, de olyanok is voltak, akik tíz éven át tanultak tőlem. Ezekről a tanítványaimról már elmondható, hogy "művészhelyettesi" szintig jutottak, de helyesebb, ha úgy mondom: pódiumképesek. Többeket közülük partnerként is szívesen látok a koncertjeimen, sokan járják az országot, de olyan is akad közöttük, akik már a világot. Azért koncerteket is vállalok, a zenekarommal vagy szólóban. Szólókoncert alatt nemcsak azt értem, hogy egyedül játszom - bár azt is szívesen teszem -, hanem amikor szimfonikus zenekarral, annak szólistájaként.

- Mely szerzőktől játszik nagyzenekari műveket?

- Elsősorban magyar zeneszerzőktől; például Vásáry Tamástól, aki 2001-ben írt egy új darabot. Tudomásom szerint jelenleg én vagyok az egyetlen harmonikaművész a világon, aki nagyzenekari kísérettel is játszik, például versenyműveket.

- Sokan ismerik az anekdotát, mely szerint Kodály Zoltán attól a pillanattól kezdte komolyan venni a harmonikát, ahogy meghallotta az ön játékát. Mégis mi volt az előzménye a hangszer iránti, életre szóló elkötelezettségnek?

- A hegedű volt az első hangszer, amit tanultam, de hamar kiderült, hogy engem sokkal jobban izgatnak az akkordok, mint a szólisztikus hangzás, vagyis hamarosan zongorán folytattam a tanulmányaimat, közben találtam rá a harmonikára, ami még gazdagabb összhangzat-lehetőséget rejtett számomra. A Zeneakadémiát viszont orgona és gordon szakon végeztem el; ott hallott véletlenül harmonikázni Kodály. 1933-tól akkori mesterem, az elsőrangú zongorista és harmonikás, Bobula Lajos úgy vélte, hogy zongorista elég sok van, de harmonikás alig; hét évvel később engem ítélvén legtehetségesebb tanítványának, benevezett az első országos harmonikaversenyre, amit megnyertem; ezt követően még számos versenyen indultam nemzetközi viszonylatban is, de sohasem voltam második... A hangszerválasztást egyébként nagy mértékben befolyásolta, hogy például az orgonával ellentétben, a harmonikával ki lehetett állni a közönség elé, ami számomra mindig vonzóbb dolog volt. 1940-től már lemezeket vehettünk föl az első triómmal, és hamarosan megnyíltak számomra a legrangosabb hazai és külföldi koncertpódiumok.

- A szórakoztató zene elég szerteágazó irányokban változott az elmúlt bő fél évszázadban. Mennyire követte ezeket a változásokat, és főleg hogyan vélekedik az újabb zenei irányzatokról?

- Az általam képviselt szórakoztató zenei műfajok, az esztrádzenétől a jazzig, a latintól szvingig nagyon nagy repertoárt jelentenek. Egy közös van bennük, legalábbis az én interpretációmat tekintve, hogy gazdagon harmonizált, művészi megoldások jellemzik. Sajnos a mai szórakoztató zenében egyre kevesebb a harmónia, sokszor csupán egy-két akkordra épülő számokat hallani, és azokat is valami zajhatás jellemzi. A zajjal én persze egyáltalán nem tudok azonosulni.

- Az ön személyisége már-már a mintaszerű vitalitás szimbóluma. Mi a titka, mi ennek a háttere?

- Csak az, hogy normális életet éltem, gyönyörű családi keretek között. Az időnkénti "vendéglátózás" dacára sem dohányoztam és nem is ittam sohasem. Nem ismerek gyógyszert, hallottam róla, hogy létezik aszpirin. Fiatalkoromban a koncert után negyedórával otthon kellett lennem. Később pedig, amikor néhány éven át hetente léptem föl a Zeneakadémián, az már egyfajta tartást, felelősséget is jelentett számomra. Továbbá a szórakoztató zenét illetően is mindig ragaszkodtam a művészi igényhez, illetve a klasszikus szerkezetre épülő hangszereléshez.

- Milyen zenét hallgat leginkább, amikor egy-egy pillanatra képes felfüggeszteni az aktivitását?

- Klasszikus zenén nevelkedtem, minek köszönhetően szinte csak klasszikusokat hallgatok (a Bartók Rádióban). A szórakoztató zenét csak játszom, de nem hallgatom. 

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

10 érdekesség a ma 75 éves Marton Éváról

Június 18-án ünnepli hetvenötödik születésnapját Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Szent István-rend birtokosa, a Corvin-lánc kitüntetettje, a nemzet művésze.
Zenés színház

DaCapo: lehet kétszer is érdekes ugyanaz a produkció?

Ismerik azt a keserédes érzést, amikor felvirrad egy várva várt esemény utolsó napja? Ezzel ébredtünk ma Miskolcon immár túl operabáron, régi keresztény hagyományokat idéző felvonuláson, és a RockGiovanni második előadásán is.
Zenés színház

Spontán, közös énekléssel zárult a miskolci operafesztivál

Dupla gálakoncerttel, utcabállal, remek hangulatban ért véget tegnap este a 18. Bartók Plusz. A friss Kossuth-díjas Sümegi Eszter még meg is énekeltette a Miskolci Nemzeti Színház közönségét.
Vizuál

Makulátlan pálya - a színész, akinek minden filmjét Oscarra jelölték

Marlon Brando? Daniel Day-Lewis? Esetleg Jack Nicholson? Valószínűleg ők ugranak be először, ha minden idők legjobb színészére gondolunk. Pedig a legtökéletesebb filmográfiája valószínűleg John Cazale-nak volt - ehhez azonban sajnos korai halála is hozzájárult.
Vizuál

Száz év magyar plakátjai a Magyar Nemzeti Múzeumban

Sör és vetőmag plakátok, színházi és politikai hirdetések is megtalálhatóak a Tolongó idők című időszaki kiállításon.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World interjú

„Rockopera, csak nem rock és nem opera”

Izgalmas programzenei kísérletbe fogott a Premecz Mátyás Hammond orgonista vezette, idén 10 éves Kéknyúl Band: a bűnügyi filmek világát idézik meg a Müpa színpadán június 20-án, olyan vendégszólistákkal, mint Palya Bea és Sena. Erről kérdeztük Premecz Mátyást.
Jazz/World quincy jones

Andreas Varady nem akar iskolába menni

A magyar származású, csodagyerekként felfedezett gitáros a leghíresebb jazzmagazin, a Downbeat címlapján szereplő cikkben mondja el, miért nem akar a legjobb jazziskolákban továbbtanulni.
Jazz/World lukács miklós

Lukács Miklóssal lép fel Charles Lloyd Budapesten

A tervezettől eltérő helyszínen, a RAM Colosseumban lesz a világhírű amerikai jazzszaxofonos, Charles Lloyd és formációja, a Marvels budapesti koncertje július 1-jén.
Jazz/World ajánló

90 évesen is a legjobbak között a BJC-be látogató Lee Konitz

A Világsztárok a Budapest Jazz Clubban sorozat következő vendége az idén 90 éves Lee Konitz, aki a jazz történetének élő legendája és egyben krónikása.
Jazz/World rustico

Alázattal kísérletezni

Kubinyi Júlia már tizenévesen nyakig benne volt a népzenei koncertéletben, hiszen a Dűvő Zenekar énekeseként rengeteg helyen játszottak. Most izgalmas mérföldkőhöz érkezett, amikor Szokolay Dongó Balázzsal és Zimber Ferenccel közös, Rustico című lemezén újraértelmezték a népi hangzásvilágot.