- Nehezen tudtunk időpontot egyeztetni, hiszen folyamatosan tanítasz, próbálsz, koncertezel. Mikor marad időd az alkotásra, gyakorlásra és hogyan tudod megőrizni a zenéléshez szükséges szellemi frissességedet?

- A mentális készülés egész nap zajlik, hiszen a zenészek legtöbbször egész nap azon agyalnak, hogy a fontosabb koncerteken mit fognak csinálni. Gyakorolni pedig általában akkor szoktam, ha nem jön az egyik tanítványom, vagy éjjel, ha még nem köpöm ki a tüdőm.

Egyébként van egy fáradtsági agyhullám, ami még jó

hatással is van a zenélésre: ilyenkor már a saját feladatomra nem is tudok koncentrálni, ugyanakkor jobban hallgatóvá tudok válni.

Mintha kijjebb zoomolnék, ezáltal újra lehet értelmezni az adott pillanatban a zenekarban betöltött szerepemet. Az lenne az ideális, ha ez fáradtság nélkül is menne.

Tálas Áron

- Olyan, mintha több ember lakna benned: nemcsak több hangszeren játszol magas színvonalon, de már a két saját formációd – A Tálas Áron Trió és a Flight Modus – is teljesen más zenei világot képvisel. Hogyan tudsz belehelyezkedni ennyire eltérő zenei világokba?

- Én a jazzbe is belehelyezkedtem.

A doborientált dolgok mindig vonzottak – ennek a lenyomata a Flight Modus nevű groovos formációm. A jazzben viszont kellett egy jó idő, mire meghallottam azt a lüktetést – például egy swing zenében -, ami a hip-hopot, vagy más tánczenét jellemzi. Ha nem tanultam volna dobot, akkor nem nyílt volna ki a fülem erre.

- Arra gondolsz, hogy a ritmika felől közelíted meg a zongorázást is?

- Meg az egész zenét. Ha beraksz valakinek egy bebop számot, akkor valószínűleg csak fura hangokat, akkordokat és értelmezhetetlen alapot fog benne hallani. Nem gondol arra, hogy ez akár tánczene is lehetne. Pedig ha ritmikai szemszögből nézem a bebopot akár, nagy hasonlóság van tánczenékkel.

- Úgy tűnik, mintha mára mégis a zongora lenne a fő hangszered.

- Talán azért, mert nagyobb szükség volt erre azokban a zenekarokban, ahova meghívtak játszani. De nem volt ilyen döntésem, hogy többet fogok zongorázni, és kevesebbet dobolni. Lehet, hogy az számított, a jazz tanszakon belül először a zongorát végeztem el, és csak utána a dobot.

De már az első évben is tudtam, hogy a jazztanszak főleg a kapcsolatszerzésre való.

Tálas Áron

- Nem tudtál újat tanulni az egyetemen?

De. Kiváló tanárok tanítanak, akiknek a mai napig sokat köszönhetek, mint pl. Binder Károly, Oláh Kálmán, Berdisz Tamás vagy Borbély Mihály, aki még diákkoromban elhívott a zenekarába Szabó Dániel helyére.

Izzadtam is az első próbán... Akikkel ma játszom, javarészt a jazztanszakon ismerkedtünk meg, ezért is volt különösen fontos ez az időszak. Viszont az is igaz, hogy a jazz alapvetően egy önképző szakkör. Ez nem olyan, mint egy sportolónál, akinek bizonyos idő alatt bizonyos eredményt el kell érnie, hanem csak iránymutatást kapunk, és nekünk kell felfedezni a saját utunkat.

- És mi a helyzet az énekléssel? Ifj. Tóth István gitárossal közös duótokban énekelsz és fantasztikusan scattelsz, improvizálsz.

- Ez a hobbim, persze részben azért is szerettem volna énekelni, mert ez hangszeresként sokkal könnyebben tud menni, mint egy olyan énekesnek, aki nem játszik hangszeren.

És ez nem csak a scatben nyilvánul meg, hanem a téma eléneklésénél is: egyszerűen érződik, hogy pontosan tudják, mi megy alattuk a kíséretben. Mindenesetre lehet, hogy majd csinálok olyan lemezt, amin énekelek is, de egyelőre vannak fenntartásaim. Túl jól ismerem a korlátaimat, és foglalkoznom kellene vele technikai szinten is.

- Nemrég egy cikkben a triód összes tagja (Gyárfás Attila dobos, Barcza Horváth-József bőgős) felsorolta a kedvenc zenéit, és feltűnően nagy volt nálad a műfaji szórás: a Linkin Parktól az örmény jazz-zongorista, Tigran Hamasyanig szerepeltek rajta számok. Tényleg ennyi féle zenét hallgatsz?

- Ezt kétoldalról lehet megközelíteni. Gyerekkoromban nem hallgattam jazzt, meg klasszikus zenét, hanem Linkin Parkot, meg System of a Downt. És később jött be az a vonal, hogy a jazz miatt kinyílt a fülem más dolgok felé is – onnantól kezdve már a Linkin Parkot is más füllel hallgattam. Nem akartam egy vonalat húzni, hogy ezek a zenék soha nem léteztek az életemben. Valószínűleg Tigrannál, vagy a bőgős Avishai Cohen régebbi albumain is azért vannak rockzenei lenyomatok, mert ők is ezt hallgatták fiatalabb korukban, és ezt vállalják is.

Én a Flight Modusban élem ki ezt az énemet: ebben a zenében a jazz inkább csak szemléletként jelenik meg, de ez nem igazán jazz.

Szeretem például a Jojo Mayer zenéjét, és arra is rá lehet mondani, hogy jazz, de az igazából egy sima groovos tánczene. Szerintem a jazz inkább csak egy szemléletmód a tekintetben, hogy akármilyen zenét játszunk, az nincs teljesen bezárva, hanem lehet máshogy játszani, alakítani rajta.

Tálas Áron Trió (Fotó/Forrás: Sztraka Ferenc)

- Az új lemezedhez írt kísérőszövegében Pallai Péter eljátszott a gondolattal, hogy ha New Yorkban élnél, mekkora figyelem övezne mára világszerte. Vannak is nemzetközi kapcsolataid, első lemezedet egy japán kiadó gondozta, bekerültél a Montreux-i jazz-zongora verseny döntőjébe. Nem gondolkodtál még azon, hogy külföldön építesz karriert?

- A gyakorlatban ez elég bonyolult.  Amikor kiadót kerestem az első lemezemhez, írtam vagy 30 levelet, és összesen két helyről jött válasz, egy nemleges, és egy, akik végül ki is adták a lemezemet. Talán ha írnék ötvenezer booking cégnek, akkor lehet, hogy egy válaszolna. De olyan úgysincs, hogy küldök egy booking cégnek anyagot, és akkor ők egyszer csak elkezdenek foglalkozni velem. Hanem hallottam olyanról, hogy be lehet fizetni egy összeget, és ezért ők garantálnak bizonyos számú koncertet. Most, hogy két lemezünk van, talán el is kezdem körüljárni ezeket a lehetőségeket.

- Nemrég mutattátok be a trió új lemezét, a Little Beggart, ami a BMC Recordsnál jelent meg. Mire utal a lemez címe?

- Ez egy nem annyira jó fordítása a kis betyárnak. Benne van a magyar hagyomány, a népzenei elemek használata. De ez nálam inkább egy attitűdöt jelent, nem pedig konkrét zenei utalásokat. Egyébként korábban tudatosan próbáltam a zenémbe beleoltani a magyar népzenét, de valahogy akkor nem volt normális ötletem. Csak akkor lett, amikor egyszerűen csak egy számot akartam írni, és utólag hallottam benne.

Ha az ember olyan zenéket hallgat, ami tetszik neki, az akaratlanul is meg fog jelenni a zenéjében – de ha nem, az se baj. Ezt nem szabad erőltetni.

- Bartókot, Kodályt, vagy autentikus népzenét is hallgatsz?

- Kodályt és Bartókot játszottam a klasszikus zongora tanulmányaim alatt, meg elkezdtem népzenét hallgatni. Sokszor meg sem bírtam hallgatni, mert teljesen más rendszerben van, mint a jazz. Semmi olyan zenéhez nem tudtam kötni, amit addig tanultam. De aztán elkezdtem hallani benne azokat a dolgokat, amik most már megcáfolhatatlanul tetszenek: egy-egy dallam megformálása, vagy egy hajlítás – ezeket bele lehet tenni egy jazzes környezetbe is, csak mindig figyelni kell az arányokra.