A Vujicsics együttes 1974-ben játszott először talpalávalót Pomázon a helyi nemzetiségi néptáncegyüttesnek. A ma Magyarország, Európa és más földrészek színpadain egyaránt megforduló zenekar célja kezdetben a Budapest-környéki települések, Szentendre, Pomáz, Csobánka és Budakalász szerb nemzetiségi népzenei hagyományainak felkarolása volt. Ehhez csatlakozott később a dél-magyarországi horvát népzene gyűjtése és előadása. Vujicsics Tihamér, az ismert zeneszerző és népzenegyűjtő nevét 1975-ben, a muzsikus halála után vették fel. A művész nevét azóta tér és díszkút is őrzi Szentendre belvárosában.

Muzsikájuk hangszínét alapvetően a tambura határozza meg. Ez a török-perzsa eredetű, számtalan változatban ismert pengetős hangszer valószínűleg török, illetve szláv közvetítéssel jutott el hazánkba. Kezdetben szólóhangszerként, valamint énekkíséretre használták, majd a második világháború utáni modernizáció következtében egész hangszercsaládot alakítottak ki a legmagasabbtól a legmélyebb tamburáig.

A hagyományos tamburazenekari hangzást furulya, harmonika és tapandob színesíti az együttes idén újra megjelent második albumán. Az 1988-ban rögzített felvételeket a Hungaroton Kiadó adta ki. Az együttes felállása azóta szinte semmit sem változott: Borbély Mihály, Győri Károly, Brczán Miroszláv, Eredics Kálmán, Szendrődi Ferenc és Eredics Gábor immáron harminc éve koptatják együtt a húrokat, kiegészülve az 1992-ben csatlakozott Horváth Zoltánnal. Az énekesek között Sebestyén Mártát, Gyenis Katalint, Greges Maricát, Dervár Ferencet és Frei Erikát köszönthetjük. Dudán Juhász Zoltán játszik.

Az albumon vérpezsdítő tánczenék és hangszerkíséret nélküli népdalok egyaránt megtalálhatóak. A zenei anyagok feldolgozása a teljes kiadványon hagyománytiszteletre, eredetiségre törekszik. A különböző tempójú és előadású dallamok egymás mellé állítása mindig frissítően hat a fülre; a népzenében egyébként kevésbé jártas hallgatónak sem kell félnie attól, hogy ráun a kiadványra. Egy gyors páros tánc tambura- és furulyaszólóval, utána kimért, méltóságteljes, többszólamú népdal, majd változó ütemű dudamuzsika: a sokszínűség azonban soha nem megy az egységes, autentikus stílus rovására.

A hitelesség alapja a megbízható forrás. A kiadvány nyitánya az együttes névadójának, Vujicsics Tihamérnak gyűjtéséből származik. A pomázi lakodalmas zene mellett további négy dallam szerepel a lemezen a népzenész előd hagyatékából. Kettő pedig egy másik nagy példaképéből: Bartók Béla korai bánáti gyűjtéséből. A Mimikkino kolo és a Dere című dallamokban két legendás hegedűs, Sztiván Pávkovity „Patak” és Joca Mimika játékát idézi meg a Vujicsics Együttes.

Ha pedig valaki a cd hallgatása közben kedvet kapna egy kis élő muzsikára is, az együttest legközelebb a Vígszínház és a Pesti Színház produkcióiban hallgathatja meg, A revizor és a Négy lába van a lónak, mégis megbotlik című darabokban december 30-án és 31-én.

(Vujicsics Együttes: Szerb és horvát népzene; Km.: Borbély Mihály, Győri Károly, Brczán Miroszláv, Eredics Kálmán, Szendrődi Ferenc, Eredics Gábor, Sebestyén Márta, Gyenis Katalin, Greges Marica, Juhász Zoltán, Dervár Ferenc, Frei Erika; Hungaroton Records LTD. HCD 18104)