Jazz/World

Tavaszi saláta a fesztiválon

2013.04.09. 10:31
Ajánlom
Világzenei gitár-basszgitár duó, multimédiás kortárs balett és hazai új cirkusz: a Tavaszi Fesztiválban az a legjobb, hogy ezeket együtt szolgálják fel – írja ZIPERNOVSZKY KORNÉL. Heti jegyzetében kollégánk egy-egy zenei hírt, eseményt, jelenséget tárgyal E/1-ben, szigorúan a vonal alatt.

A sors, no meg persze a még nála is hatalmasabb parancsoló úr, az időbeosztás úgy hozta, hogy négy nap alatt három Budapest Tavaszi Fesztivál eseményre jutottam el a Müpában - hogy mint jazzrajongó tudósító vagy mezei fesztivál-látogató, az mindegy is. Nem ennek a rovatnak a témájába tartozik, úgyhogy csak megemlítem, hogy az új cirkusz műfajában komolyan bejelentkezett egy fiatal és sugárzóan ambiciózus magyar csapat. A Recirquel - Cirkusz az éjszakában, Vági Bence rendező és a Baross Imre Artistaképző Szakközépiskola és Szakiskolára épülő társulatának produkciója a BTF-en debütált, nagy sikerrel.

A produkció zenei szempontból is figyelemre méltó, az elektronikus zenei, hangsúlyosan mai részeket Fiddler (Terjék) Gábor, az akusztikus és szinte mindig pastiche-szerűen odatett darabokat Sárik Péter szerezte, utóbbi az egyetlen "élőben", a színpadon zongorán közreműködő zenész. A bennem korábban felmerült kérdésre egyértelmű választ kaptam: ennek az összművészeti műfajnak igenis helye van a Fesztivál Színházban, még ha az előadás egyes artista-számait összetartó dramaturgiának van is hova fejlődnie.

Ha már tavasz, akkor Le Sacre du printemps: Sztravinszkij műve éppen idén száz éves, de az én fülemnek ezt hiába mondom, nem hiszi el. Bizonyára hasonlóan fogta fel a művet a német Klaus Obermaier, aki 2006-ban Linzben mutatta be koreográfiáját. Az Ars Electronica Futurelab műhelyével közösen a technika segítségével transzponálták az egy szem szólótáncost - a Müpában a fantasztikus Julia Mach-ot láttuk - egy bonyolult, 3D-s kivetítő rendszeren keresztül - és persze a pódiumon, amint eltáncolja a darabot.

A kivetítő rendszer izgalmas lehetőségeiről, amelyhez ki is osztották a kellő, térhatású szemüveget, hosszan lehetne mesélni. A közönséget szinte teljesen felkészületlenül érő előadásnak óriási sikere volt, mert a technika önálló médiummá vált az alkotók kezében, akik építettek is arra, hogy a bekamerázott pódiumon mozgó táncosnőt és az alterált vetített képét egyszerre is lehetett figyelni. A polivalens, bátor és iszonyatosan sok munkával létrehozott előadással az egyetlen bajom, hogy ennek a műnek a koreográfiáját nehezen tudom elképzelni futás, nagy ugrás, sebesség nélkül: de ezeket a technikához alkalmazkodó méretű, kisebb pódium nem engedte meg. Értelmezésben ez viszont introvertált, belső folyamatokra redukált tavaszi áldozatot eredményezett, és a művet, úgy tudom, azért társas extázisként is érvényesen vitték már színre. A Keller András vezényelte Concerto Budapest az első részben egy ritkábban játszott Sztravinszkij-balettet adott elő, az Apolló a múzsák között címűt, ami hangulatilag jól vezette be a fő műsorszámot, de (tánc nélkül) nem tudta mindig teljesen lekötni a figyelmemet. Ehhez prelűdként játszották a 3. Brandenburgi versenyt, az eredeti kamara hangszerelésben, igazán szellősen, könnyedén és vidáman, de alig észrevehető apróbb pontatlanságokkal.

Az időpontok torlódása miatt sajnos nem jutottam el a Snétberger Tehetségközpont Thália-beli bemutatkozására. Ezzel lett volna ugyanis igazán kerek a Snétberger Ferenc-Richard Bona duókoncertről szóló történet, ráadásul Bona már a Müpában kilátásba helyezte, hogy másnap ő is fellép - nyilván meglepetésként, mert programjukban csak a pécsi, vasárnapi duókoncertjük volt meghirdetve. Snétberger bizonyára rekorder, a Magyar Érdemrend középkereszttel tavaly és régebben Liszt-díjjal kitüntetett előadóművész nyolcadszor lép fel a Müpában öt év óta, de mindig más felállásban. Ehhez azonban rögtön hozzá kell tenni, ami a zseniális gitáros számára első számú prioritássá lépett elő: a Veszprém megyei Felsőörsön két éve indult Snétberger Tehetségközpont (amiről szerveződésétől kezdve rendszeresen beszámoltunk) négy különböző koncerthez adta tavalyelőtt január óta az apropót Müpában.

Így azután a Bona-Snétberger duó sem volt még ezen a helyszínen: csak Vinacciával kiegészülve játszottak itt. Egészen más volt az az este: Bona a Nemzeti Hangversenyteremben pénteken vendégként úgy érezte magát, mintha "Ferenc" régi törzsklubjában játszottak volna - társalgott, ismételten a magyar pálinkát és a gulyást dicsérte, sztorizott, politizált (occupy alapon, némi populizmussal keverve), elmondta, hogy most már neki is a kisgyerekek tanítása a legfontosabb, és mindig újra elcsodálkozott azon, hogy a közönségből a karzatra, a háta mögé is jutott.

A kameruni származású basszusgitáros-énekes világsztár és Berlinben élő magyar barátja között az első néhány számban intim és - ütőhangszeres vagy fúvós nélkül - olyannyira visszafogott volt a művészi interakció, hogy szinte megfeledkeztek a közönségről. Különösen, hogy a bevezető új, meditatív Snétberger-kompozíció után néhány számban akusztikus gitáron duóztak. A több mint másfél órás örömzenélés során sokszor változtattak a "hangszerelésen", hiszen Bona samplerrel és más elektronikus eszközökkel is árnyalja basszusgitárját és énekét, méltán híres hangterjedelme és invenciózussága. Míg Snétberger (a szólóban játszott medley-ben is) a klasszikus gitár felfogásból indulva a latin harmónia- és ritmusvilágtól és a jazztől megtermékenyítve jutott el saját stílusáig improvizációiban és szerzeményeiben, Bona az ösztönös rögtönző, kis túlzással azt lehet mondani, hogy az ő world-music levesébe a téma nem is kerül bele, hanem rögtön annak egy variációja. Hangképzésük, ritmikájuk és ebből adódóan attitűdjük is más, Snétbergeré egyenes, a Nyugat-Afrikát zenei otthonának mondó Bonáé inkább parlando és persze off-beat, az eltérést keresi a szokásostól, a szimmetrikustól. Persze ez a kontraszt a koncert javára vált, és a magyar közönség boldogan, sőt önfeledten azonosult mindkét fantasztikus muzsikussal.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

„A szolgája vagyok a könyveknek” - Interjú Gálos Viktor fotóssal

Hatvan egérfogó, kétszáz tojás, egy halfarok, esetleg egy kiszuperált tévé porcelánnyuszival, felkészülésként pedig több ezer oldalnyi szépirodalmi szöveg elolvasása – alig két hét alatt. Gálos Viktor fotós mesél a néhol vidám, néhol szürreális munkáról, ami a Libri irodalmi díj köteteinek fotói mögött áll.
Klasszikus

A mi Kodályunk – A héten kerül a mozikba a zenetudósról szóló dokumentumfilm

Az elmaradt márciusi premier helyett július 9-től látható Petrovics Eszter zenés ismeretterjesztő filmje.
Színház

A nyáron is látható az év egyik legfelkavaróbb előadása Molnár Piroskával

A dokumentumfilmként, majd könyv változatban is megjelent, mélyen elgondolkodtató Egy német sorsot február elején, nagy szakmai és közönségsikerrel mutatta be az Orlai Produkciós Iroda Molnár Piroska tolmácsolásában, Máté Gábor rendezésében. Az előadás – ami igazi kuriózum, hiszen a színésznő élete első monodrámáját játssza – júliusban és augusztusban hét alkalommal látható a Hatszín Teátrumban.
Plusz

Kőbányára kell utaznunk a legújabb Kolodkóért

A gerillaszobrász két új alkotásával gazdagodott Budapest: ezúttal a Dreher Sörgyárak története ihlette meg Kolodko Mihályt.
Zenés színház

Schiller és Verdi tette halhatatlanná: 475 éve született Don Carlos

A 16. században élt spanyol infáns nevét Schiller drámája és az ennek nyomán született Verdi-opera tartotta fenn, de a történeti igazsághoz egyiknek sincs sok köze.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Ha esik, ha fúj – szabadtéren koncertezik a Louisiana Double & Csillagkórus

Apák énekei két zenészre, hat hangszerre, egy kortárs költőre, két torokra és három szívre július 9-én este 7 órakor.
Jazz/World ajánló

Minden hétvégén koncert a Városmajorban

Július közepétől egészen szeptember közepéig változatos és színes programkínálattal, szombat esténként pedig igazi zenei csemegének ígérkező koncertek sorával várja közönségét a Városmajori Szabadtér Színház.
Jazz/World gyász

Meghalt Ennio Morricone olasz zeneszerző

Hétfőn, 91 éves korában elhunyt Ennio Morricone olasz zeneszerző - közölte családja az ANSA hírügynökséggel.
Jazz/World magazin

KÉP-regény: Buller a Pubban

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal egy felettébb szokatlan sajtótájékoztatót idéz fel.
Jazz/World hír

Segítséget kérnek a válság miatt a brit zenészek a kormánytól

Paul McCartney, Ed Sheeran és a Rolling Stones 1500 további zenésszel együtt azt kéri, hogy a kormány adjon támogatást az élő zenei rendezvények életben tartásához.