Ha Lukács Miklós kártyafigurát választana magának, szóba sem jöhetne semmi más, mint a Jolly Joker. Már sokan rácsodálkoztok arra, hogy hogyan lehet egyszerre Eötvös Péter cimbalomra írt darabjainak első számú előadója, folk- és world music produkciók tagja, és az úttörő, a példakép Dresch Mihály kvartettjének kulcsembere, újabban még duópartnere is, no és még annyi minden más. Képzettsége alapján elsősorban klasszikus cimbalomművész, csakhogy az improvizáció ugyanolyan mélyen megérintette őt is, mint felmenőit a hangszeren és a zenészdinasztiában. Egy nappal azelőtt, hogy a Wroclawi Jazzfesztiválra indult volna, a Müpában egy nagy népzenei gálán játszott, amelynek a fókuszában a tárogató és a cimbalom álltak. Wrocławba menet, mint hazaérkezése után elárulta, a cimbalom mellett egy tárogató is volt a kocsiban, de erről később. Ugyanezen a héten jutott el hozzám a hír, hogy Lukács Miklós és Grzegorz Karnas lengyel énekes új CD-jét, amelyet a BMC adott ki nemrég (Audio Beads), és amelynek bemutatójáról ebben a rovatban is írtam, az egyre nevesebb amerikai szaklap, a New York City Jazz Record beválogatta az év lemezei közé az énekes kategóriában.

Az úticél, a Jazztopad fesztivál volt, ami kiemelkedő az amúgy is pezsgő, sőt nagy lángon égő lengyel jazzéletben (az országban majdnem minden héten tartanak valahol jazzfeszitvált). Ennek a rendezvénynek biztosan szerepe volt és lesz abban, hogy 2016-ban Wrocław Európa egyik kulturális fővárosa. A jubileumi, idén tízéves fesztivált a felülmúlhatatlan Wayne Shorter Quartet nyitotta meg, két éve Sonny Rollins, tavaly Jack DeJohnette zenekara vendégeskedett. A tíz napban többek között William Parker és Joachim Kühn fellépésével, japán tematikus programmal, lengyel showcase-szel, és magas színvonalú kiegészítő programokkal várták a rajongókat egyéb, kisebb helyszínek mellett a városi Filharmónia koncerttermébe.

Charles Lloyd még a nagymesterek közül is kitűnik abban, hogy szereti váltóhangszernek használni az egzotikus fúvósokat. Nem ez volt az első tárogatója, mert hogy azt a bizonyos tárogatót Lukács Miklós neki vitte. Az elsőt még Dresch Mihálytól vette régebben, de akart egy újat. Mint Miklós elmondta, nem vitte „hiába" a hangszert, ugyanis már Wrocławban játszott rajta a színpadon, és láthatóan meg volt elégedve új szerzeményével.

Lloyd szerencsére sokszor szerepelt már Magyarországon különböző együtteseivel. Nyugodtan magyarbarátnak lehet nevezni, és ezt korábbi interjúkban, így velem beszélgetve is annak tulajdonította, hogy régen sokat játszott Szabó Gáborral. Viszont amikor nem kimondott jazzrajongóval kerül szóba Lloyd neve, nem is Szabó Gábort szoktam vele kapcsolatban emlegetni, hanem azt, hogy két relatíve ismeretlen zongorista pályáján töltött be zenekarvezetőként kulcsszerepet: az egyik Keith Jarrett, a másik Michel Petrucciani. Amióta Lloyd legutóbb nálunk koncertezett, azóta „csak" annyi történt vele, hogy idén nyáron megkapta a Miles Davis-díjat a Montreux-i jazzfesztiválon, és ennek alkalmából három egymást követő estén lépett fel különböző partnerekkel.

De hogyan került Lukács Miklós ilyen közeli kapcsolatba Charles Lloyddal, hogy külön premierként meghirdetett szextett koncertjén szerepeljen? A történet, mint a cimbalomművész elmondta, legutóbbi, Müpa-beli Charles Lloyd koncerttel kezdődött. Akkor, 2012-ben felkérték vendégnek, és játszott is vele Dresch-sel együtt. Tavaly kapott egy felkérőlevelet erre a november végi koncertre Lloyd feleségétől, aki egy személyben a menedzsere is. Két héttel a wroclawi koncert előtt kapta meg a kottát, a kifejezetten erre a fesztiválra komponált Wild Man Dance Suite-et. A helyszínen már csak egy próbát tartottak, mondta Lukács, és utána már a koncert következett. A zenekarban Gerald Clayton zongorázott, Joe Sanders nagybőgőzött és Gerald Cleaver dobolt. Lloyd magán és Lukácson kívül még egy szólistát hívott meg maga mellé, Szokratisz Szinopoulosz személyében, aki lírán játszik. Ő sem először szerepelt Lloyd mellett, mert van egy Görög projekt elnevezésű zenekara is, de abban még énekes is szerepel, Maria Farandouri.

A próbát és a koncertet így idézte fel Lukács Miklós: „A mű ott teremtődött meg a koncerten, mert a próbán nem volt improvizáció. Öt olyan ember állt vele a színpadon, akik elég járatosak ahhoz, hogy ott helyben alakítsák a zene folyamatát. Ezt Lloyd tudta, azért választott bennünket. Ez egy négytéteteles mű, de úgy vannak leírva a témák, mintha jazz standardek lennének, egy-egy 16 ütemes téma harmonizációval. Ebből a négyszer tizenhat ütemből született a több mint egy óra a színpadon, ami egyben szólalt meg, szünet nélkül. Csak közben voltak tapsok a szólók végén. Rengeteg szabad rész szólalt meg benne, például a próbán csak megjegyeztük, hogy itt lesz egy zongora-cimbalom közös improvizáció, de nem próbáltuk el, a koncerten viszont ez a duórész negyedórás lett. Végül két ráadást adtunk, de azt már standardekből. Nagyon nagy siker volt, és a fesztivál is fantasztikus." Persze rákérdeztem, de Lukács Miklós eddig - Lloydon kívül - nem ismerte személyesen a zenészeket. 

Lukács Mikós szavait a sikerről visszhangozza a városi Nasze Miasto című webes újság is, amelyik két nappal a koncert után közölte a Jazztopad: a kíváló Charles Lloyd a fantasztikus fesztiválfinálén című cikket.

„A zenészek szólói kivétel nélkül kiválóak és felejthetetlenek voltak, de mégis a legfantasztikusabb és legfelejthetetlenebb pillanatnak a Lukács Miklós és Gerald Clayton között kibontakozott zenei párbeszéd bizonyult. Csodálatosan hangzottak a Wild Man Dance Suite dallamai. A koncert jóval hosszabb volt a megbeszélt 45 percnél, a Sextet két ráadást is adott az állva tapsoló, tomboló közönségnek. Ez igazi jazz volt - elegáns, útkereső műfaj, amelyet lehetetlen lenne egy fiókba gyömöszölni. Charles Lloyd (1938) soha nem ült meg a babérjain. A zenéje mindig friss és különleges. Nem hallhattunk egyetlen felesleges hangot sem. Chapeau bas!" (A fordítást köszönöm a budapesti Lengyel Intézet munkatársának, Wojtek Kristonnak.)

Vagyis le a kalappal! A premier sikerét az is jelzi, hogy Lloyd és felesége utána kifaggatták Miklóst, hogy mondja el, milyen észak-amerikai városokban van megbízható minőségű cimbalom. Ők tudják, miért. Ezt Lukács egyébként fejből elősorolta, no nem azért, mert csak néhány volna, van bizony szép számmal, sőt még dolgozik is New York-ban magyar cimbalomkészítő, hanem mert annyiszor turnézott már az Újvilágban, hogy ez azért megvan neki. Valószínűnek tűnik, hogy a magyar közönségnek sem kell túl sokáig várnia, hogy a Lukáccsal felálló Lloyd szextettet hallhassa, egy 2015-ös magyarországi koncert előkésztése már folyik. Lukács persze saját triójával addig is szerepel itthon, december 13-án a Fonóban lép fel a Cimbiózis, januárban pedig stúdióba fognak vonulni.