Jazz/World

Társítás és társalkodás

2008.01.22. 00:00
Ajánlom
Harasztÿ István, a mobilszobrokat készítő híres képzőművész ellopta a show-t. Az Édeske néven is ismert szobrász személyisége annyira megnyerő, hogy Alföldi Róbert házigazda és vendégei elsősorban hozzá társították eszméiket, gondolataikat. Ez volt 2006 ősze óta a tizenkettedik Képzett társítás - AEGON-estek a Bárkában.

Aki még nem volt ilyen esten, az is könnyen el tudja képzelni, hogyan zajlik. A rendezés, az alapötlet leginkább egy tévés talk-show mintáját követi. A széksorok és a színpadi díszlet berendezése írógépre emlékeztet, a könyvnyereményeket is a székeken elhelyezett betűpárnák alapján sorsolják ki a végén. Alföldi, a tévében is gyakran látható színész és színidirektor az állandó házigazda. Az alapötlet Eszéki Erzsébet, újságíró és kulturális rovatvezető nevéhez fűződik, ő kutatja fel és "ereszti össze" a különböző művészeti ágakat képviselő vendégeket. Alföldi közvetlensége a tömegmédiumokból is ismert, de személyesen, otthonának mondható színházában még inkább közvetlen kapcsolatot tudott teremteni a közönséggel, már az est elején. De a legutolsó, lelkes taps után is olyan kedvesen tudja mondani a még mindig ülve maradó közönségnek, hogy: – Viszontlátásra!!

Az első hang és az utolsó ezen az estén, január 18-án, a Fekete-Kovács Kornél (trombita) Dés András (ütőhangszerek) duóé volt. Mire ők belekezdtek emelkedett produkciójukba, a közönség már szembesült egy Haraszty-mobilszoborral a színpadon (amit később meg is mozgattak, mindenki ámulatára). Láthattunk továbbá sok reprodukciót a vászonra kivetítve, tehát a társművészetek közti asszociációs játék azonnal beindult. Azt azért meg kell jegyezni, hogy minderre a Sirály (e heti bemutatójára lázasan próbáltak már másnap reggeltől) díszletei között került sor, bizarr, eltávolító felhangot adva a talk-shownak.

A duó filmzene-szerű, jazzes, finoman elvonatkoztatott úgynevezett riffeket játszott, amelyek úgy is felfoghatóak voltak, hogy a mobilszobrok kiszámíthatatlan mozgásdinamikájával állnak gondolati párhuzamban. Egy adott pillanatban pedig a vonat hangját idézve illusztrálták a felolvasott regényrészletet. A házigazda első beszélgetőpartnere Haraszty volt, és a csevegés rögtön szórakoztató dolgokat fedett fel a sokat megélt, örök lázadó művész életéből. Sajnos a kivetített repróknak Alföldi háttal ült, nyílván ezért nem tudott rájuk többször érdemben reagálni.

Haraszty megkerülhetetlen és hallatlanul eredeti figurája a magyar képzőművészeti életnek, most már mindenki tudja róla, hogy mekkora kincs, sőt közkincs. Ez nem mindig volt így, ő viszont semmit sem változott, most is azon az elvi alapon áll, mint amikor még az Aczél-féle kulturális vezetés − jó esetben − tűrte működését, de az is előfordult, hogy betiltották már meghirdetett kiállítását. Mára már díszpolgár lett Kispesten, ahol mindig is élt, és néhány éve Kossuth-díjat is kapott. Telibe talált, ironikus műcímei annak is felkeltik az érdeklődését, aki nem ismeri munkásságát. Címeit régen is, most is, társadalomkritikus éllel adja: Fügemagozó, Illuminoszkóp, Súlytólégtornász [sic!], Ketyegéspótló.ű

A legjellemzőbb történetet, amelyből sokat meg lehetett tudni a nyolcvanas évekbeli magyar közállapotokról is, Haraszty mesélte el az esten. A hivatal folyamatos packázása miatt sokáig kellett várjon, hogy a Nyugat-Berlinbe szóló DAAD-ösztöndíj meghívásával élhessen. Így azután, amikor a Műcsarnokba egy csoportos kiállításra kapott felkérést, ő a Termékszerkezetváltás, azaz a Stemplire várva című alkotását vitte, amelyhez piros szőnyeget is választhatott a hatás fokozására. A látogató ugyanis a géphez járulva, belehelyezve egy üres lapot, megkaphatta a stemplit arról, hogy ő várt a stemplire. Az akkori kulturális miniszter, Köpeczi Béla is megnézte a Műcsarnok-beli reprezentatív anyagot, kapott is egy szabályos stemplit a géptől, amit hümmögve vett tudomásul. De Néray Katalin igazgatónak és Frank Jánosnak (Haraszty monográfusának) hála, a nyilvánvalóan rendszerkritikus alkotást nem merte kicenzúráztatni. Azt azért szóvá tette, hogy a stemplizőhöz vezető hosszú vörös szőnyeget inkább vegyék ki ebből az installációból, mert az pont olyan, mint az ő miniszteri előszobájában. Így tett szert Haraszty akaratlanul egy szép, hosszú vörös szőnyege.

A beszélgetésből kiderült, hogy miért is becézi mindenki Harasztyt. Ha saját szobrával mérnénk meg a mestert, a Szeretet mutatóval, biztosan kilengene. Ő maga mondta, hogy azért készít szobrokat, mert szereti az embereket, hogy azok közel jöjjenek a szobraihoz, mert az ilyesmi, főleg ha még mozog is, érdekli őket. Az est végén nem kevesen mentek oda hozzá egy-két szóra, és a magával hozott, nevét tartalmazó stemplivel sok látogatónak nyomott is egy-egy pecsétet. Szeretetből.

A stempliző, mint sok más alkotása is, Harasztyt a magyar neoavantgárd akciókkal rokonítja. A Magyar Műhely, a párizsi magyar emigráns írók és költők folyóirata volt az az őrhely, amely a magyar avantgárd hagyományát életben tartotta akkor is, amikor itthon alig volt mozgástere az "élcsapatnak". Weöres Sándortól Tamkóig és Nicolas Schöfferig sokan tartottak kapcsolatot a szerkesztőkkel, Papp Tiborral, Nagy Pállal meg Bujdosó Alpárral, a fiatalabbak is, akik már a neoavantgárd mozgalomhoz sorolhatóak.

Harasztyhoz hasonlóan a párizsiakkal barátkozott az est második vendége, Petőcz András is. Ma már nem a képversek, performanszok izgatják Petőczöt, mint annak idején a nyolcvanas években, hanem inkább a próza, méghozzá Alföldi pompás meglátása szerint a "minimálpróza": egészen csupasz, alig egy-két jelzővel. A leghétköznapibb nyelven megfogalmazott egyszerű, egyenletes tempóban sorjázó mondataiból kanyarog elő a történet. Az Idegenek című, tavaly megjelent regényéből Varjú Olga olvasott fel egy részletet, egy készülő novellaciklusból pedig maga a szerző. Alföldi a regény alcíme (Harminc perccel a háború előtt) kapcsán arról faggatta Petőczöt, hogy mitől olyan biztos benne, hogy háború van, vagy legalábbis lesz. Az író persze kitért a határozott válasz elől, de a beszláni tragédia emlegetése − sajnos − elég meggyőzően hangzott a szájából.

Ezen az estén a képzetek társítását, a társművészeti inspirációt, inkább a két fantáziadús, nyitott zenész tudta megvalósítani, ők annyira együtt lélegeztek a prózában, a színészetben és a szobrászatban működő társaikkal. Érdekes lett volna, ha nem csak zenében, hanem szóban is megnyilvánulhatnak, de hát így is az volt a közönség benyomása, hogy az idő milyen hamar elszállt.

(2008. január 18. 19:00 Bárka Színház (Budapest) - Képzett társítások - AEGON-estek a Bárkában; vendég: Haraszty István "Édeske" (kinetikus, szobrász), Petőcz András (író), Dés András (ütőhangszerek), Fekete-Kovács Kornél (trombita); házigazda: Alföldi Róbert; sorozatszerk.: Eszéki Erzsébet)

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Könyv

Depressziós? Olvasson krimit!

Természetesen senkit nem arra buzdítunk, hogy a szakember segítsége vagy esetleg a gyógyszeres kezelés helyett essen neki az Agatha Christie-összesnek, mert mire a végére ér, kutya baj. Annyit azonban kutatások nélkül is állíthatunk, hogy egy jó könyv fel tudja dobni az ember napját.
Klasszikus

Mozart zenéje enyhíti az epilepszia tüneteit

Egy friss kutatás szerint öt perc Mozart-muzsika is hozzájárulhat a betegek jobb közérzetéhez. Mindez azért is fontos, mert nem mindenkinek segítenek a drága gyógyszerek.
Vizuál

Már biztos: mozifilm lesz a Downton Abbey-ből

Hosszú találgatás után most megerősítették, hogy filmváltozat készül az angol sorozatból. A hírek szerint az eredeti szereplőgárda tagjai is visszatérnek.
Zenés színház

Frankó Tünde: „Kedves pikantériát ad...”

Egy művésznek az a legfontosabb, hogy a törekvéseiben a színháza partner legyen - állítja Frankó Tünde. A Palotakoncertek fellépőit bemutató sorozatunkban a népszerű primadonna válaszolt kérdéseinkre.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World interjú

„Próbálok nem dobosként hozzáállni a zenéléshez”

Gyárfás Attila egy sokat gondolkodó ember benyomását kelti, de a zenében pont ennek ellenkezőjére, a lehető legnagyobb ösztönösségre és szabadságra törekszik. Zenekarával nemrég jelentette meg Cloud Factory című albumát, ennek apropóján kérdeztük zenei vízióiról.
Jazz/World blues

A blues nem más, mint életérzés

Ezt vallja a VI. Óbudai Blues Fesztivál egyik amerikai fellépője, Big Daddy Willson. A július 23. és 27. közötti eseménysorozat idén is a műfaj legfontosabb hagyományaival és a legélesebb kortárs jelenével való találkozást ígéri.
Jazz/World lemez

Ezeket a jazzlemezeket hallgasd meg júliusban!

Új – régóta időszerű – sorozatunkban havonta ajánlunk hallgatásra érdemes lemezeket a frissen megjelent magyar és külföldi kiadványok közül. Az első cikk jogán megengedjük magunknak, hogy az előző hónapok terméséből is válogassunk.
Jazz/World marokkó

Igazi riport egy marokkói popfesztiválról

Essauriában, a Gnawa és Világzene Fesztiválon járt szerzőnk, ahonnan egészen ambivalens érzésekkel távozott.
Jazz/World ajánló

Klezmer színesíti a Vajdahunyadvári Fesztivált

A 27. Vajdahunyadvári Nyári Zenei Fesztivál a hagyományos komolyzenei koncertek mellett idén is otthont ad a klezmer muzsikának. Július 16-án a Sabbathsong Klezmer Band koncertjét élvezhetjük, ezt követően pedig „Mozart est” várja a kikapcsolódni vágyókat.