Jazz/World

Társítás és társalkodás

2008.01.22. 00:00
Ajánlom
Harasztÿ István, a mobilszobrokat készítő híres képzőművész ellopta a show-t. Az Édeske néven is ismert szobrász személyisége annyira megnyerő, hogy Alföldi Róbert házigazda és vendégei elsősorban hozzá társították eszméiket, gondolataikat. Ez volt 2006 ősze óta a tizenkettedik Képzett társítás - AEGON-estek a Bárkában.

Aki még nem volt ilyen esten, az is könnyen el tudja képzelni, hogyan zajlik. A rendezés, az alapötlet leginkább egy tévés talk-show mintáját követi. A széksorok és a színpadi díszlet berendezése írógépre emlékeztet, a könyvnyereményeket is a székeken elhelyezett betűpárnák alapján sorsolják ki a végén. Alföldi, a tévében is gyakran látható színész és színidirektor az állandó házigazda. Az alapötlet Eszéki Erzsébet, újságíró és kulturális rovatvezető nevéhez fűződik, ő kutatja fel és "ereszti össze" a különböző művészeti ágakat képviselő vendégeket. Alföldi közvetlensége a tömegmédiumokból is ismert, de személyesen, otthonának mondható színházában még inkább közvetlen kapcsolatot tudott teremteni a közönséggel, már az est elején. De a legutolsó, lelkes taps után is olyan kedvesen tudja mondani a még mindig ülve maradó közönségnek, hogy: – Viszontlátásra!!

Az első hang és az utolsó ezen az estén, január 18-án, a Fekete-Kovács Kornél (trombita) Dés András (ütőhangszerek) duóé volt. Mire ők belekezdtek emelkedett produkciójukba, a közönség már szembesült egy Haraszty-mobilszoborral a színpadon (amit később meg is mozgattak, mindenki ámulatára). Láthattunk továbbá sok reprodukciót a vászonra kivetítve, tehát a társművészetek közti asszociációs játék azonnal beindult. Azt azért meg kell jegyezni, hogy minderre a Sirály (e heti bemutatójára lázasan próbáltak már másnap reggeltől) díszletei között került sor, bizarr, eltávolító felhangot adva a talk-shownak.

A duó filmzene-szerű, jazzes, finoman elvonatkoztatott úgynevezett riffeket játszott, amelyek úgy is felfoghatóak voltak, hogy a mobilszobrok kiszámíthatatlan mozgásdinamikájával állnak gondolati párhuzamban. Egy adott pillanatban pedig a vonat hangját idézve illusztrálták a felolvasott regényrészletet. A házigazda első beszélgetőpartnere Haraszty volt, és a csevegés rögtön szórakoztató dolgokat fedett fel a sokat megélt, örök lázadó művész életéből. Sajnos a kivetített repróknak Alföldi háttal ült, nyílván ezért nem tudott rájuk többször érdemben reagálni.

Haraszty megkerülhetetlen és hallatlanul eredeti figurája a magyar képzőművészeti életnek, most már mindenki tudja róla, hogy mekkora kincs, sőt közkincs. Ez nem mindig volt így, ő viszont semmit sem változott, most is azon az elvi alapon áll, mint amikor még az Aczél-féle kulturális vezetés − jó esetben − tűrte működését, de az is előfordult, hogy betiltották már meghirdetett kiállítását. Mára már díszpolgár lett Kispesten, ahol mindig is élt, és néhány éve Kossuth-díjat is kapott. Telibe talált, ironikus műcímei annak is felkeltik az érdeklődését, aki nem ismeri munkásságát. Címeit régen is, most is, társadalomkritikus éllel adja: Fügemagozó, Illuminoszkóp, Súlytólégtornász [sic!], Ketyegéspótló.ű

A legjellemzőbb történetet, amelyből sokat meg lehetett tudni a nyolcvanas évekbeli magyar közállapotokról is, Haraszty mesélte el az esten. A hivatal folyamatos packázása miatt sokáig kellett várjon, hogy a Nyugat-Berlinbe szóló DAAD-ösztöndíj meghívásával élhessen. Így azután, amikor a Műcsarnokba egy csoportos kiállításra kapott felkérést, ő a Termékszerkezetváltás, azaz a Stemplire várva című alkotását vitte, amelyhez piros szőnyeget is választhatott a hatás fokozására. A látogató ugyanis a géphez járulva, belehelyezve egy üres lapot, megkaphatta a stemplit arról, hogy ő várt a stemplire. Az akkori kulturális miniszter, Köpeczi Béla is megnézte a Műcsarnok-beli reprezentatív anyagot, kapott is egy szabályos stemplit a géptől, amit hümmögve vett tudomásul. De Néray Katalin igazgatónak és Frank Jánosnak (Haraszty monográfusának) hála, a nyilvánvalóan rendszerkritikus alkotást nem merte kicenzúráztatni. Azt azért szóvá tette, hogy a stemplizőhöz vezető hosszú vörös szőnyeget inkább vegyék ki ebből az installációból, mert az pont olyan, mint az ő miniszteri előszobájában. Így tett szert Haraszty akaratlanul egy szép, hosszú vörös szőnyege.

A beszélgetésből kiderült, hogy miért is becézi mindenki Harasztyt. Ha saját szobrával mérnénk meg a mestert, a Szeretet mutatóval, biztosan kilengene. Ő maga mondta, hogy azért készít szobrokat, mert szereti az embereket, hogy azok közel jöjjenek a szobraihoz, mert az ilyesmi, főleg ha még mozog is, érdekli őket. Az est végén nem kevesen mentek oda hozzá egy-két szóra, és a magával hozott, nevét tartalmazó stemplivel sok látogatónak nyomott is egy-egy pecsétet. Szeretetből.

A stempliző, mint sok más alkotása is, Harasztyt a magyar neoavantgárd akciókkal rokonítja. A Magyar Műhely, a párizsi magyar emigráns írók és költők folyóirata volt az az őrhely, amely a magyar avantgárd hagyományát életben tartotta akkor is, amikor itthon alig volt mozgástere az "élcsapatnak". Weöres Sándortól Tamkóig és Nicolas Schöfferig sokan tartottak kapcsolatot a szerkesztőkkel, Papp Tiborral, Nagy Pállal meg Bujdosó Alpárral, a fiatalabbak is, akik már a neoavantgárd mozgalomhoz sorolhatóak.

Harasztyhoz hasonlóan a párizsiakkal barátkozott az est második vendége, Petőcz András is. Ma már nem a képversek, performanszok izgatják Petőczöt, mint annak idején a nyolcvanas években, hanem inkább a próza, méghozzá Alföldi pompás meglátása szerint a "minimálpróza": egészen csupasz, alig egy-két jelzővel. A leghétköznapibb nyelven megfogalmazott egyszerű, egyenletes tempóban sorjázó mondataiból kanyarog elő a történet. Az Idegenek című, tavaly megjelent regényéből Varjú Olga olvasott fel egy részletet, egy készülő novellaciklusból pedig maga a szerző. Alföldi a regény alcíme (Harminc perccel a háború előtt) kapcsán arról faggatta Petőczöt, hogy mitől olyan biztos benne, hogy háború van, vagy legalábbis lesz. Az író persze kitért a határozott válasz elől, de a beszláni tragédia emlegetése − sajnos − elég meggyőzően hangzott a szájából.

Ezen az estén a képzetek társítását, a társművészeti inspirációt, inkább a két fantáziadús, nyitott zenész tudta megvalósítani, ők annyira együtt lélegeztek a prózában, a színészetben és a szobrászatban működő társaikkal. Érdekes lett volna, ha nem csak zenében, hanem szóban is megnyilvánulhatnak, de hát így is az volt a közönség benyomása, hogy az idő milyen hamar elszállt.

(2008. január 18. 19:00 Bárka Színház (Budapest) - Képzett társítások - AEGON-estek a Bárkában; vendég: Haraszty István "Édeske" (kinetikus, szobrász), Petőcz András (író), Dés András (ütőhangszerek), Fekete-Kovács Kornél (trombita); házigazda: Alföldi Róbert; sorozatszerk.: Eszéki Erzsébet)

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Elhunyt Törőcsik Mari

A Kossuth-nagydíjas, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színésznőt életének 86. évében, hosszas betegség után pénteken hajnalban érte a halál.
Színház

Törőcsik Mari: „Beszentelik a hamvaimat, aztán a Tiszába szórnak. Az az én folyóm.”

A 85 éves korában elhunyt Törőcsik Mari néhány éve Bérczes Lászlónak „végrendelkezett” a színésznő nevét viselő beszélgetőkönyben.
Színház

„Ez a pillanat a gondolkodásra jó, beszédre nem” – Pályatársai, tisztelői búcsúznak Törőcsik Maritól

Sorra jelennek meg a személyes hangvételű visszaemlékezések a 85 évesen elhunyt Törőcsik Mariról a közösségi médiában, ezek közül gyűjtöttünk össze néhányat.
Vizuál

Az újrakezdés filmjei

Egyre közelebb kerül az újranyitás gondolata, bár a bemutatókat még halogatják, de előbb-utóbb moziba is mehetünk. Addig is öt olyan klasszikus magyar filmet ajánlunk a Filmio kínálatából, amelyekben a hősök élete teljesen más irányt vesz.
Színház

Zsótér Sándor Törőcsik Mariról: „Az idegrendszere feltépte a szobát”

Törőcsik Mari „kitüntetett azzal, hogy dolgozott velem” – emlékezett vissza Zsótér Sándor rendező a pénteken elhunyt színésznőre.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World podcast

„A jazz passzol a lázadáshoz” – Harcsa Veronikával indul a Fidelio új podcastja, a Fülbemászó

Örök kísérletező, akinek nem kell kompromisszumokat kötnie, ha jazzről van szó. Pályája szorosan összefügg a budapesti Fringe Fesztivállal, ahol először adhatta elő saját dalait közönség előtt, mégpedig komoly sikerrel. Harcsa Veronikával Tompa Diána beszélgetett a Fülbemászóban.
Jazz/World ajánló

Prince egykori zenésze is a Müpa Home fellépői között

Három egyedülálló online koncertpremiert kínál április 16-17-én és 30-án a Müpa Home. Tzumo Árpád zenekara, a Solati Music és a Blahalouisiana mellett látható lesz a basszusgitár dán ikonja, Ida Nielsen koncertje is.
Jazz/World interjú

„Szíven üt, hogy EP már soha többé nem ülhet itt” – Interjú Lukács Miklós cimbalomművésszel

Esterházy Péter születésnapján, április 14-én az E(gy)P(ercesek) – Esterházy-fragmentumok című online produkcióval tiszteleg a Katona József Színház az író emléke előtt. EP írásai Máté Gábor hangján szólalnak meg, játszótársa Lukács Miklós cimbalomművész.
Jazz/World interjú

Vers és elektronika a költészet napján – páros interjú Pátkai Rozinával és Fenyvesi Mártonnal

Elektronika teszi emlékezetessé Pátkai Rozina új lemezén a magyar verseket. Elektronikai eszközökre Fenyvesi Mártonnak is szüksége van, aki az utóbbi időben hangmérnökként és producerként legalább annyit dolgozott, mint gitárosként. Az életben egy párt alkotnak, kézenfekvő volt, hogy együtt ültetjük őket mikrofon elé.
Jazz/World pályázat

Támogatást nyújt a zeneipari háttérmunkásoknak a Fábián Juli Emlékalapítvány

A Fábián Juli Emlékalapítvány ismét pályázatot ír ki a koronavírus-járvány, az elmaradt koncertek, rendezvények és a tervezhetetlen szakmai jövő miatt nehéz helyzetbe került zeneipari háttérmunkások számára.